- ts -

A központi hős eleddig stabil pontnak számított a vadnyugati mitológia másodosztályában, ahol leginkább megbízható játékával tűnt ki, mint az első fekete bírósági fejvadászok egyike.

A politikusokban az a legjobb, hogy szépek.

Nyilván az a legfőbb baj a színigaz történetek filmre vitelével, hogy ismerjük a végüket.

Hogy milyen átkozottul messze van már tőlünk a múlt század kilencvenes éveinek eleje, azt általában elég felesleges méricskélni, de ha szembejön, elég drámai bír lenni, mint például ebben a sorozatban.

A ködös Albion a kémek hazája, tudja ezt mindenki.

Az „antropocén”, Eugene F. Stoermer ökológus 80-as évek óta használatossá tett szép szava egy földtörténeti kort jelöl, amelyet épp taposunk, melyben az ember annyira átrendezte lakóhelyét, tudniillik a bolygót, ahol élnie adatik, hogy az már mindenkinek fáj – Földnek és lakójának egyaránt.

Chilton Nóra: Még emlékszem című munkája a Verzió Filmfesztiválon látható.

Ha a Magyar Narancsból akar megtudni valamit a Belvárosi Tanodáról, a keresgélés során egészen biztosan kiveri a szemét az online felületünk egyik híre 2017 júliusából: „Székre sincs pénze a nehéz helyzetű diákokon segítő Belvárosi Tanodának”.

A mai Budapest utcáit járjuk, s valami gyanús mozgás tapasztalható körülöttünk. Ott a Lánchíd, itt a Szent István park, ez már a Duna-part a Parlament előtt... hova mennek azok a cipők?

A választópolgárok többsége kinyilvánította abbéli óhaját, hogy eztán ne Andrej Babiš legyen a kormányfője. Ám az ország – egyelőre – hivatalban lévő elnöke meg azon óhaját nyilvánította ki, hogy mégis Babiš legyen az. Mi jön most, és hogy jutottak ide?

Volt egyszer egy film, a rendezője nem érdekes (David Miller), a címe sem különösebben (Az utolsó cowboy, eredetileg: Loneley Are the Brave), 1962-ben jött ki Amerikában, Magyarországon is biztos bemutatta valamelyik filmekre szakosodott kertévé, vagy megjelent legalább VHS-en, aligha ismerik sokan, mellette szóljon, hogy Kirk Douglas játszotta a főszerepét.