Mankell nem aprózza el a hentesmunkát, világraszóló vérengzést rendez bemelegítésként: olyat és akkorát, amelyről ha történetesen nem jelezné, akkor is lerí, hogy precedens nélkül áll a svéd igazságszolgáltatás (részben Mankell által színesített) történetében.
Az áldozat egy egész falu, a falusiak mind egy szálig legyilkolva. A kísérteties képet egy lefejezett papagáj teszi teljessé. Ott állunk rögtön a regény legelején egy svéd fantomfalu és a hihetőség határában: a tetthely elkerítésére annyi zárószalagra van szükség, hogy a helyszínelőknek extra adag tekercset kell hozatniuk.
Amíg Mankell Svédországot tekercseli körbe, a jól ismert - wallanderi - minőséget kapjuk; egy dalszövegírásról álmodozó, romló házasságú svéd bírónőt meg egy túlsúlyos nyomozónőt azokból a hétköznapi kételyekből összegyúrva, amikből Mankell híres nyomozója is készült. A wallanderi modell, melytől Mankell nyilatkozatai szerint egyszer és mindenkorra elbúcsúzott, egyet jelentett a rendőrségi taposómalommal, a túlsúlyos nyomozók magányával és a svédek rossz lelkiismeretének élményszerű leírásával. Az viszont már régről gyanús, hogy amint Mankell távoli, nemzetközi vizekre utaztatja embereit, könnyen tanmesébe fordul a nyomozás. A nemzetközi helyzet fokozódik, Brooklyn tágul, jogtiprás, nyomor mindenütt - a figyelemfelhívás buzgalmában mintha egy szenvedélyes szobatudós szólalna fel, s egy késő esti vitaműsor dramatizált változata váltja ilyenkor a meghitt skandináv reménytelenséget. Pedig minek ide a nagy cihelődés, amikor több se kell például a hétköznapi rasszizmus demonstrálására, mint A pekingi férfi egy mellékességében is emlékezetes epizódja: amilyen rutinosan lekezelő az egyébként jóravaló svéd rendőr a svéddel nehézkesen boldoguló bosnyákkal, az jóval hitelesebb híradás a világ állásáról, mint az a Kínáig táguló dajkamese, amely a regény érdemi részét képezi.
Ha nem látnánk bele néhány középosztálybeli svéd rosszkedvébe, A pekingi férfi könnyűszerrel kimerítené a mondanivalójukat maguk előtt görgető, ambiciózusan rossz krimik ismérveit. Egy olyan jótol-lú írótól, mint Mankell, azonban ez is kuriózum; amilyen kitartóan és meggyőződésesen a rossz irány-ba (Kínába) halad, amilyen rossz ürügyekkel (például egy évszázados bosszútörténet, egy minden hollywoodi bazársoron kapható pszichopata főgonosz vagy egy méregkeverési kísérlet közbeiktatásával) Kína múltjában és jelenében vájkál, abban van valami lefegyverző. Egy mester, aki a melléfogásaiban sem végez félmunkát. Kína azonban egészen más lapra tartozik. Mondjuk egy olyan helyi krimiszerző lapjaira - ha már ragaszkodunk a műfajhoz -, aki ugyanolyan bensőségességgel jeleníti meg az általa ismert rendőri erők működését, mint azt Mankell tette Wallander esetében.
Fordította: Farkas Tünde. Mérték Kiadó, 2011, 522 oldal, 3499 Ft
