A szerk.

Mielőtt késő lesz

A szerk.

Amerika még egy kicsit az után is a barátunk volt, hogy beütött a kitiltási ügy, Lázár János három napra rá, október 20-án a külügyi bizottság ülésén úgy ölelte-csókolta Amerikát, hogy belepirult, aki nézte. Az lehetett talán a terv, hogy megnézik, hátha valami félreértésről van szó, hátha el lehet sikálni ezt a csúnya ügyet. A szépvillájú Szijjártó ki is sietett nyomban Washingtonba, és átadta a magyar kormány ultimátumát Obamának és bandájának.

Seggberúgták, hazajött, már másnap Amerika volt a legnagyobb tetű.

Ja, bocs, fordítva: inkább az lehetett, hogy az ízléses nappalijú külügyminiszterrel közölték, hogy mit lenne célszerű tennie Orbánnak, hogy a további belpolitikai, nemzetközi, sőt személyes kellemetlenségeket ha nem is elkerülje, de legalább minimalizálja. Erről speciel csak spekulálni tudunk, de miért ne spekulálnánk. Feltevésünk az, hogy az Egyesült Államok feje nem elsősorban azért fáj a magyar kormánytól, mert az Magyarországon letiporja, tönkreteszi, kiüresíti, elnyomja, de még csak nem is okvetlenül azért, mert ellopja, hazaviszi, kizsarolja, hanem azért, mert a saját, mármint Amerika biztonsági érdekeit veszélyeztetve látja a magyar kormány külső orientációjának keleti átrendezése miatt. Egy szövetséges végtére is ne barátkozzon Amerika nem barátaival, Oroszországgal, Iránnal, Kínával is csak mértékkel. Vagy akkor ne legyen szövetséges, nemde? A csobogó medencéjű Szijjártónak azt vázolhatta tehát Victoria Nuland helyettes államtitkár, hogy ki kéne kapaszkodni Putyin elnök seggéből. Említhette a Déli Áramlatot vagy Paksot, vagy mindkettőt. Még részvéttelin is nézett biztos (az amerikai külügyi tisztviselőknek nagyon meg kell dolgozniuk a fizetésükért). Elvégre a washingtoni ­kormánynak a fenti célfüggvény mellett tulajdonképpen mindegy, hogy ki hasad le az oroszokról (Kínáról, Iránról ésatöbbi). Felőlük lehasadhat Orbán is, csak le legyen hasadva. Ha meg ő nem akar, akkor…

Tovább képzelgünk. Ellenkező esetben Orbánnak személyes következményekkel kell majd számolnia; a következő ménkű nem legközelebbi tettestársaiba csap majd bele. Hanem a kör közepibe. Merkel asszonynak például Quitzowban nincs egy saját gázszerelője, aki valahogy milliárdos lett, mióta a falu szülöttének úgy felvitte az isten a dolgát, aztán mégis lehallgatták. (Az NSZK kancellárja ugyan a kelet-németországi Quitzowban nőtt fel, de Hamburgban született. A tévedésért az olvasók és az érintett elnézését kérjük – a szerk.) Ha mi nem is tudjuk, hova tűnt az a sok pénz, vagy hogy V. V. Putyin mivel fogja a magyar miniszterelnököt, ők igen. Az külön pech, hogy Orbán, még ha erre a külpolitikai hátraarcra képes is lenne, néhány legközelebbi emberét aligha mentheti meg a bukástól. Nem kellett volna úgy elbizakodni.

Hogy a gondozott pázsitú külügyér ezen üzenettel tért meg faragott bútorzatú sweet home-jába, azt az utána történtekből elég jól sejteni, mint ahogy azt is, hogy Orbán nem hajlandó a rendezett visszavonulásra. Október 23-án a kórus egyazon hangon zendített rá Amerika gyalázására. Gulyás Gergely, Lázár János vagy Varga Mihály ünnepi beszédeiből úgy tűnhetett, mintha nem a Szovjetunió, hanem az amerikaiak taposták volna el dicső forradalmunkat: várják csak ki a végét, lesz itt még állami ünnepség a ’44-es amerikai bombázások áldozatainak emlékére. (Amúgy éppenséggel lehetne, bár nyilván abból is azt hoznák ki, hogy a nácik derék hazafiak voltak.) Ez jelenleg az ún. második vonal Orbán mögött, ha netán bárki azt forgatná a fejében, hogy ezek levehetik Orbánt, hát, most elgondolkodhatott a belső lázadás kivihetőségén. Ezért is küldte ki őket a főnök a placcra, hogy ronggyá égessék magukat; a slusszpoént pedig Kövér mondta ki október 23-án, az unióból éppenséggel ki is lehet lépni. Közben a kormány újabb lépést húzott Washington ellen és Moszkva mellett, amikor egy törvénymódosítással megtisztította az utat a Déli Áramlat építése előtt; a cél az uniós szabályok kicselezése volt. Szijjártót még gyorsan elküldték egy kis pénzért Kínába (nem kapott).

Itt tartunk most. Hazánk miniszterelnökét egyszerre fogják az amerikaiak és az oroszok, ha csak megpróbáljuk elképzelni, hogy mivel, már rosszul vagyunk. De momentán ennyiben merül ki a magyar államrezon. Zsarolók elmélkednek szuverenitásról, beavatkozásról meg civilizációs elköteleződésről, sikkasztók filozofálnak komoly képpel a Nyugat hanyatlásáról, közönséges tolvajok próbálják geopolitikai zsenialitásnak beállítani a lopott pénz kimenekítésének legolajozottabb módozatait. Miközben Orbán propagandagépezete a magyar nacionalizmus kliséit a paródiáig fokozva elkezdte kiszpinnelni az országot az unióból és a NATO-ból, a kormánypárt józanabbjai a személyes politikai túlélés esélyeit méregetik, s azt a pontot próbálják megbecsülni, ahonnan Orbán már őket is magával rántja. Az ellenzék romokban; a lapzártánkkor is az utcán tüntető tízezrek pedig a kormányt ugyan a pokolra kívánják, de a politikai hatalomtól beláthatatlan távolságra vannak. Melyikük állíthatja meg Orbánt? Hogyan állíthatják meg együtt, mielőtt késő lesz?

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.