Visszhang: film

Marmalade

  • - ts -
  • 2024. december 17.

Visszhang

Halk, visszafogott, levegős első film a Marmalade, mely egy bankrablós meskete esetében kényes vállalkozás.

Keir O’Donnell nem ront neki a világnak; bár egyik szereplőjére sem tesz pórázt, mégis inkább a középiskolás álmodozásoknak próbál valamiféle emlékművet állítani, kicsit és alig feltűnőt, hogy csak azok lássák, akik ismerik arra a járást. Mi leszel, ha nagy leszel? Bonnie leszek és Clyde leszek, de mivel még csak egy magányos fiú vagyok a városban, nem lehetek más, csak a megszeppent, sokat bénázó és mélázó Clyde Barrow, aki tulajdonképpen el sem hiszi, hogy egyszer – a tengeren át, nyilván – megérkezik az ő Bonnie-ja. De megjön, bár a tengernek csak színét és levegőjét hozza magával, jobbára a meseautóján (Minnesotában járunk, madár sehol).

Ott kezdünk, hogy lebukik a nagy páros, Bonnie (itt Marmalade) elpucol, Clyde (itt Baron) meg megy remegő lábbal a sittre. Ellenben iszonyú mázlija van a cellakiosztással, figyelmes hallgatóságra és a terveit támogató erőre lel. Szüksége is van rá, mert délután négyre már meg is kell szöknie, hogy felcsíphesse a hátrahagyott zsákmányt, melyet szívesen megoszt, csak hajókázhasson el a reá nyilván hűségesen váró Marmalade-jével… Eztán jön a film, első filmnek megfelelő szereposztással, Baron (Joe Keery) a Stranger Thingsből érkezett, Marmalade (Camila Morrone), ahogy a filmben is, szinte a semmiből, az egyetlen ismertebb művész a cellatársat adó Aldon Hodge (a Turnben és A földalatti vasútban is remek volt). S elvannak szép csendesen, a nagy csavar sem rázza meg őket annyira a végén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.