Legát Tibor

Kilencvenéves korában elhunyt Ekecs Géza, a Szabad Európa Rádió egykori szerkesztő-műsorvezetője, aki Cseke László néven nemcsak a hallgatók kedvencévé, de a hatvanas évek hazai kémelhárítóinak és propagandistáinak a mumusává is vált. Még mozifilmet is készítettek róla karaktergyilkossági céllal.

Több mint 75 éve álltak át Magyarországon a jobb oldali közlekedésre, Budapesten mégis találunk kivételt. A gödöllői HÉV-vonal átjáróiban ma is jobbra kell nézni először, hogy meggyőződjünk arról, jön-e a szerelvény.

„Kifejezetten gitáralapú munka, és néhány egészen kellemes pillanat is fellelhető rajta” – írtuk tavaly megjelent 57th & 9th című lemezéről (Mi kérünk elnézést, Magyar Narancs, 2016. december 8.), ám ez nem lesajnálás volt, épp az ellenkezője.

A retróhullám már jó ideje a nyolcvanas éveket nyaldossa, de ez az időszak sokkal nehezebben egyszerűsíthető le úgy, mint a korábbiak. Míg a hatvanas-hetvenes éveket néhány jellegzetes motívummal (táncdalfesztivál, trapéznadrág, illetve SZOT-üdülő, munkásőrség stb.) jól körül lehet járni, az azt követő évtized sokkal komplikáltabb.

Magyarország legészakibb tája csupa ellentmondás: pazar lehetőségek és szívszorító állapotok. Olykor nagyképűnek tűnik, olykor reménytelennek. De a leggyakrabban: káprázatos.

128 évvel ezelőtt jelent meg az első magyar természetjáró folyóirat, a Turisták Lapja, és rövid idő alatt a legfontosabb és legbefolyásosabb fóruma lett a kirándulóknak.

Nyugi, csak a külső burkolatát!

Egy készülő forgatókönyvhöz gyűjtött anyagot, de meg sem állt Floridáig, ahol sikerült Bartók Béla akkor 92 éves fiát szóra bírnia. Ezután már nem sok kellett ahhoz, hogy saját költségén elkészítse a Bartók című dokumentumfilmet.

Első alkalommal jöttek össze a hazai független lemezkiadók, hogy vásárra vigyék portékájukat, bár a reménybeli eladásoknál fontosabb volt, hogy megismerjék egymást.

Zenésznek születtek – 26 hangos történet a címe Babucs Kriszta könyvének, és nemcsak a cím, de az 1970-es évek Szép versek antológiáira emlékeztető fekete-fehér portrés borító is komoly vállalkozást sugall.

Majdnem ötvenéves volt, amikor 1993-ban az első Sziget Fesztivált rendezték, azóta egyetlen alkalmat sem hagyott ki. 25 év alatt készült Sziget-képeiből a Capa Központban nyílt kiállítás.

A cím kissé megtévesztő, elsőre azt gondolnánk, hogy a nálunk alig ismert német művész magyar kortársakra gyakorolt hatása kerül terítékre. De elég beleolvasni akár a Kassák Múzeumban, akár a Kiscelli Múzeum templomterében rendezett kiállítás életrajzi ismertetőjébe, hogy megbizonyosodjunk arról, ez teljes képtelenség. Karl-Heinz Adler nevű képzőművész ugyanis nem létezett hivatalosan a vizsgált korszak, a szocializmus éveiben.