A garnélarák

A szerk.

A bűnöst jó előre, már áprilisban kijelölte Lázár János az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei személyében. Azzal vádolta őket a kormány, hogy az LMP kampányát támogatták a Norvég Civil Alap forrásaiból. Később arról beszéltek a Miniszterelnökségen, hogy a pénzek nagy részét egy jól körülhatárolható „balliberális” körnek ítéli az Ökotárs, jóllehet ezt a hálózatot csak egy Heti Válasz-cikkből kivágott listával tudták körülhatárolni.

Lázárék fellépése érthető módon nem javított a magyar–norvég kapcsolatokon, a norvégok le is állították az alapok kormányzati kezeken átfutó kifizetéseit (33 milliárd forintról van szó). A magyar fél a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) májusban elrendelt vizsgálatára hivatkozott, mondván, az eredmény ismeretében lehet majd újrakezdeni a tárgyalásokat.

Többször leírtuk már, hogy a Kehi-vizsgálat elrendelése ellentétes a vonatkozó nemzetközi megállapodással és a hazai jogszabályokkal. Azt sem nehéz belátni, hogy egy civil szervezet LMP-közeliségének vagy „balliberális” voltának megállapítása nem a közpénzek felett őrködő hivatal feladata. Adódott a következtetés, hogy a cél a civil szféra megfélemlítése, az érintett szervezetek munkájának ellehetetlenítése, illetve olyan – a norvég ügyhöz akár nem is kapcsolódó – szabálytalanságok felkutatása, amelyek eljuthatnak a vádemelésig.

Ettől függetlenül vegyük egy pillanatra komolyan a Kehi október 15-én lezárt jelentését! Tartalma ekképp foglalható össze: a számlák között térdzokniról és garnélarákról szólót is találtunk, következésképp a kormánynak igaza van, a pénzosztás politikailag irányított volt.

A 38 oldalas dokumentum semmilyen újdonságot nem tartalmaz. Nemcsak a bizonyítékokban, de a vádpontokban sem, azokat is mind ellőtte már a jól értesült Magyar Nemzet. A Kehi megállapítja, hogy a civil alap lebonyolítása a mostani és az előző ciklusban is „az állami szervezetrendszer megkerülésével történt”, ami aligha meglepő, ha az államtól független civil társadalom támogatása a cél. És innentől jön a kormányzati vádak megismétlése, érdemi bizonyítás nélkül. A hivatal szerint „az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei tudatosan olyan döntéshozatali és bírálati mechanizmust alakítottak ki, amely alkalmas volt a pályázatok részrehajló elbírálására” – holott a kormányzati kezelésű alapok pályázatait is pontosan ugyanilyen rendszerben bírálták. Azt, hogy az Ökotárs politikai pártokhoz kötődő szervezeteket támogatott, azzal véli alátámasztani a jelentés, hogy több szervezet tisztségviselője a támogatás megítélése után indult a helyi vagy országos választáson. Felrója a jelentés, hogy egyházakhoz kötődő pályázók nem kaptak támogatást, ugyanakkor maga is idézi az Ökotárs és a norvégok közti szerződés azon pontját, mely szerint egyházak nem minősülhetnek civil szervezetnek. Nyilván alapos kutatómunkával tárták fel a revizorok, hogy egyes támogatottak „egyértelműen egy adott világnézetet népszerűsítenek”, illetve hogy „egy projekt kormányellenes demonstrációra irányult”.

Sorjáznak még az állítólag csalárd módon elszámolt vagy visszadátumozott tételek, konk­rét szervezet vagy projekt említése, tehát bizonyíték nélkül. A már folyamatban lévő két büntetőeljárás mellett a Kehi öt továbbit kezdeményezett költségvetési csalás miatt – nem tudni, hogy kivel szemben.

Öt hónapnyi vizsgálódás, a külföldről fizetett politikai aktivistákat vizionáló tusnádfürdői beszéd, a készenléti rendőrökkel biztosított házkutatások után mindez soványnak tűnik. Még csak apró, ám jól dokumentálható könyvelési szabálytalanságot sem találtak Lázárék. Ha találtak volna, bizonyára előállnának a bizonyítékokkal. Ehelyett ezt a közhelyhalmazt küldik meg a budapesti követségeknek. Egy konzerv garnélarák miatt? Kérdezhetik majd a döbbent diplomaták.

Persze tudjuk jól, ha itthon sikerül kinyírni a civil szféra katalizátoraiként működő alapítványokat, és sikerül a társadalom többségével elhitetni azt, hogy a civil tevékenység mint olyan nem irányulhat a kormánnyal szembeni tiltakozásra, az sok mindent megér a Fidesznek. Nemzetközi presztízsveszteséget és a norvég alap 33 milliárdjának elbukását is. De nem fog sikerülni.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”