A szerk.

Szilánkosan törő gumicsont

A szerk.

Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott hétfő délután a Fidesz-frakció, ahol Rogán Antal – kicsit drámaibbra igazított arculattal, mint amilyet Deutsch Tamás akkor vett fel, amikor bejelentette, hogy a nagymamáját egy szál pufajkában figyelték meg a komcsik – beismerte, hogy a kormánypárt parlamenti képviselő­csoportja támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt azon kezdeményezését, amely az áruházak vasárnapi zárva tartási kötelezettségét célozza.

Némileg túlzásnak tűnt azonban a tragikus arckifejezés, hiszen Rogán közlése szerint ez a támogatás a legtávolabbról sem nevezhető teljes mellszélességűnek, inkább csak harsánynak. Hiszen azt a feltételt szabták Orbán honatyái, hogy majd a későbbiekben módo­sító indítványokkal puhíthassák fel a javaslatot. Nyitnák ők a mindenféle kiskaput, hogy konzumszomjas népük vasárnap se vesszen éhen.

Mindeközben valahol a nem is oly távoli Szovjetunióban változtak az áramlatok, s a délit például elfújta a nyugati szél (máshol: hűs zephyr) – ám a történetünk nem a Szovjet­unió déli partjainál játszódik, hanem Magyarország sötétebbik oldalán.

A sajtótájékoztatón a kedves megjelentek kis megemlékezést is tarthattak volna, e nemes terv sokadik újjászületésének napra majd’ egy hónapos jubileumocskáját, október legvégén dobta be ugyanis sokadszor a KDNP ezt a marhaságot. Csakhogy azóta egymást érték a kormányellenes tüntetések meg a különböző kültáji leégések és beltéri gyalázatok, nagy vonalakban a kitiltási ügytől Orbán litvániai megaláztatásán át Kósa Lajos hangversenyéig, s így a vasárnapi zárva tartás megmaradt az érintettek – persze távolról sem szűk – körében, éppenséggel tömegtüntetéseket nem nagyon generálván. A „távolról sem szűk” adott esetben olyanokat jelent, mint például a VOSZ és a nagyobb áruházláncok vezetőinek ugyancsak hétfői egyeztetésén ismételten elhangzó számok, melyek szerint úgy 15-20 ezer ember vesztené el az állását, ha tényleg odáig mennének ezek a csirkefogók, hogy elrendelik a vasárnapi becsukást. Vagy olyanokat jelent, amit Demján Sándor, Orbán régen volt mentora mondott, hogy tudniillik, ha ezt meg merik lépni, akkor népszavazást kezdeményez az ügyben. A népszavazást pedig a Fideszben is jól ismerik, egy olyannal, ráadásul egy nettó kamukategóriással sikerült például a Gyurcsány-kormányt szétzavarniuk. Hogy a történelem miféle igazságtételekre, adott esetben bottal vagy épp nem bottal verésekre képes, azt majd meglátjuk, most sürgősen térjünk vissza e heti főtémánkhoz.

Hogy aszondja, mindeközben valahol a nem is oly távoli Szovjetunióban változnak az áramlatok, s a délit például elfújta a nyugati szél (máshol: hűs zephyr) – ám a történetünk nem a Szovjetunió déli partjainál játszódik, hanem Magyarország sötétebbik oldalán. Mert a történet pontosan innen folytatódik, azzal, hogy a magyar áruházláncok (CBA, Reál, Coop) és a miniszteri megbízott édesanyucikája (azt hiszik, viccelünk?) támogatják a vasárnapi zárást, addig viszont a szabályozás úgy szólna, hogy csak azok az üzletek tarthatnának nyitva vasárnaponként a benzinkutak, édességboltok, virágüzletek mellett, amelyek családi kezelésben vannak és 400 négyzetméter alatti alapterületűek. Ez vagy jelent valamit, vagy nem, de ha igaz lenne, könnyen betámadva érezhetné magát s akár arcra is ­eshetne néhány támogató, hisz bármekkora nagy is a család, minden kisboltba nem jutna két-három Lázár, talpig risztvaccsban. S ha már a nyomulós Lázárok szóba kerültek, ne feledkezzünk meg a korábban már kibontakozó, de teljes pompájában épp ez ügyben virágba borult Lázár–Varga-háborúskodásról sem, minek során az egyik nagy stratéga a másik elcsapott vitézét emelte magas polcra, hogy valósítaná meg azt, amit az ellenfél nem akar. Vagyis Lázár miniszteri biztost csinált az elhajtott NGM-es Szathmáry Kristófból, aki hát a vasárnapi zárva tartás közismert zászlóvivője… és a fiacskája a Magyar Nemzeti Kereskedelmi satöbbi, izének… és így tovább a találgatások, sejtetések tucatjain át a teljes tébolyig.

Mi viszont harmadszor már nem csapunk bele a „mindeközben a Szovjetunióban” kezdetű mantránkba, csak halkan undorodunk tovább. Azalatt is, míg ők „felpuhítanak”.

Basszus, az nyilván fáj rohadtul, hogy ez a napi szinten oly nyíltnak és egyenesnek látszó Putyin et. mekkora egy hülye pojácát csinált Orbánból, de minderről úgy elterelni a figyelmet, hogy közben egy komplett ágazat alsó szintű dolgozóit, a legkiszolgáltatottabbakat rettegésben, létbizonytalanságban tartjuk, az állásuk, megélhetésük elveszejtésével fenyegetjük, nos, az több mint aljas szemétség. Az bűnözés.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.