(Bár amióta a Fidesz betiltotta a békemenetet, akár számháborúzhatnánk is – csak nem azért kellett leállítani a menetet, mert nem teltek meg a buszok?) És nem is az számít, hogy miért tüntetnek ma, s miért tüntettek vasárnap. Igen, a belengetett internetadó elhagyásáért. Vagy éppenséggel azért is. A maga teljességében persze azért, mert egyre többen érzékelik az utolsó pillanat kiáltó szükségét, egyre többen ismerik fel, hogy Magyarország a huszonnegyedik órában van, s ha nem tesznek valamit, akkor itt valami végzetesen megváltozik. Nem, még most sem mondjuk, hogy végérvényesen megváltozik, hisz azt éppenséggel megtanulhattuk, hogy az ilyen dolgok nem tartanak örökké. Örökké nem, de adott esetben a vasárnap és ma felvonuló fiatalok nyugdíjas koráig minden további nélkül.
Magyarul az „internetadó” kifejezés tehát annyit jelent, hogy internetadó. Annyit jelent, hogy egy hol kellemesen, hol kellemetlenül bizsergő szemölcs Vlagyimir Putyin valagán. Annyit jelent, hogy kitiltanak Amerikából. Annyit jelent, hogy vigyázat, itt csalnak a választásokon, sőt, már a törvény is csaló, ami az urnákhoz szólít, az internetadó kifejezés annyit jelent, hogy maradjanak az óvóhelyen, mert az Orbán–Simicska-háború a focimeccs alatt is zavartalanul zajlik. Annyit tesz, hogy figyelem, itt az állam üldözi a civil szervezeteket, az internetadó annyit jelent, hogy Paks, annyit jelent, hogy CIA-ügynök, hogy NAV, hogy étolaj, hogy írjál, bazdmeg, gyorsan három tanulmányt. Az internetadó azt jelenti, hogy stadion a kertem alatt, az internetadó azt jelenti, hogy lehúzzuk a redőnyt és sötét lesz. Az internetadó azt jelenti, hogy Banglades, hogy Kongó. Az internetadó azt jelenti, hogy baltás gyilkos. Az internetadó egyenlő Orbán Viktor. Orbán Viktor fölemeli a rendőrei fizetését az internetadóból, felköltözik belőle a budai várba, kimegy a meccsre, kolbászt eszik és nyalogatja a száját, elvégzi a Putyin körüli teendőit. Magyarországon ma komoly apparátus és még mindig jelentős élőerő munkálkodik azon, hogy mindezt zavartalanul megtehesse élete végéig. S tehessék akár az utódai is. Ettől már csak pár formalitás választja el Magyarországot, olyanok, mint az Európai Unió.
Ám a formalitások csak formálisan választják el Magyarországot Rezsisztán kikiáltásától. S aligha törik kezüket-lábukat azért, hogy megmentsék a lelkünket. Pláne a bőrünket. Míg esetleges érdekeik úgy diktálják, hogy eltűrjék, ami itt folyik, addig hajlanak némi morgással, ilyen-olyan pénzbüntetésekkel elintézni a dolgot, aztán, amikor már nagyon facsarja az orrukat a bűz, ajtót mutatnak, oszt jó napot! Vagy csak szélesre tárják az ajtót a nagy rössel kifelé igyekvő előtt, oszt dettó jó napot. Magyarországnak jó napot. Ők szóltak, a napnál is világosabban modellezték például Navracsics Tibor személyének és ügyének kezelésével, hogy mit tartanak egyfelől rólunk, másfelől a nálunk folyó ügymenetről. Pontosan az itt megmutatkozó ellentmondást (magyar még oké, diktatúra már nem oké) tükrözi nevezett végül elnyert csonka pozíciója. Ők jelezték, hogy valami piszkosul nem oké, hisz’ mit lehet nem érteni azon, hogy a legnagyobb csirkefogókat közülünk nem engedik belépni a területükre?
Nos, ezek a jelzések sokat érnek, hálásak lehetünk értük. De ennél sokkal többet várni álmodozás, egyenesen ködevés.
Magyarországot Rezsisztán kikiáltásától azok menthetik, azok mentik meg, akik most mennek tüntetni, akik vasárnap mentek. Magyarországot a magyarok tarthatják Európában, napról napra fogyatkozó eszközök birtokában. Nincs már hozzá tisztességes népképviseletünk, elcsalt a parlament, hamis az önkormányzatiság, romjain él az igazságszolgáltatás. De vannak még szavak és tettek. Van még az utca, ami mindjárt azt mondja: mentek!
