A szerk.

Vé Putty, a közismert elnök hétfőn Isztambulban lefútta a Déli Áramlat néven futó gázvezetékprojektet.

Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott hétfő délután a Fidesz-frakció, ahol Rogán Antal – kicsit drámaibbra igazított arculattal, mint amilyet Deutsch Tamás akkor vett fel, amikor bejelentette, hogy a nagymamáját egy szál pufajkában figyelték meg a komcsik – beismerte, hogy a kormánypárt parlamenti képviselő­csoportja támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt azon kezdeményezését, amely az áruházak vasárnapi zárva tartási kötelezettségét célozza.

Aljas hazugság, hogy Orbán Viktor a szegényeket bünteti avval, hogy elveszi a pénzüket, a segélyüket, az adójóváírásukat. Nem igaz! Az igazságos Orbán Viktor a gazdagok pénzét is elveszi. Most épp azokét, akik 2011 után is fenntartották tagságukat a magánnyugdíj-pénztárakban.

A 2010-es kudarc óta a folyamatos megújulás állapotában lévő MSZP jelöltje, a 70 éves, nyugalmazott határőrtiszt, Horváth Imre vasárnap valamennyi ellenfelét lemosta a főváros 11. számú egyéni választókörzetében tartott időközi országgyűlési választáson, egymaga megszerezve a szavazatok több mint 50 százalékát. A második helyezett fideszes versenyzőre például 20 százalékot vert.

Vasárnap közleményt adott ki a Miniszterelnöki Sajtóiroda, mely szerint etikátlanul, diplomáciailag és sajtószakmailag elfogadhatatlanul járt el Orbán Viktorral szemben a német Die Welt című lap.

A hétfői tüntetésbe, meg az azt megelőzőkbe az Orbán-rezsim valamiféle politikai al­ternatíváját belemagyarázni értelmetlen és ezért fölösleges vállalkozásnak tűnik.

A megismételt ózdi polgármester-választás legelőször is a választási csalás korlátait mutatta meg két felvonásban.

Elzúgtak tüntetéseink. Volt egy erős hete a magyar közlétnek; inkább vicces, mint szomorú, hogy éppen akkorra esett 2014-ben is, mint 1956-ban: kábé október 23-tól 31-ig. Az esetre, jó, akkor esetegyüttesre már most, tényleg egy-két nap múltával úgy emlékezünk, mint „az internetadó elleni tüntetésekre”.

Ma is lesz tüntetés, amikor ez az írás születik, majd este, de még csak a rendőrök gyülekeznek tömegesen. A tüntetők talán nem is lesznek annyian, mint vasárnap, a kedd mégiscsak munkanap, a rendőrök meg biztosan többen lesznek, mint vasárnap (hogy a rettenetes „vandálok”, a „gennyládák” és „büdösbogarak” ellen megvédjék a pártházat és a párttévét). De nem ez az érdekes.

Amerika még egy kicsit az után is a barátunk volt, hogy beütött a kitiltási ügy, Lázár János három napra rá, október 20-án a külügyi bizottság ülésén úgy ölelte-csókolta Amerikát, hogy belepirult, aki nézte. Az lehetett talán a terv, hogy megnézik, hátha valami félreértésről van szó, hátha el lehet sikálni ezt a csúnya ügyet. A szépvillájú Szijjártó ki is sietett nyomban Washingtonba, és átadta a magyar kormány ultimátumát Obamának és bandájának.

A bűnöst jó előre, már áprilisban kijelölte Lázár János az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei személyében. Azzal vádolta őket a kormány, hogy az LMP kampányát támogatták a Norvég Civil Alap forrásaiból. Később arról beszéltek a Miniszterelnökségen, hogy a pénzek nagy részét egy jól körülhatárolható „balliberális” körnek ítéli az Ökotárs, jóllehet ezt a hálózatot csak egy Heti Válasz-cikkből kivágott listával tudták körülhatárolni.

Hogy nagy a baj, azt már pénteken sejteni lehetett, amikor Szijjártó Péter azt mondta, hogy a magyar kormány teljes mértékben egyetért (értik? e-gyet-ért) az ellenzékkel abban, hogy nyilvánosságot szeretnének az ügyben – ezért is kérte a külügy jegyzékben az amerikai féltől, hogy ossza meg azokat a hiteles információkat, amik alapján korrupcióval vádolnak magyar köztisztviselőket és a kormányhoz közeli embereket.