A szerk.

Teljes munkaidős aprómunkák

A szerk.

A hétfői tüntetésbe, meg az azt megelőzőkbe az Orbán-rezsim valamiféle politikai al­ternatíváját belemagyarázni értelmetlen és ezért fölösleges vállalkozásnak tűnik.

Klassz volt, hogy ott volt megint pár tízezer ember, kevésbé, hogy a szónokok egyike-másika az „elmúlt 25 évet” egyben pocskondiázta: ez politikai analízisnek annyira rossz, igazságtalan, buta, hogy nem következik belőle előrefelé semmi. Ha valaki nem látja a különbségeket a szocialista–szabad demokrata kormányok és az Orbán-rezsim – mondjuk – szociálpolitikája vagy oktatáspolitikája közt, az idióta, ha pedig látja, de leszarja, hogy az egyik legalább éhen halni nem hagyta pár millió polgártársunkat, a másiknak meg ez kifejezetten célja, akkor nemigen van miről beszélgetni vele. Ha valaki nem tud különbséget tenni egyfelől Antall József, Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, másfelől Orbán Viktor között azon az alapon – és ugyancsak példaképpen –, hogy az első csoportozat egyetlen tagja sem akart felköltözni a Várba uralkodni, esetleg nem érti azt, hogy ez a gesztus mennyi minden dolognak a folyománya és kvintesszen­ciája és mennyinek lesz a jövőben az oka, azon szintén nem lehet segíteni. (Személyes tapasztalatunk szerint nem is nagyon volt erre a dumára vevő a „tömeg”, bár ezen túlmenően semmiképpen nem szeretnénk a tisztelt tömeg nevében kijelentéseket tenni.) Ha a képviseleti demokráciát és a szabad versenyes kapitalizmust nagy ívben balról előző alternatíva szólalt meg hétfőn, azzal némiképp megértőbbek lennénk, de még ez sem derült ki valójában.

A lényeg nem is ez volt. Hanem az, hogy megint jó sok ember mozdult meg – ezúttal semmi konkrét okból, öt tök ismeretlen fiatalember szervezkedése nyomán, pusztán azért, mert kurvára elegük van abból, amit (tágan) a rossz kormányzás következményeiként írhatunk le, és mert elegük van az ezeket elfedni szolgáló cinizmusból.

Merre fog magának utat törni az immár hetek óta buzgó közenergia?

Az elmúlt években jó pár esetet láttunk arra, hogy az Orbánénál akár durvább rezsimek is – melyek eltérő formában és mértékben, de a demokratikus szabadságjogok korlátozásában, a politikai ellenzék kriminalizálásában, a rendszerszerűen elcsalt választásokban, a kormányzat médiamonopóliumában látták az öröklétig tartó fennmaradás zálogát; viszont mind igen korruptak voltak – hogyan hajlottak meg, majd törtek darabokra a valamilyen módon mégiscsak megkeletkező belső nyomás hatására. Lehet, nem túl sok teteje van az arab tavasz Egyiptomát vagy Tunéziát összeméricskélni a 2000-es év Szerbiájával vagy a Majdannal. Általános tanulságként azonban leszűrhető, s utána nyomban hazai viszonyainkra is vetíthető, hogy e fél­autokráciák megrendülését minden esetben hosszú, szívós és sok embert megmozgató aprómunka, az állampolgári – „civil” – politikai részvétel felberregése előzte meg. Meg az ezen rezsimek által kifosztott és megalázott csoportok, személyek közti szolidaritás felcsiholódása. Egyfajta társadalomépítés és társadalom-önépítés – amiről oly lelkesen beszél lapunknak pár oldallal odébb az iwiw-es Várady Zsolt. A program lehet ez, és az így nagy számban megszülető, vagy inkább a saját lehetőségeire és a saját szabadságára ráébredő állampolgár pedig épp az ellentéte lesz annak a mintának, amire Orbán, a magyar társadalom nagy mérnöke politikai hatalmának a megtartását alapozza.

S hogy ebből az erőből hogyan lehetne politikai alternatíva? Hiszen ha Orbánt a „civilek” elkergetni talán el is tudják, az Orbán utáni első pillanatban vissza fog térni a politika és a „politikusok”. Egy ország ügyeinek intézése nem hobbitevékenység, és részmunkaidőben sem bonyolítható; uram bocsá’, még szakirányú tudást is igényel. Abban is biztosak vagyunk, hogy majdan újjáépített demokráciánk talapzatát – bármennyire is népszerűnek látszik most a rendszerváltás differenciálatlan szidalmazása – nagyjából az 1989-ben megalkotott szabályok szerint kell majd megkonstruálni; azok a szabályok ugyanis jók voltak. De itt véget is ér az okosságunk. Vajon ki végezné el e munkát, a köztársaság rekonstrukcióját? Eddig még nem látott, új személyek, akiket csak ezután dob ki a történelem nyerőgépe? Netán a most ugyancsak közkeletűen lejátszottnak nyilvánított ellenzéki gárdából, vagy annak a perifériájáról is érkezhetnek szereplők? (Ukrajnában például, ahol a Majdan előtt a parlamenti ellenzék nem örvendett nagyobb megbecsülésnek, mint most nálunk az itthoni, épp egy ilyen figurákból álló kormány igyekszik a romok eltakarításán.) A Fidesz romjai alól? Nem tudjuk: de azt tudjuk, hogy egymással többre mennének, mint egymás nélkül; s hogy a pillanat előbb-utóbb kiköveteli majd a választ. Vagy épp fordítva: a pillanat akkor érkezik el, amikor a válasz megszületik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.