„Talán a remény” - Eric Carle író, illusztrátor

Könyv

Alig akad olyan gyerek, aki egy- vagy másfél évesen ne A telhetetlen hernyócskával lépett volna a könyvforgatás tekervényes útjára. A nyugati világ legnépszerűbb lapozójának megalkotója, Eric Carle (86) válaszolt a kérdéseinkre.

Magyar Narancs: Amerikában született 1929-ben, de 6 éves korától már Németországban gyerekeskedett: a családja még pont időben települt Amerikából Németországba (Carle szülei német bevándorlók voltak – a szerk.), hogy részesei lehessenek a Harmadik Birodalom minden szörnyűségének…

false

Eric Carle: Így is volt, ugyanakkor Németországban értek az első komolyabb művészi hatások is, még ha ezek nem is a birodalmilag elfogadott irányokból érkeztek. 12-13 éves lehettem, amikor Herr Krauss, a rajztanárom megismertetett az absztrakt és impresszionista művészettel. Krauss úr nagy kockázatot vállalt, mert ezeket a műveket nemhogy kiállítani nem lehetett a náci Németországban, de megfesteni sem igen. Képzelje el, miközben ezeket a műalkotásokat a nácik elfajzott, degenerált művészetnek bélyegezték, a rajztanárom titokban reprodukciókat mutatott nekem, egy kiskamasznak! Korábban semmi ehhez foghatót nem láttam. Sokkoló élmény volt, először azt se tudtam, mit kezdjek vele, de a találkozás, mint később, felnőttfejjel rájöttem, sorsdöntőnek bizonyult. Herr Krauss bátor pedagógus volt, aki a maga eszközeivel szembe mert szállni a diktatórikus uralommal.

MN: A húszas évei elején tért vissza Amerikába. Úgy tűnik, a legjobbkor érkezett, mert az amerikai reklámgrafika aranykorába csöppent.

EC: Noha rég felhagytam a szakmával, de a mai napig tervező grafikusként gondolok magamra; az az iparági tudás és tapasztalat, amit a szakmában szereztem, folyamatosan hat a munkámra. A képzőművészeti iskolából kikerülve az egyik első megbízásom a németországi Amerika Haus posztereinek a megtervezése volt. Ezekre a posztereimre ma is büszkén gondolok vissza, és a gyerekkönyv-illusztrációimat is – különösen a borítókat – ebben a szellemben tervezem, úgy tekintek rájuk, mint kicsi plakátokra. Olyan szembetűnő formákban gondolkodom, amelyek jó esetben rögtön megragadják az olvasó figyelmét.

MN: Gyakran viccelődik azzal, hogy egy regény esetében egy 35 szavas ötletet kell egy 35 ezer szavas világgá fejleszteni, míg egy képeskönyv esetében ez épp fordítva van: egy 35 ezer szavas ötletet kell 35 szavasra redukálni.

EC: Egyszerűsíteni, egyszerűsíteni, egyszerűsíteni – ezek a varázsszavai a gyerekkönyvkészítésnek. Ezt mormolom mindig magamnak. Egy képeskönyv az én fogalmaim szerint egyetlen ötlet kibontása 32 oldalon.

MN: Ma már inkább kedves anekdota, de ettől még igaz: a hajdani NDK-ban kapitalista csökevénynek bélyegezték a telhetetlen hernyót; a kritikusok nem nézték jó szemmel ezt a nagyon éhes, olykor még a dőzsölés bűnébe is beleeső, magát mindenen átrágó hőst.

EC: Amikor megtudtam, hogy létezik a gyerekkönyvemnek egy ilyen, ideológiai olvasata is, őszintén elcsodálkoztam. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szemmel is lehet olvasni. Sokáig egyébként magam sem tudtam mire vélni a könyv népszerűségét. Az évek során aztán arra jutottam, hogy talán a remény az, amire oly sokan rátalálnak ebben a mesében. Úgy hiszem, a gyerekek többsége együtt érez ezzel a magára hagyott, jelentéktelen kis hernyóval, és kitörő örömmel fogadja, amikor csodaszép lepkévé alakul. A történet csupán annyit állít, hogy igen, én is fel tudok nőni, én is képes vagyok kiterjeszteni a szárnyaimat, kibontakoztatni a tehetségemet, és ki tudok repülni a világba. Olyan aggodalom ez, ami a világon minden gyereket elővesz: fel fogok-e nőni? Tudok-e majd felnőttként létezni?

MN: A Bush-gyerekeket is megnyugtathatta a hernyócska története, mert a papájuknak, George W. Bushnak az ön mesekönyve a kedvence. Persze az is lehet, hogy az elnök saját használatra forgatta a könyvet…

EC: Hát, sok szülő van, akik gyerekként nagy hernyóbarátok voltak, és most, hogy felnőttek, a saját gyerekeiknek olvassák a történetet. Amilyen rosszul állunk meséből és varázslatból, szerintem azzal csak tovább rontjuk a helyzetet, ha erről vagy arról a könyvről kategorikusan kijelentjük, hogy az csakis gyerekeknek vagy csakis felnőtteknek szól.

MN: Sokat tett azért, hogy a hernyó legyen az ember egyik legjobb barátja, de nem sokon múlt, hogy ma Vilit, a könyvmolyt ünnepelje a világ.

EC: Remélem, a könyvmolyok megbocsátottak nekem, hogy végül nem Vili, hanem egy hernyó mellett döntöttem. Talán azzal, hogy magam is könyveket készítek, némileg sikerült kiengesztelnem a molyokat.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.