Koncert

A vártnál egyszerűbben

Sting

Zene

„Kifejezetten gitáralapú munka, és néhány egészen kellemes pillanat is fellelhető rajta” – írtuk tavaly megjelent 57th & 9th című lemezéről (Mi kérünk elnézést, Magyar Narancs, 2016. december 8.), ám ez nem lesajnálás volt, épp az ellenkezője.

Sting ugyanis az 1990-es évek közepétől elveszítette a realitásérzékét, aktuális produkcióival (amelyek között reneszánsz daloskönyvet éppúgy találni, mint musicalt és szimfonikus zenekarral megtámasztott válogatásalbumot) inkább zavarba hozta, mint lelkesítette rajongóit, akik továbbra is az ún. minőségi rock félistenére lettek volna kíváncsiak. Nos, a 57th & 9th az elmúlt húsz év távlatából messze a legjobban szerethető lemez még úgy is, hogy egyetlen emlékezetes dal nincs rajta.

A 57th & 9th című turné első állomása február elsején volt Vancouverben, Sting azóta szünet nélkül járta a világot (a turné október 17-én ért véget Kolozsváron) kis létszámú és költségvetésű csapatával. Voltaképp egy rockegyüttessel, amelyben ráadásul két közvetlen családtag is szerepet kapott: Sting 41 éves fia, Joe Sumner vokalistaként, az ezer éve gitáros-harcostárs Dominic Miller Rufus nevű fia pedig szintén gitárosként. A banda Josh Freese dobossal és Percy Cardona harmonikás, háttérénekessel kiegészülve érkezett Budapestre szó szerint száz határon át, és amikor ez az egyenfekete-pólós társaság a húrok közé csapott, egyértelmű volt, hogy itt nem a látvány játssza majd a főszerepet; Sting ugyanúgy fekete pólóban tolta, és semmivel nem kapott több reflektorfényt, mint amennyi egy ilyen banda énekes-basszusgitárosának kijár.

Az első három szám közül kettő régi Police-dal volt (Synchronicity II, Spirits in the Material World), de valahogy nem akart beindulni a dolog. Hiába kezdtek olyan elánnal, mint egy garázsbanda a területi tehetségkutató döntőjében, látszott, hogy a nyolc hónapja tartó nonstop világ körüli turné kellőképp lefárasztotta őket. A közönség zavara a negyedik számnál szállt el, ami persze mi más lehetett volna, mint az Englishman in New York, ami még így, „rockos változatban”, szaxofonszóló nélkül is elegendő volt a lakossági ellenállás megtöréséhez. Innentől kezdve szinte tét nélkülivé vált az egész; a fáradtság ugyan ki-kiütközött, de a zenészek semmit nem rontottak el, és az immár 66 éves Sting sem próbált néhány nehezebb énekdallamot elcsalni. A 57th & 9th című albumról természetesen csak néhány szám került elő, a műsor javát a legismertebb Police-dalok, illetve a könyökünkön kijövő Sting-világslágerek tették ki; jellemző, hogy a közönség leginkább akkor jött zavarba, amikor Joe Sumner David Bowie emlékére elénekelte az Ashes to Ashest. Pedig Bowie száma legalább akkora sláger volt 1980-ban, mint a Roxanne, de azt valamiért nem játszotta a Komjáthy.

Papp László Budapest Sportaréna, október 13.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.