Képregény - Két platz között - Jason Lutes: Berlin - A kövek városa

  • - köves -
  • 2011. január 27.

Zene

A békebeli Berlin-élmény, az új békebeli külön irodalmi kategóriává nőtte ki magát. Persze a régivel sem volt ez másképp. Berlin a régi-új kedves, s e viszony, mely e múltjaival, művészeivel és kávéházaival oly példás kapcsolatot ápoló városhoz fűzi a fapadra tapadva utazókat, tartósnak ígérkezik. S míg Budapest híresen múltba révedő város, Berlinnel kapcsolatban főleg jelen idejű a vágyakozás. A múlt, köszöni, feldolgozásra került. Tiszta a lap, s e tiszta lapon már jó ideje a díszítő megoldásoké, a szépészeti beavatkozásoké a terep.

A békebeli Berlin-élmény, az új békebeli külön irodalmi kategóriává nőtte ki magát. Persze a régivel sem volt ez másképp. Berlin a régi-új kedves, s e viszony, mely e múltjaival, művészeivel és kávéházaival oly példás kapcsolatot ápoló városhoz fűzi a fapadra tapadva utazókat, tartósnak ígérkezik. S míg Budapest híresen múltba révedő város, Berlinnel kapcsolatban főleg jelen idejű a vágyakozás. A múlt, köszöni, feldolgozásra került. Tiszta a lap, s e tiszta lapon már jó ideje a díszítő megoldásoké, a szépészeti beavatkozásoké a terep.

Ilyesféle dísz, biztos kézzel rajzolt illusztráció Jason Lutes Berlin című, háromkötetesre tervezett (egyelőre a második kötetnél tartó) képregénysorozata, melynek első része jelent meg magyarul. Az amerikai szerző a weimari köztársaságot, annak is berlini mindennapjait nézte ki magának és a képregény-irodalomnak. Tsch-tsch-tsch-tsch - zakatol a Potsdamer Platzra tartó szerelvény, s benne (a történet szempontjából lényeges fülkében) egy barna inges statiszta meg a főszereplők. Müller kisasszony, a Berlinből még szűz művészkezdemény, és Herr Severing, a mindent már kétszer is látott zsurnaliszta, aki hazajár a metropolisba. A bevonatozás dátuma '28, a barna inges statisztáról bizton még csak annyi állítható, hogy "övé az egyik olyan politikai csoport, ami egyre nagyobb lármát csap az utcákon". Hát igen, ebben a lármás utcai közegben, ahol - ugyancsak a sokat látott Herr Severing szavaival - együtt élnek "kommunisták, szocialisták, nacionalisták, demokraták, republikánusok, bűnözők, koldusok... és minden, ami közte van", szóval ebben a filmen és képtelen regényekben is sokat szerepeltetett Berlinben nézett ki magának az amerikai szerző néhány jellegzetes sorsot és sarkot. Lutes nagyon szépen rajzol például tűzfalakat, forgalmas útkereszteződéseket, háztetőket, havas éjszakát, parkot, mulatót, rémálmot és macskakövet. Berlin nagyon él a képkockáin, amiken Franz Biberkopf éppoly könnyedén ráismerne az Alexanderplatzra, mint az Emberek vasárnap kiruccanói a maguk Berlinjére.

Ha nem kéne állandóan múltat idézniük, jelzésértékű párbeszédeket, politikai, művészeti, társadalmi diskurzusokat folytatniuk, maguk a képregényszereplők is egész emberesen jönnének ki Lutes szép és nagyszabású kísérletéből. De kell nekik. A vállalkozás nagyságrendje megköveteli, hogy a kisemberek, ezek az ilyen-olyan inget, egyenruhát, ideológiát viselő emberkék saját sorsukon túl kicsit a történelmet is bonyolítsák. Fél lábbal a saját történetükben, fél lábbal a történelemben állnak, ez pedig megnehezíti a járást, s folyvást magyarázkodásra késztet. Mindenki megszólal, akiről Herr Severing érkezéskor említést tett, de csak keveseknek adatik meg, hogy igazi történetük legyen. Igaz, e kevesek egyike maga Berlin, és végül is Lutes épp ezt ígérte a címben: a város (kép)regényét.

Fordította: Orosz László. Comicsmania, 2010, 213 oldal, 2730 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.