magyarnarancs.hu: A memoárjában bevallja, hogy fiatalabb éveiben dolgozott a brit titkosszolgálatnak, az MI6-nek. Akkoriban csatlakozott, amikor Kim Philbyről, a brit sztárkémről kiderült, hogy az oroszoknak kémkedett?
Frederick Forsyth: A Philby-botrány már lecsengett, amikor engem megkerestek. Philby után George Blake következett a lebukott kettős ügynökök sorában. Amikor engem beszerveztek, épp Blake esete tartotta izgalomban a világot.
magyarnarancs.hu: Graham Greene védelmébe vette Philbyt, John Le Carré viszont vehemensen támadta a Moszkvába szökött árulót.
FF: Greene és Le Carré közt alapvető különbség volt, hogy míg Le Carré belülről ismerte a kémipart, hiszen teljes jogú tagja volt a rendszernek, Greene és például Somerset Maugham is csupán lelkes amatőrök voltak. A második világháború alatt álltak kapcsolatban a titkosszolgálattal, és a munkájuk főleg abból állt, hogy jelentették, kivel miről beszélgettek.
magyarnarancs.hu: És ön?
FF: Én mindössze alkalmi bedolgozó voltam, sosem voltam állásban. Ha megkértek, elutaztam ide-oda. Tettem néhány külföldi utat az MI6 megbízásából.
| ||
magyarnarancs.hu: Hogyan környékezték meg?
FF: Afrikában történt. A nigériai polgárháborúról tudósítottam, Biafrából. Eljutottam a felkelők uralta területek mélyére. Megkerestek a titkosszolgálattól, hogy meg tudom-e erősíteni a helyzet komolyságát. Tudni akarták, hogy valóban olyan súlyos-e a helyzet, mint ahogy a tudósítások állítják. Felvilágosítottam őket, hogy a helyzet még annál is sokkal rosszabb. Ez volt az első alkalom, hogy kapcsolatba léptek velem. Később Hamburgból kellett villámgyorsan elpucolnom. A fülest, hogy azonnal hagyjam el a várost, egy brit kémtől kaptam. A fegyverkereskedelem fekete piacára próbáltam beszivárogni, anyagot gyűjtöttem A háború kutyái című regényemhez. Balszerencsémre épp akkor adták ki németül A Sakál napját, és a könyv borítóján ott virított az arcképem. Ezzel lőttek az inkognitómnak. Később azzal háláltam meg az életmentő szívességet, hogy elvégeztem egy s mást az MI6-nek az NDK-ban. Évek múltán pedig az Ian Smith nevével fémjelzett, rodéziai apartheidrezsim berkein belül gyűjtöttem információkat. Akkor már ismert regényíró voltam, a sok kérdezősködést könnyű volt írói terepmunkának feltüntetni.
magyarnarancs.hu: Kapott kémkütyüket, rakétakilövő tollat, pengét rejtő cipőt, robbanó karórát vagy efféléket?
FF: Ki kell ábrándítanom; semmi ilyesmit. Mindössze annyi történt, hogy megbuherálták az autómat, hogy el tudjak rejteni a motorházban egy csomagot. Sikeres akció volt, a csomagot nem fedezték fel. Turistának adtam ki magam, ennyi volt az álcám.
magyarnarancs.hu: Fegyvere volt?
FF: Nem volt. Kézifegyverem sosem volt. Vadászpuskám van csak, de azzal csak nyulat lövök.
magyarnarancs.hu: Sosem kapták el? Nem mint nyúllövőt, hanem mint kémet…
FF: Egyszer 24 órára bezárt a Stasi. Lelőttek egy amerikai vadászgépet az NDK légterében – nem tetszett nekik, hogy tudósítottam az esetről, Azzal védekeztem, hogy hivatalos külföldi tudósító vagyok, minden papírom és engedélyem rendben van. Egy nap után elengedtek.
magyarnarancs.hu: Érezte bármikor is, hogy veszélyben forog az élete?
FF: Európában sosem, Afrikában igen. Biafrában többször is úgy éreztem, hogy nem fogom élve megúszni. Azt hiszem, szerencsém volt.
magyarnarancs.hu: A Sakál napja filmváltozatának híres jelenetében Edward Fox, a Sakál nevű bérgyilkos, akit De Gaulle elnök likvidálásával bíznak meg, egy dinnyén gyakorolja a célba lövést. Honnan jött az ötlet?
FF: Egy fegyverkészítővel folytatott beszélgetés adta az ötletet. Megkérdeztem, mi a garancia, hogy ha valakit fejbe lőnek, az áldozat nem ússza meg, a golyó nem repül ki a fej hátsó felén. Robbanótöltényt kell használni – hangzott a szakember válasza. A filmesek két puskát is csináltattak, az egyikkel lehetett lőni, a másikkal nem. Az igazi puskát a forgatás után megsemmisítették, a másikat üvegvitrinben kiállították a premieren.
| ||
magyarnarancs.hu: A hírhedt terrorista, Carlos is előszeretettel forgatta A Sakál napját…
FF: Sokan kérdezték, hogy miért pont Carlosról, a sakáltól kölcsönöztem a könyvem címét, holott ez épp fordítva történt: Carlos volt az, aki a könyvem hatására a sakál nevet kapta.
magyarnarancs.hu: Mikor keresték meg utoljára az MI6-től?
FF: Nézze, többet nem mondhatok, mint amit a memoáromban is leírtam. Lehet, hogy már így is többet árultam el a kelleténél. De hát, olyan régi történetek ezek; hol van már az NDK, a Stasi, a KGB? Magyarország is szabad ország már. Úgy gondoltam, nyugodtan beszélhetek, mit számít, mit mondok.
magyarnarancs.hu: Figyelmeztették, hogy jobb, ha többet nem mond?
FF: Kaptam egy vacsorameghívást.
magyarnarancs.hu: Az MI6 hívta vacsorázni?
FF: Igen.
magyarnarancs.hu: Jó vacsorát adott az MI6?
FF: Végül a klubomban esett meg a dolog, ahol kifogástalanul főznek. Vacsoráztunk és beszélgettünk: a tudomásomra hozták, hogy az MI6 vezetői nem voltak elragadtatva a kitárulkozásomtól. Én bocsánatot kértem, azóta nem hallottam felőlük.
| ||
magyarnarancs.hu: Milyen klubnak a tagja?
FF: Igazi, hagyományos angol klub az enyém. Ha elmegy mellette az utcán, fogalma sem lenne, hogy épp egy régi, patinás klub mellett haladt el. Rejtve van az avatatlan szemek elől. Csendes, diszkrét hely.
magyarnarancs.hu: Nehéz volt bekerülni?
FF: Cseppet sem. Meghívtak, hogy csatlakozzam.
