A garnélarák

A szerk.

A bűnöst jó előre, már áprilisban kijelölte Lázár János az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei személyében. Azzal vádolta őket a kormány, hogy az LMP kampányát támogatták a Norvég Civil Alap forrásaiból. Később arról beszéltek a Miniszterelnökségen, hogy a pénzek nagy részét egy jól körülhatárolható „balliberális” körnek ítéli az Ökotárs, jóllehet ezt a hálózatot csak egy Heti Válasz-cikkből kivágott listával tudták körülhatárolni.

Lázárék fellépése érthető módon nem javított a magyar–norvég kapcsolatokon, a norvégok le is állították az alapok kormányzati kezeken átfutó kifizetéseit (33 milliárd forintról van szó). A magyar fél a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) májusban elrendelt vizsgálatára hivatkozott, mondván, az eredmény ismeretében lehet majd újrakezdeni a tárgyalásokat.

Többször leírtuk már, hogy a Kehi-vizsgálat elrendelése ellentétes a vonatkozó nemzetközi megállapodással és a hazai jogszabályokkal. Azt sem nehéz belátni, hogy egy civil szervezet LMP-közeliségének vagy „balliberális” voltának megállapítása nem a közpénzek felett őrködő hivatal feladata. Adódott a következtetés, hogy a cél a civil szféra megfélemlítése, az érintett szervezetek munkájának ellehetetlenítése, illetve olyan – a norvég ügyhöz akár nem is kapcsolódó – szabálytalanságok felkutatása, amelyek eljuthatnak a vádemelésig.

Ettől függetlenül vegyük egy pillanatra komolyan a Kehi október 15-én lezárt jelentését! Tartalma ekképp foglalható össze: a számlák között térdzokniról és garnélarákról szólót is találtunk, következésképp a kormánynak igaza van, a pénzosztás politikailag irányított volt.

A 38 oldalas dokumentum semmilyen újdonságot nem tartalmaz. Nemcsak a bizonyítékokban, de a vádpontokban sem, azokat is mind ellőtte már a jól értesült Magyar Nemzet. A Kehi megállapítja, hogy a civil alap lebonyolítása a mostani és az előző ciklusban is „az állami szervezetrendszer megkerülésével történt”, ami aligha meglepő, ha az államtól független civil társadalom támogatása a cél. És innentől jön a kormányzati vádak megismétlése, érdemi bizonyítás nélkül. A hivatal szerint „az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei tudatosan olyan döntéshozatali és bírálati mechanizmust alakítottak ki, amely alkalmas volt a pályázatok részrehajló elbírálására” – holott a kormányzati kezelésű alapok pályázatait is pontosan ugyanilyen rendszerben bírálták. Azt, hogy az Ökotárs politikai pártokhoz kötődő szervezeteket támogatott, azzal véli alátámasztani a jelentés, hogy több szervezet tisztségviselője a támogatás megítélése után indult a helyi vagy országos választáson. Felrója a jelentés, hogy egyházakhoz kötődő pályázók nem kaptak támogatást, ugyanakkor maga is idézi az Ökotárs és a norvégok közti szerződés azon pontját, mely szerint egyházak nem minősülhetnek civil szervezetnek. Nyilván alapos kutatómunkával tárták fel a revizorok, hogy egyes támogatottak „egyértelműen egy adott világnézetet népszerűsítenek”, illetve hogy „egy projekt kormányellenes demonstrációra irányult”.

Sorjáznak még az állítólag csalárd módon elszámolt vagy visszadátumozott tételek, konk­rét szervezet vagy projekt említése, tehát bizonyíték nélkül. A már folyamatban lévő két büntetőeljárás mellett a Kehi öt továbbit kezdeményezett költségvetési csalás miatt – nem tudni, hogy kivel szemben.

Öt hónapnyi vizsgálódás, a külföldről fizetett politikai aktivistákat vizionáló tusnádfürdői beszéd, a készenléti rendőrökkel biztosított házkutatások után mindez soványnak tűnik. Még csak apró, ám jól dokumentálható könyvelési szabálytalanságot sem találtak Lázárék. Ha találtak volna, bizonyára előállnának a bizonyítékokkal. Ehelyett ezt a közhelyhalmazt küldik meg a budapesti követségeknek. Egy konzerv garnélarák miatt? Kérdezhetik majd a döbbent diplomaták.

Persze tudjuk jól, ha itthon sikerül kinyírni a civil szféra katalizátoraiként működő alapítványokat, és sikerül a társadalom többségével elhitetni azt, hogy a civil tevékenység mint olyan nem irányulhat a kormánnyal szembeni tiltakozásra, az sok mindent megér a Fidesznek. Nemzetközi presztízsveszteséget és a norvég alap 33 milliárdjának elbukását is. De nem fog sikerülni.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.