A szerk.

A homokozó körül mindenki hazudik és etikátlan

A szerk.

Vasárnap közleményt adott ki a Miniszterelnöki Sajtóiroda, mely szerint etikátlanul, diplomáciailag és sajtószakmailag elfogadhatatlanul járt el Orbán Viktorral szemben a német Die Welt című lap.

A történetet mindenki ismeri, a hónap elején Németországban kanosszázó Orbán Viktorral és Seehofer bajor miniszterelnökkel közös interjút készített az orgánum, aminek izgalmi értékével, érdekességi fokával, mindközönségesen a színvonalával nem voltak maradéktalanul elégedettek a szerkesztők. Ezért négy pótkérdést tettek fel Orbánnak – ami a közlemény szerint „elfogadhatatlan” nyomásgyakorlás. Mert hát ők egyeztették, jóváhagyták a szöveg eredeti formáját – hogy van képük a firkászoknak szóban üzengetni a követségen át, hogy majd jól nem jelenik meg? Végül az interjút, mint ugyancsak köztudott, a megválaszolatlanul hagyott pótkérdések nélkül leközölték, de a lap online felületén, és nem a nyomtatott kiadásban. Ami aztán már tényleg világgyalázat.

Csinos diplomáciai bonyodalom is kerekedett az ügyből, még a nyugalmazott bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber is betelefonált a kiadóba, csináljanak már valamit, mert Orbán dühös. Időnként rájön egy ilyen roham a CSU volt elnökére. Még aktív korában a bukott 2002-es Fidesz-kampány csodafegyvereként állt ki az ő barátjáért, utóbb 2011-ben, a születésnapján biztosított némi együttfotózkodási lehetőséget Orbánnak Merkellel és Barrosóval. Hogy mi lehet szegény Stoiber fejében az ilyen sajtós dolgokról, nyilván az is megérne egy misét, de azt celebrálja a bajor média.

Előttünk épp az áll a napnál is világosabban, hogy mi van Magyarország miniszterelnökének a fejében a sajtóról. De hogy ennek teljes gyönyörűsége tisztán látszódjék, meg kell említenünk, hogy ugyanazon a vasárnapon, amikor ez a sértett hangú kormányzati közlemény napvilágot látott, a jobboldali Die Welt lehozott egy interjút (orcátlan módon dettó az online felületen) Magyarország külgazdasági miniszterével, Szijjártó Péterrel. Orbán valamikori nemzetközi sajtófelelőse arról beszélt a neves konzervatív lapnak, hogy Orbán meggyőződéses Európa-párti, ám a nemzetközi sajtónak pikkje van ránk, satöbbi, satöbbi. Meg nem is úgy gondolta a főnök azt az illiberális dolgot, csak „túlzón fordították le” a szövegét. Mi tagadás, vissza sem nagyon kérdeztek neki. Arról se feledkezzünk meg, hogy ez a most agyonsimfölt német Die Welt biztosított valamicske megszólalási lehetőséget Navracsics Tibornak szeptember elején, amikor egész Európa rajta köszörülte a nyelvét, s épp attól kellett reszketnie, hogy beveszik-e a sportszakkör vezetőjének az Európai Bizottságba. Akárhogy is, csak arról van szó, hogy egy kicsit sarokba lettünk szorítva, s szeretnénk kidumálni magunkat onnan. Nyomjuk a jófiúsági kampányt, amihez segítségül valakik belengették az interjút a mondott világlapban, viszonylag jónak mondható társaságban. Aztán ez az ígéret nem kifejezetten a kedvünk szerint valósult meg, s most truccolunk kicsit a sajtóra, mert arra biztos szabad. Illetve rohadtul nem vagyunk mindehhez hozzászokva.

Így jár az a politikus, akinek saját sajtója van. Orbán Viktor emberemlékezet óta nem adott interjút ellenzéki lapnak Magyarországon. Péntekenként, ha reggel nincs meccs, bemegy a rádiójába és leosztja a tudnivalókat, vagy néha bemegy vigyorogni valamelyik tévéjébe, s mond ezt-azt a lapjaiban. Neki leközlik a beszédeit, az a szokás. Kizárólag olyan helyeken mozog, ahol bizonyosan nem kérdeznek vissza, de még oda se nagyon. Az pedig, hogy pótkérdéseket tegyenek fel neki, mert karcsú volt a szöveg, nos, az egyenesen felfoghatatlan, mi több, szakmaiatlan. Mert a szakma Orbán szerint úgy működik, hogy nem kérdez vissza, nem tesz fel pótkérdéseket, viszont a végén megköszöni az interjút. Voltaképpen okkal hiheti ezt Orbán a sajtóról, hisz az itthoni jelentős része így működik, s nem is kellett lasszóval fogdosni az aktorait. Döntő többségük bejelentkezett e nemes küldetésre, bizonyos hányaduk alkalmasnak is találtatott rá.

S minden mással is így van. Itt ez a Magyarország nevű homokozó, milyen ügyesen lehet benne sajtót csinálni kislapáttal, kis sütőformácskával, nézd, tudok én adóhivatalt, alkotmánybíróságot, kommandót, iskolákat is csinálni, munkahelyeket, látod azokat a kis bunkereket a sarokban? Azok a trafikok. Ezek a szépek meg a stadionok.

Csak hát ilyen testhelyzetből nagyon nehéz elhitetni, hogy európai, hogy demokrata vagyok, s nem nyalom szíre-szóra minden szembejövő diktátor valagát. Most azért gurultunk dühbe, azért toporzékolunk kicsit, mert még azokkal sem sikerült megetetni semmi ilyesmit, akik valamiért a legnagyobb jóindulattal vannak irántunk. Ők ráadásul roppant kevesen is vannak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.