Némileg túlzásnak tűnt azonban a tragikus arckifejezés, hiszen Rogán közlése szerint ez a támogatás a legtávolabbról sem nevezhető teljes mellszélességűnek, inkább csak harsánynak. Hiszen azt a feltételt szabták Orbán honatyái, hogy majd a későbbiekben módosító indítványokkal puhíthassák fel a javaslatot. Nyitnák ők a mindenféle kiskaput, hogy konzumszomjas népük vasárnap se vesszen éhen.
Mindeközben valahol a nem is oly távoli Szovjetunióban változtak az áramlatok, s a délit például elfújta a nyugati szél (máshol: hűs zephyr) – ám a történetünk nem a Szovjetunió déli partjainál játszódik, hanem Magyarország sötétebbik oldalán.
A sajtótájékoztatón a kedves megjelentek kis megemlékezést is tarthattak volna, e nemes terv sokadik újjászületésének napra majd’ egy hónapos jubileumocskáját, október legvégén dobta be ugyanis sokadszor a KDNP ezt a marhaságot. Csakhogy azóta egymást érték a kormányellenes tüntetések meg a különböző kültáji leégések és beltéri gyalázatok, nagy vonalakban a kitiltási ügytől Orbán litvániai megaláztatásán át Kósa Lajos hangversenyéig, s így a vasárnapi zárva tartás megmaradt az érintettek – persze távolról sem szűk – körében, éppenséggel tömegtüntetéseket nem nagyon generálván. A „távolról sem szűk” adott esetben olyanokat jelent, mint például a VOSZ és a nagyobb áruházláncok vezetőinek ugyancsak hétfői egyeztetésén ismételten elhangzó számok, melyek szerint úgy 15-20 ezer ember vesztené el az állását, ha tényleg odáig mennének ezek a csirkefogók, hogy elrendelik a vasárnapi becsukást. Vagy olyanokat jelent, amit Demján Sándor, Orbán régen volt mentora mondott, hogy tudniillik, ha ezt meg merik lépni, akkor népszavazást kezdeményez az ügyben. A népszavazást pedig a Fideszben is jól ismerik, egy olyannal, ráadásul egy nettó kamukategóriással sikerült például a Gyurcsány-kormányt szétzavarniuk. Hogy a történelem miféle igazságtételekre, adott esetben bottal vagy épp nem bottal verésekre képes, azt majd meglátjuk, most sürgősen térjünk vissza e heti főtémánkhoz.
Hogy aszondja, mindeközben valahol a nem is oly távoli Szovjetunióban változnak az áramlatok, s a délit például elfújta a nyugati szél (máshol: hűs zephyr) – ám a történetünk nem a Szovjetunió déli partjainál játszódik, hanem Magyarország sötétebbik oldalán. Mert a történet pontosan innen folytatódik, azzal, hogy a magyar áruházláncok (CBA, Reál, Coop) és a miniszteri megbízott édesanyucikája (azt hiszik, viccelünk?) támogatják a vasárnapi zárást, addig viszont a szabályozás úgy szólna, hogy csak azok az üzletek tarthatnának nyitva vasárnaponként a benzinkutak, édességboltok, virágüzletek mellett, amelyek családi kezelésben vannak és 400 négyzetméter alatti alapterületűek. Ez vagy jelent valamit, vagy nem, de ha igaz lenne, könnyen betámadva érezhetné magát s akár arcra is eshetne néhány támogató, hisz bármekkora nagy is a család, minden kisboltba nem jutna két-három Lázár, talpig risztvaccsban. S ha már a nyomulós Lázárok szóba kerültek, ne feledkezzünk meg a korábban már kibontakozó, de teljes pompájában épp ez ügyben virágba borult Lázár–Varga-háborúskodásról sem, minek során az egyik nagy stratéga a másik elcsapott vitézét emelte magas polcra, hogy valósítaná meg azt, amit az ellenfél nem akar. Vagyis Lázár miniszteri biztost csinált az elhajtott NGM-es Szathmáry Kristófból, aki hát a vasárnapi zárva tartás közismert zászlóvivője… és a fiacskája a Magyar Nemzeti Kereskedelmi satöbbi, izének… és így tovább a találgatások, sejtetések tucatjain át a teljes tébolyig.
Mi viszont harmadszor már nem csapunk bele a „mindeközben a Szovjetunióban” kezdetű mantránkba, csak halkan undorodunk tovább. Azalatt is, míg ők „felpuhítanak”.
Basszus, az nyilván fáj rohadtul, hogy ez a napi szinten oly nyíltnak és egyenesnek látszó Putyin et. mekkora egy hülye pojácát csinált Orbánból, de minderről úgy elterelni a figyelmet, hogy közben egy komplett ágazat alsó szintű dolgozóit, a legkiszolgáltatottabbakat rettegésben, létbizonytalanságban tartjuk, az állásuk, megélhetésük elveszejtésével fenyegetjük, nos, az több mint aljas szemétség. Az bűnözés.
