Visszhang: film

A szabad ég alatt

  • - ts -
  • 2024. december 17.

Visszhang

Gyerekeket kihajtani az országútra, menjetek isten hírivel, amerre láttok, ez a legkönnyebb dolog a világon, különösen a moziban.

A gyerekek elszántak és védtelenek, mindenféle dolog történhet velük útközben, megkergetnek embert, állatot, de többször kergetik meg őket embe­rek és állatok. S mit is tehet ilyenkor az aprónép, szalad és felnő. Mindig, kivétel nélkül felnő az út végére, érkezzék meg bár a legtutibb tutiba, a szeretetbe, oda, ahol a legjobban várják, akkor is fuccs a gyerekkorának. Pláne, ha nem várják, pláne, ha meg sem érkezik, csak úgy megáll, mert az út végére ért.

Mariana Arriaga és Santiago Arriaga (Guillermo Arriaga forgatókönyvéből rendezett) filmjének ifjú hősei egy meglehetősen jó körülmények között élő dél-mexikói mozaikcsalád gyermekeiként vágnak neki észak felé, el egészen az amerikai határig (Piedras Negras a cél, s a Rio Bravo innenső partján érnek véget a csaták). Két fiútestvér, az egyik még kamasz, a másik már szinte fiatal felnőtt, és mostohatestvérük, a körmikéit próbálgató csitri: ölni mennek. Pisztolyt is visznek.

A nagyobbik fiú kinyomozta, hol él a kamionos, aki megölte az apjukat (egy végzetes közúti baleset során gyakorlatilag letarolta az útról). A kisebbik fiú is ott volt, épphogy túlélte, mutatja is hosszú sebhelyét. Azóta eltelt két év, és semmi sem jó, az anyai figyelem az új férfi felé fordul, itt ez a bakfis púpnak a hátra, apa hiányzik nagyon. Bosszút kell állni. Az ilyen alapsztori kikerülhetetlen velejárója, hogy már az elején tudjuk, hogy kábé mi lesz a vége – felnőnek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.