A szerk.

Mielőtt késő lesz

A szerk.

Amerika még egy kicsit az után is a barátunk volt, hogy beütött a kitiltási ügy, Lázár János három napra rá, október 20-án a külügyi bizottság ülésén úgy ölelte-csókolta Amerikát, hogy belepirult, aki nézte. Az lehetett talán a terv, hogy megnézik, hátha valami félreértésről van szó, hátha el lehet sikálni ezt a csúnya ügyet. A szépvillájú Szijjártó ki is sietett nyomban Washingtonba, és átadta a magyar kormány ultimátumát Obamának és bandájának.

Seggberúgták, hazajött, már másnap Amerika volt a legnagyobb tetű.

Ja, bocs, fordítva: inkább az lehetett, hogy az ízléses nappalijú külügyminiszterrel közölték, hogy mit lenne célszerű tennie Orbánnak, hogy a további belpolitikai, nemzetközi, sőt személyes kellemetlenségeket ha nem is elkerülje, de legalább minimalizálja. Erről speciel csak spekulálni tudunk, de miért ne spekulálnánk. Feltevésünk az, hogy az Egyesült Államok feje nem elsősorban azért fáj a magyar kormánytól, mert az Magyarországon letiporja, tönkreteszi, kiüresíti, elnyomja, de még csak nem is okvetlenül azért, mert ellopja, hazaviszi, kizsarolja, hanem azért, mert a saját, mármint Amerika biztonsági érdekeit veszélyeztetve látja a magyar kormány külső orientációjának keleti átrendezése miatt. Egy szövetséges végtére is ne barátkozzon Amerika nem barátaival, Oroszországgal, Iránnal, Kínával is csak mértékkel. Vagy akkor ne legyen szövetséges, nemde? A csobogó medencéjű Szijjártónak azt vázolhatta tehát Victoria Nuland helyettes államtitkár, hogy ki kéne kapaszkodni Putyin elnök seggéből. Említhette a Déli Áramlatot vagy Paksot, vagy mindkettőt. Még részvéttelin is nézett biztos (az amerikai külügyi tisztviselőknek nagyon meg kell dolgozniuk a fizetésükért). Elvégre a washingtoni ­kormánynak a fenti célfüggvény mellett tulajdonképpen mindegy, hogy ki hasad le az oroszokról (Kínáról, Iránról ésatöbbi). Felőlük lehasadhat Orbán is, csak le legyen hasadva. Ha meg ő nem akar, akkor…

Tovább képzelgünk. Ellenkező esetben Orbánnak személyes következményekkel kell majd számolnia; a következő ménkű nem legközelebbi tettestársaiba csap majd bele. Hanem a kör közepibe. Merkel asszonynak például Quitzowban nincs egy saját gázszerelője, aki valahogy milliárdos lett, mióta a falu szülöttének úgy felvitte az isten a dolgát, aztán mégis lehallgatták. (Az NSZK kancellárja ugyan a kelet-németországi Quitzowban nőtt fel, de Hamburgban született. A tévedésért az olvasók és az érintett elnézését kérjük – a szerk.) Ha mi nem is tudjuk, hova tűnt az a sok pénz, vagy hogy V. V. Putyin mivel fogja a magyar miniszterelnököt, ők igen. Az külön pech, hogy Orbán, még ha erre a külpolitikai hátraarcra képes is lenne, néhány legközelebbi emberét aligha mentheti meg a bukástól. Nem kellett volna úgy elbizakodni.

Hogy a gondozott pázsitú külügyér ezen üzenettel tért meg faragott bútorzatú sweet home-jába, azt az utána történtekből elég jól sejteni, mint ahogy azt is, hogy Orbán nem hajlandó a rendezett visszavonulásra. Október 23-án a kórus egyazon hangon zendített rá Amerika gyalázására. Gulyás Gergely, Lázár János vagy Varga Mihály ünnepi beszédeiből úgy tűnhetett, mintha nem a Szovjetunió, hanem az amerikaiak taposták volna el dicső forradalmunkat: várják csak ki a végét, lesz itt még állami ünnepség a ’44-es amerikai bombázások áldozatainak emlékére. (Amúgy éppenséggel lehetne, bár nyilván abból is azt hoznák ki, hogy a nácik derék hazafiak voltak.) Ez jelenleg az ún. második vonal Orbán mögött, ha netán bárki azt forgatná a fejében, hogy ezek levehetik Orbánt, hát, most elgondolkodhatott a belső lázadás kivihetőségén. Ezért is küldte ki őket a főnök a placcra, hogy ronggyá égessék magukat; a slusszpoént pedig Kövér mondta ki október 23-án, az unióból éppenséggel ki is lehet lépni. Közben a kormány újabb lépést húzott Washington ellen és Moszkva mellett, amikor egy törvénymódosítással megtisztította az utat a Déli Áramlat építése előtt; a cél az uniós szabályok kicselezése volt. Szijjártót még gyorsan elküldték egy kis pénzért Kínába (nem kapott).

Itt tartunk most. Hazánk miniszterelnökét egyszerre fogják az amerikaiak és az oroszok, ha csak megpróbáljuk elképzelni, hogy mivel, már rosszul vagyunk. De momentán ennyiben merül ki a magyar államrezon. Zsarolók elmélkednek szuverenitásról, beavatkozásról meg civilizációs elköteleződésről, sikkasztók filozofálnak komoly képpel a Nyugat hanyatlásáról, közönséges tolvajok próbálják geopolitikai zsenialitásnak beállítani a lopott pénz kimenekítésének legolajozottabb módozatait. Miközben Orbán propagandagépezete a magyar nacionalizmus kliséit a paródiáig fokozva elkezdte kiszpinnelni az országot az unióból és a NATO-ból, a kormánypárt józanabbjai a személyes politikai túlélés esélyeit méregetik, s azt a pontot próbálják megbecsülni, ahonnan Orbán már őket is magával rántja. Az ellenzék romokban; a lapzártánkkor is az utcán tüntető tízezrek pedig a kormányt ugyan a pokolra kívánják, de a politikai hatalomtól beláthatatlan távolságra vannak. Melyikük állíthatja meg Orbánt? Hogyan állíthatják meg együtt, mielőtt késő lesz?

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Az újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Az államok pedig ritkán járulnak hozzá ahhoz, hogy más államok (akár a jövőben) leszavazzák őket.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.