A garnélarák

A szerk.

A bűnöst jó előre, már áprilisban kijelölte Lázár János az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei személyében. Azzal vádolta őket a kormány, hogy az LMP kampányát támogatták a Norvég Civil Alap forrásaiból. Később arról beszéltek a Miniszterelnökségen, hogy a pénzek nagy részét egy jól körülhatárolható „balliberális” körnek ítéli az Ökotárs, jóllehet ezt a hálózatot csak egy Heti Válasz-cikkből kivágott listával tudták körülhatárolni.

Lázárék fellépése érthető módon nem javított a magyar–norvég kapcsolatokon, a norvégok le is állították az alapok kormányzati kezeken átfutó kifizetéseit (33 milliárd forintról van szó). A magyar fél a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) májusban elrendelt vizsgálatára hivatkozott, mondván, az eredmény ismeretében lehet majd újrakezdeni a tárgyalásokat.

Többször leírtuk már, hogy a Kehi-vizsgálat elrendelése ellentétes a vonatkozó nemzetközi megállapodással és a hazai jogszabályokkal. Azt sem nehéz belátni, hogy egy civil szervezet LMP-közeliségének vagy „balliberális” voltának megállapítása nem a közpénzek felett őrködő hivatal feladata. Adódott a következtetés, hogy a cél a civil szféra megfélemlítése, az érintett szervezetek munkájának ellehetetlenítése, illetve olyan – a norvég ügyhöz akár nem is kapcsolódó – szabálytalanságok felkutatása, amelyek eljuthatnak a vádemelésig.

Ettől függetlenül vegyük egy pillanatra komolyan a Kehi október 15-én lezárt jelentését! Tartalma ekképp foglalható össze: a számlák között térdzokniról és garnélarákról szólót is találtunk, következésképp a kormánynak igaza van, a pénzosztás politikailag irányított volt.

A 38 oldalas dokumentum semmilyen újdonságot nem tartalmaz. Nemcsak a bizonyítékokban, de a vádpontokban sem, azokat is mind ellőtte már a jól értesült Magyar Nemzet. A Kehi megállapítja, hogy a civil alap lebonyolítása a mostani és az előző ciklusban is „az állami szervezetrendszer megkerülésével történt”, ami aligha meglepő, ha az államtól független civil társadalom támogatása a cél. És innentől jön a kormányzati vádak megismétlése, érdemi bizonyítás nélkül. A hivatal szerint „az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei tudatosan olyan döntéshozatali és bírálati mechanizmust alakítottak ki, amely alkalmas volt a pályázatok részrehajló elbírálására” – holott a kormányzati kezelésű alapok pályázatait is pontosan ugyanilyen rendszerben bírálták. Azt, hogy az Ökotárs politikai pártokhoz kötődő szervezeteket támogatott, azzal véli alátámasztani a jelentés, hogy több szervezet tisztségviselője a támogatás megítélése után indult a helyi vagy országos választáson. Felrója a jelentés, hogy egyházakhoz kötődő pályázók nem kaptak támogatást, ugyanakkor maga is idézi az Ökotárs és a norvégok közti szerződés azon pontját, mely szerint egyházak nem minősülhetnek civil szervezetnek. Nyilván alapos kutatómunkával tárták fel a revizorok, hogy egyes támogatottak „egyértelműen egy adott világnézetet népszerűsítenek”, illetve hogy „egy projekt kormányellenes demonstrációra irányult”.

Sorjáznak még az állítólag csalárd módon elszámolt vagy visszadátumozott tételek, konk­rét szervezet vagy projekt említése, tehát bizonyíték nélkül. A már folyamatban lévő két büntetőeljárás mellett a Kehi öt továbbit kezdeményezett költségvetési csalás miatt – nem tudni, hogy kivel szemben.

Öt hónapnyi vizsgálódás, a külföldről fizetett politikai aktivistákat vizionáló tusnádfürdői beszéd, a készenléti rendőrökkel biztosított házkutatások után mindez soványnak tűnik. Még csak apró, ám jól dokumentálható könyvelési szabálytalanságot sem találtak Lázárék. Ha találtak volna, bizonyára előállnának a bizonyítékokkal. Ehelyett ezt a közhelyhalmazt küldik meg a budapesti követségeknek. Egy konzerv garnélarák miatt? Kérdezhetik majd a döbbent diplomaták.

Persze tudjuk jól, ha itthon sikerül kinyírni a civil szféra katalizátoraiként működő alapítványokat, és sikerül a társadalom többségével elhitetni azt, hogy a civil tevékenység mint olyan nem irányulhat a kormánnyal szembeni tiltakozásra, az sok mindent megér a Fidesznek. Nemzetközi presztízsveszteséget és a norvég alap 33 milliárdjának elbukását is. De nem fog sikerülni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.