- köves -

19 halott, de nem ám elszórtan, a bűnügyi elbeszélés ilyen-olyan setét sikátoraiban, hanem rögtön az első oldalakon, egy kupacban, felaprítva.

2006-ban volt már egy hasonló körünk, akkor Párizsról kellett röviden megfogalmazniuk neves alkotóknak, mi jut eszükbe a nekik kedves kerületekről. Megerőltetniük aligha kellett magukat az antológusoknak, hogy hova utaztassák legközelebb a művészelitet, elvégre New Yorknak bérlete van az ilyen önünneplésekre.

A békebeli Berlin-élmény, az új békebeli külön irodalmi kategóriává nőtte ki magát. Persze a régivel sem volt ez másképp. Berlin a régi-új kedves, s e viszony, mely e múltjaival, művészeivel és kávéházaival oly példás kapcsolatot ápoló városhoz fűzi a fapadra tapadva utazókat, tartósnak ígérkezik. S míg Budapest híresen múltba révedő város, Berlinnel kapcsolatban főleg jelen idejű a vágyakozás. A múlt, köszöni, feldolgozásra került. Tiszta a lap, s e tiszta lapon már jó ideje a díszítő megoldásoké, a szépészeti beavatkozásoké a terep.

"A Kurfürstendamm egy délutáni teaszobájában jazzt adnak a tea és a szendvics mellé. A körítés a legjobb: halványsárga selyemtapétás falak, feketelakk bútorok, fehér ruhás pincérek és néhány szobatiszta vendég. Lányok, stilizált nagy állati szemekkel, leszboszi ruhákban, vastag nyúlós angol selyemharisnyákban és cúgos cipőkben. Minden a legújabb. Az árak is.

Vegyük sorra, ki mindenki igyekszik haza karácsonyra, nyakig a norvég télvízben. A hajléktalan.

A hetedik, s egyben utolsó - jól hangzik, de ez csak a könyvekre mondható el, mert a hetedik és egyben az utolsó Potter-könyvet a filmesek kettéfűrészelték, mint cirkuszi önként vállalkozót a biztos kezű illuzionista, így mostanra a vég kezdete jutott, de persze mindenki, aki eljön, hivatalos a jövő júliusban tartandó második, s egyben befejező végre is. Ellenszere, valamirevaló riválisa továbbra sem akad a sorozatnak, a naftalinból előrángatott Narniáról a legteljesebb bizonyossággal állítható, hogy nem az, a Twilight pedig, habár könyvelésileg számottevő tétel és jelentős tinimozgósító erő, metálos mutálása viszont csak egy igen speciális, s gyorsan múló korban élvezhető.

A munkahelyi alázás, annak is a hidegvérrel elkövetett, elfajzott alfaja hálás színésznői feladat. Amikor udvartartása élén Meryl Streep, Glenn Close, netán Sigourney Weaver fújtat a főfolyóson, hogy valakinek fejét vegye valamelyik meetingen, vagy hajlongó hopmestereitől körülvéve Helena Bonham Carter néz szét országán és rettegett alattvalóin - az ilyesmi szinte mindenkor garantálja, hogy útjára induljon a gyönyör a széksorok közt.

A Glee klub az amerikai középiskolák egyik bevett hobbitevékenysége, mindközönségesen az énekkart jelenti némi táncos beütéssel, amely - a mellékelt ábra szerint - nemcsak a tehetséggondozás melegágya, de rendkívül alkalmas hely a nyiladozó tudatú, tiszta arcú fiatalok molesztálására is. Egy kis baráti taperolás, és a rózsaszínben játszó musicaloktató már repül is, helyére pedig a snájdig spanyoltanár kéredzkedik, majd ő megmutatja, hogy a Glee nem a vesztesek szemétdombja.

Stephen Rea a romlatlan ír tájban tesz-vesz festői magányában, mígnem egy csodás vörös hajzuhatag üti fel a fejét háza küszöbén, Lotte Verbeek kékharisnyásan durcás személyében. Mi tetszik? Semmi, hagyjál, sebzett veréb vagyok kemény páncélban, ételért cserébe kigazolom a kerted, de a nevemet se kérdezd, mert menten továbbállok.

Amit a későbbiekben nem kis színészi befektetés árán mind férfibúban, mind májműködésileg kifejezésre juttatna a produkció, az ott van már mindenestül, mint egy Oscar-díjat érő betegfelvételi lap a nyitó jelenetben. Jeff Bridgesből még a gitárja sem, csak a lepusztult furgonja látszik, countrymuzsikára (ének: J.

Amerikát fura népek lakják: szeretik a baseballt, a marshmallow-t és Adam Sandlert. Mivel nyaranta csak az utóbbi jelentkezik vígjátékkal, kénytelenek vagyunk őt előre venni.

A szinopszis azt mondja, hogy "emberemlékezet óta a háború tüze emészti a világot...". Ilyen emberemlékezet óta emésztő eposzi lángolást nagyon nehéz a vásznon összehozni; a tüzeléstechnikai része még csak hagyján, a technika bármely kirakatból bevehető, de az emésztés meg az emberemlékezet óta, az ilyen nagyoperai dolgokhoz aztán kell a kurázsi.