Köves Gábor

Milyen érzés, ha az embert világsztárok fenyegetik? Enged-e a szelíd produceri erőszaknak? Mit gondol a Broadwayt eluraló hollywoodi sztárokról? És mit Ascher Tamásról? A New York-i színházi élet legbefolyásosabb kritikusával beszélgettünk.

Németország vezető színésznője holokauszt-túlélő zsidó bárénekesnőt játszik Christian Petzold új filmjében, a héten mozikba kerülő Phoenix bárban. A művésznőt Berlinben értük el telefonon.

Az univerzális szlovén megmondóembert, a posztlacaniánus elmélet egyik legjelentősebb képviselőjét telefonon értük utol, hogy a görög válságról, az EU belügyeiről, a válogatós brazil örömlányokról és a sztárfilozófusok közti ellenségeskedésekről beszélgessünk.

Ő volt az angol free cinema arca, a magányos hosszútávfutó éppúgy, mint hazudós Billy, de szerepelt a Doktor Zsivágóban és Az öltöztetőben is. Az idei év remekül kezdődött a 78 éves színész számára: Charlotte Ramplinggel közösen Ezüst Medvét nyert a 45 év című párkapcsolati drámáért. Ennek örömére fel is hívtuk.

2005-ben bírósági idézést kapott, 2006-ban Nobel-díjat. Megsértette a török identitást – vádolta a török állam. Megörökítette Isztambul melankolikus lelkét – dicsérte a Nobel-bizottság. A 63 éves regényírót Isztambul ázsiai oldalán értük utol telefonon, hogy az irodalom és a foci kapcsolatáról, az örmény népirtásról és saját üldöztetéséről kérdezzük.

A világhírű szerzővel nagy ivászatokról és még nagyobb rivalizálásokról, változékony szexuális szokásokról és gonosz médiacápákról, kémekről és Bovarynéról beszélgettünk.

A svájci német nyelvváltozat berni dialektusait építette be a magyarul A portás én vagyok címmel megjelent regényébe Pedro Lenz, aki először slammerként vitézkedett.

Brazíliában nagy keletje van a cselédeknek, akik sokszor az anyaszerepet is átveszik – egy ilyen idős asszonyságról szól a brazil rendezőnő filmje, A második anya. A brazil cselédkultúráról egy római luxusszálloda tetőteraszán beszélgettünk.

Tisztára, mintha magát alakítaná, de nem, a Magam ura természetbe elvonuló hőse nem azonos vele – állítja a meztelen terepfutást művészi fokra emelő főszereplő-rendező. A héten mozikba kerülő film mindenesével e-mailben váltottunk szót.

Joe Hill saját jogán is elismert író, de Stephen King fiaként még jobb a fekvése – óriáshangyákról, a szextől való félelmekről és az apjával való közös motorozásokról is beszélgettünk.

Apja gyakran megölte az anyját – az általa rendezett horrorokban. Ilyen családba születni nem biztos, hogy főnyeremény. Erről (is) szól az olasz díva filmje, a Lány macskával. A Rómában élő művésznővel Skype-on beszélgettünk.

Ő a hangja Rexnek, a neurotikus játék dínónak, egy másik közönség azonban Amerika legnagyobb színpadi szerzőjét tiszteli benne. Gyakori vendég Woody Allennél és majdnem vendég volt az angol bíróságon. Telefonon beszélgettünk.