A békebeli Berlin-élmény, az új békebeli külön irodalmi kategóriává nőtte ki magát. Persze a régivel sem volt ez másképp. Berlin a régi-új kedves, s e viszony, mely e múltjaival, művészeivel és kávéházaival oly példás kapcsolatot ápoló városhoz fűzi a fapadra tapadva utazókat, tartósnak ígérkezik. S míg Budapest híresen múltba révedő város, Berlinnel kapcsolatban főleg jelen idejű a vágyakozás. A múlt, köszöni, feldolgozásra került. Tiszta a lap, s e tiszta lapon már jó ideje a díszítő megoldásoké, a szépészeti beavatkozásoké a terep.

A békebeli Berlin-élmény, az új békebeli külön irodalmi kategóriává nőtte ki magát. Persze a régivel sem volt ez másképp. Berlin a régi-új kedves, s e viszony, mely e múltjaival, művészeivel és kávéházaival oly példás kapcsolatot ápoló városhoz fűzi a fapadra tapadva utazókat, tartósnak ígérkezik. S míg Budapest híresen múltba révedő város, Berlinnel kapcsolatban főleg jelen idejű a vágyakozás. A múlt, köszöni, feldolgozásra került. Tiszta a lap, s e tiszta lapon már jó ideje a díszítő megoldásoké, a szépészeti beavatkozásoké a terep.

Ilyesféle dísz, biztos kézzel rajzolt illusztráció Jason Lutes Berlin című, háromkötetesre tervezett (egyelőre a második kötetnél tartó) képregénysorozata, melynek első része jelent meg magyarul. Az amerikai szerző a weimari köztársaságot, annak is berlini mindennapjait nézte ki magának és a képregény-irodalomnak. Tsch-tsch-tsch-tsch - zakatol a Potsdamer Platzra tartó szerelvény, s benne (a történet szempontjából lényeges fülkében) egy barna inges statiszta meg a főszereplők. Müller kisasszony, a Berlinből még szűz művészkezdemény, és Herr Severing, a mindent már kétszer is látott zsurnaliszta, aki hazajár a metropolisba. A bevonatozás dátuma '28, a barna inges statisztáról bizton még csak annyi állítható, hogy "övé az egyik olyan politikai csoport, ami egyre nagyobb lármát csap az utcákon". Hát igen, ebben a lármás utcai közegben, ahol - ugyancsak a sokat látott Herr Severing szavaival - együtt élnek "kommunisták, szocialisták, nacionalisták, demokraták, republikánusok, bűnözők, koldusok... és minden, ami közte van", szóval ebben a filmen és képtelen regényekben is sokat szerepeltetett Berlinben nézett ki magának az amerikai szerző néhány jellegzetes sorsot és sarkot. Lutes nagyon szépen rajzol például tűzfalakat, forgalmas útkereszteződéseket, háztetőket, havas éjszakát, parkot, mulatót, rémálmot és macskakövet. Berlin nagyon él a képkockáin, amiken Franz Biberkopf éppoly könnyedén ráismerne az Alexanderplatzra, mint az Emberek vasárnap kiruccanói a maguk Berlinjére.

Ha nem kéne állandóan múltat idézniük, jelzésértékű párbeszédeket, politikai, művészeti, társadalmi diskurzusokat folytatniuk, maguk a képregényszereplők is egész emberesen jönnének ki Lutes szép és nagyszabású kísérletéből. De kell nekik. A vállalkozás nagyságrendje megköveteli, hogy a kisemberek, ezek az ilyen-olyan inget, egyenruhát, ideológiát viselő emberkék saját sorsukon túl kicsit a történelmet is bonyolítsák. Fél lábbal a saját történetükben, fél lábbal a történelemben állnak, ez pedig megnehezíti a járást, s folyvást magyarázkodásra késztet. Mindenki megszólal, akiről Herr Severing érkezéskor említést tett, de csak keveseknek adatik meg, hogy igazi történetük legyen. Igaz, e kevesek egyike maga Berlin, és végül is Lutes épp ezt ígérte a címben: a város (kép)regényét.

Fordította: Orosz László. Comicsmania, 2010, 213 oldal, 2730 Ft