film - SEMMIT MAGAMRÓL

  • - köves -
  • 2010. augusztus 19.

Film

Stephen Rea a romlatlan ír tájban tesz-vesz festői magányában, mígnem egy csodás vörös hajzuhatag üti fel a fejét háza küszöbén, Lotte Verbeek kékharisnyásan durcás személyében. Mi tetszik? Semmi, hagyjál, sebzett veréb vagyok kemény páncélban, ételért cserébe kigazolom a kerted, de a nevemet se kérdezd, mert menten továbbállok.

Vajon mitõl az életszerûség e teljes hiánya? A forgatókönyvet sem gazolták ki rendesen? Nem is kellett, Urszula Antoniak rendezõ a lassan nyíló magányosokról szóló mozgóképek matekjára bíz mindent; egy magányos ember meg még egy magányos ember meg egy magányos sziget, rajta egy magányos házzal - sok szépség kis helyen is elfér. Egy szépen tálalt reggeli (csendélet tejjel) például, vagy egy magányos emberi alak az õszi pírban - Költõcske Mihálynak szoba kiadó. A rozsdabarna színek és Verbeek kisasszony szeplõsen mísz ábrázatának találkozása nyilván nagy megelégedésére szolgált a stáb mûvészetre fogékonyabb köreinek, nem is beszélve arról a férfias beletörõdésrõl, melyet Stephen Reánál jobban senki sem tud az unióban. Ködök, zöldek, zöldes ködök és ködös zöldek, érzékeny párák és csinos fali nyirkok (plusz rák, kagyló, hínár és egymáshoz érõ kisujjak) - csodás kis ékszerdoboz ez, ami olykor még zenél is, s külön kis rekesz van (gyöngyház berakásos) benne a lélek apró rezdüléseinek. Egy másikból a tenger zúgása hallik, a harmadikban pedig egy elõszerzõdés hever a következõ produkcióra.

Ugyanakkor Rea és Verbeek játéka akkor is elvinné a filmet, ha egy raktárhelyiségben forgatták volna kézi kamerával.

A Mozinet bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.