A szerk.

Mielőtt késő lesz

A szerk.

Amerika még egy kicsit az után is a barátunk volt, hogy beütött a kitiltási ügy, Lázár János három napra rá, október 20-án a külügyi bizottság ülésén úgy ölelte-csókolta Amerikát, hogy belepirult, aki nézte. Az lehetett talán a terv, hogy megnézik, hátha valami félreértésről van szó, hátha el lehet sikálni ezt a csúnya ügyet. A szépvillájú Szijjártó ki is sietett nyomban Washingtonba, és átadta a magyar kormány ultimátumát Obamának és bandájának.

Seggberúgták, hazajött, már másnap Amerika volt a legnagyobb tetű.

Ja, bocs, fordítva: inkább az lehetett, hogy az ízléses nappalijú külügyminiszterrel közölték, hogy mit lenne célszerű tennie Orbánnak, hogy a további belpolitikai, nemzetközi, sőt személyes kellemetlenségeket ha nem is elkerülje, de legalább minimalizálja. Erről speciel csak spekulálni tudunk, de miért ne spekulálnánk. Feltevésünk az, hogy az Egyesült Államok feje nem elsősorban azért fáj a magyar kormánytól, mert az Magyarországon letiporja, tönkreteszi, kiüresíti, elnyomja, de még csak nem is okvetlenül azért, mert ellopja, hazaviszi, kizsarolja, hanem azért, mert a saját, mármint Amerika biztonsági érdekeit veszélyeztetve látja a magyar kormány külső orientációjának keleti átrendezése miatt. Egy szövetséges végtére is ne barátkozzon Amerika nem barátaival, Oroszországgal, Iránnal, Kínával is csak mértékkel. Vagy akkor ne legyen szövetséges, nemde? A csobogó medencéjű Szijjártónak azt vázolhatta tehát Victoria Nuland helyettes államtitkár, hogy ki kéne kapaszkodni Putyin elnök seggéből. Említhette a Déli Áramlatot vagy Paksot, vagy mindkettőt. Még részvéttelin is nézett biztos (az amerikai külügyi tisztviselőknek nagyon meg kell dolgozniuk a fizetésükért). Elvégre a washingtoni ­kormánynak a fenti célfüggvény mellett tulajdonképpen mindegy, hogy ki hasad le az oroszokról (Kínáról, Iránról ésatöbbi). Felőlük lehasadhat Orbán is, csak le legyen hasadva. Ha meg ő nem akar, akkor…

Tovább képzelgünk. Ellenkező esetben Orbánnak személyes következményekkel kell majd számolnia; a következő ménkű nem legközelebbi tettestársaiba csap majd bele. Hanem a kör közepibe. Merkel asszonynak például Quitzowban nincs egy saját gázszerelője, aki valahogy milliárdos lett, mióta a falu szülöttének úgy felvitte az isten a dolgát, aztán mégis lehallgatták. (Az NSZK kancellárja ugyan a kelet-németországi Quitzowban nőtt fel, de Hamburgban született. A tévedésért az olvasók és az érintett elnézését kérjük – a szerk.) Ha mi nem is tudjuk, hova tűnt az a sok pénz, vagy hogy V. V. Putyin mivel fogja a magyar miniszterelnököt, ők igen. Az külön pech, hogy Orbán, még ha erre a külpolitikai hátraarcra képes is lenne, néhány legközelebbi emberét aligha mentheti meg a bukástól. Nem kellett volna úgy elbizakodni.

Hogy a gondozott pázsitú külügyér ezen üzenettel tért meg faragott bútorzatú sweet home-jába, azt az utána történtekből elég jól sejteni, mint ahogy azt is, hogy Orbán nem hajlandó a rendezett visszavonulásra. Október 23-án a kórus egyazon hangon zendített rá Amerika gyalázására. Gulyás Gergely, Lázár János vagy Varga Mihály ünnepi beszédeiből úgy tűnhetett, mintha nem a Szovjetunió, hanem az amerikaiak taposták volna el dicső forradalmunkat: várják csak ki a végét, lesz itt még állami ünnepség a ’44-es amerikai bombázások áldozatainak emlékére. (Amúgy éppenséggel lehetne, bár nyilván abból is azt hoznák ki, hogy a nácik derék hazafiak voltak.) Ez jelenleg az ún. második vonal Orbán mögött, ha netán bárki azt forgatná a fejében, hogy ezek levehetik Orbánt, hát, most elgondolkodhatott a belső lázadás kivihetőségén. Ezért is küldte ki őket a főnök a placcra, hogy ronggyá égessék magukat; a slusszpoént pedig Kövér mondta ki október 23-án, az unióból éppenséggel ki is lehet lépni. Közben a kormány újabb lépést húzott Washington ellen és Moszkva mellett, amikor egy törvénymódosítással megtisztította az utat a Déli Áramlat építése előtt; a cél az uniós szabályok kicselezése volt. Szijjártót még gyorsan elküldték egy kis pénzért Kínába (nem kapott).

Itt tartunk most. Hazánk miniszterelnökét egyszerre fogják az amerikaiak és az oroszok, ha csak megpróbáljuk elképzelni, hogy mivel, már rosszul vagyunk. De momentán ennyiben merül ki a magyar államrezon. Zsarolók elmélkednek szuverenitásról, beavatkozásról meg civilizációs elköteleződésről, sikkasztók filozofálnak komoly képpel a Nyugat hanyatlásáról, közönséges tolvajok próbálják geopolitikai zsenialitásnak beállítani a lopott pénz kimenekítésének legolajozottabb módozatait. Miközben Orbán propagandagépezete a magyar nacionalizmus kliséit a paródiáig fokozva elkezdte kiszpinnelni az országot az unióból és a NATO-ból, a kormánypárt józanabbjai a személyes politikai túlélés esélyeit méregetik, s azt a pontot próbálják megbecsülni, ahonnan Orbán már őket is magával rántja. Az ellenzék romokban; a lapzártánkkor is az utcán tüntető tízezrek pedig a kormányt ugyan a pokolra kívánják, de a politikai hatalomtól beláthatatlan távolságra vannak. Melyikük állíthatja meg Orbánt? Hogyan állíthatják meg együtt, mielőtt késő lesz?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.