A szerk.

A munka világában szertenézve aligha találhatunk olyan foglalkozást, amely nagyobb fokú empátiát, szerénységet és hűséget igényelne, mint a strómané. Természetesen nem arra a fajta primitív relációra gondolunk, amikor hajléktalanokkal vagy áltörök vendégmunkásokkal vásároltatnak fel félig sem létező, és/vagy pusztán csalárd áfa-visszaigénylésre összeeszkábált cégeket a fehérgalléros bűnözés mezítlábas proletárjai.

Kedden délben sajtótájékoztatót tartott a Demokratikus Koalíció, mely alkalom végül is azzal vívta ki helyét a sajtóban, hogy az állami hírügynökség - bár akkreditálta magát, s fogyasztói felé is jelezte megjelenését - egy vak hangot sem ejtett az ott elhangzottakról. Mondhatnánk, hogy nem kell ezen annyira felkapni a vizet, s szóljon, aki mást várt az MTI-től, de mindez jóval kevésbé érdekes, mint ami a sajtótájékoztatón ténylegesen elhangzott.

A vasárnapi választás után sok kérdés meg gondolkodnivaló nincs: nyert a Fidesz és Orbán Viktor, nagyon nyert, jobban nyert, mint két hónapja, mert több százalékot kapott, mint akkor. (Az eredmények elemzésére amúgy már csak pár oldalt kell várnia a t. olvasónak.) Ezt csak azért nem dimenzionálnánk túl, mert az ellenzék pártjai most még nagyobb mínusszal indultak, mint áprilisban, tudniillik a DK, az Együtt és az LMP szimpatizánsai vagy azok, akik közöttük őrlődtek, a legkevésbé sem lehettek biztosak abban, hogy melyik jut be, bejut-e egyáltalán valamelyik, vagy mindegyik, vagy hogy melyiket válasszák, hogy legalább egy közülük biztosan bejusson - az egész ellenzéki politizálás nagyjából kilátástalannak tűnt. Menjen szavazni, akinek két anyja van.

Hajlamos az ember néha úgy képzelni, hogy Kerényi Imre egy automata. Mész az utcán, látod, hogy ott áll a sarkon, hozzálépsz, bedobsz egy húszast (frászt, egy kétszázast), és egy percig buzizik. Jó, lehet ezt árnyaltabban is fogalmazni: bedobod a pénzt, bepötyögöd a titkos jelszót, s akkor kezd buzizni. Lehet, hogy a fokozatot is be lehet állítani rajta, s az sem elképzelhetetlen, hogy ezt a titkos jelszót csak egyvalaki ismeri, akiben megvan a kellő önfegyelem ahhoz, hogy csak akkor üzemelje be Kerényit, ha valamiért jól jön az útszéli buzizás. S mivel tudjuk jól, hogy Magyarországon minden ilyen állami rangot viselő kretén pórázát egyvalaki tartja a kezében, a történet szereplői beazonosítottnak mondhatók. Az automata pénz és titkos jelszó hatása alatt a megfelelő fokozaton buzizik, s akit zavar (adott esetben egy, azaz 1 darab szakmai szervezetet vagy éppenséggel Kulka Jánost), az az üzemeltetőhöz fordul a reklamációjával.

Kovács Béla - jobbikos EP-képviselő - mentelmi jogának felfüggesztését kérte a legfőbb ügyész, mivel a gyanú szerint az oroszoknak kémkedik. Azóta az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága zárt ülést tartott az ügyben, ahol állítólag kiderült: a vádat minden kétséget kizáróan bizonyító felvételek vannak a nyomozó szervek birtokában. Igaz, ezeket a bizottság tagjai nem látták - és e felvételeket azonmód titkosították is 2043-ig -, de azért mind a kormánypárti, mind a nem jobbikos ellenzéki képviselőket meggyőzték a vád megalapozottságáról.

"Az a baj minálunk, hogy a politikusok túl sokat vitatkoznak." Na, ki mondta ezt? A kisnyugdíjas nagymamucikánk a piacon, amikor összefutott régi barátnőjével, és az időjárás kitárgyalásán végre túljutván az egyetemesebb, össznemzeti problémák megoldásának szentelhették a figyelmüket? Nem, nem ő mondta. Mert akkor az idézet úgy kezdődne, hogy "Tudod, Böbém..."

Orbán Viktor a múlt héten Németországban járt, a WDR közszolgálati tévéadó által rendezett Európa Fórumon szólalt fel és ünnepelte saját magát, többes szám első személyben, politikáját afféle lángcsóvaként emelve magasba Európa előtt: kereszténység, munka, család. Semmi olyasmi nem hangzott el, amiről itthoni közönsége ne hallott volna jó párszor - de ezt elismeréssel mondjuk, nem volt kettős beszéd, ami jó a magyar fülnek, az jó a németnek is, tanuljanak ők is valódi konzervativizmust! És tudják meg ők is, hogy pusztulásra vannak ítélve, ha nem követik a sikerreceptet.

Sneider Tamás volt parlamenti bizottsági elnök, korábban tévészékház-felgyújtási konzulens, azelőtt szubkulturális főosztályvezető, még azelőttebb cigányrugdalási előadó országgyűlési alelnökké választása kétségkívül jelentős politikai innováció, az out of the box gondolkodás príma példája, engedjék meg, hogy röviden méltassuk mi azt.

Most fel kellene állni, és ki kellene menni azonnal a Szabadság térre. Odaállni kicsit a tiltakozók közé, vagy legalább távolról megszámolni, hogy hányan vannak. Ma (hétfőn, április 28-án) hajnalban, ötkor újrakezdődött a polgári engedetlenségi akció a német megszállási emlékmű megépítése ellen. Reggel ötkor; egy rendes demokrata ilyenkor fordul a másik oldalára.

Közeledik május 25., az európai parlamenti választás napja. A kampány célegyenesébe fordulunk, a küzdelem kiélezett! És május 25. után sincs a restségnek helye, mert már másnap kezdődik a felkészülés a következő megmérettetésre, az októberi helyhatósági választásokra!

Felelős polgára vagyok Magyarországnak. Látom, hogy ez a választás - szemben minden híreszteléssel - ezer okból fontos. Fontos Magyarországnak, fontos Európának. Mit tegyek? Kit válasszak az unióbarát és demokratikus kínálatból?

Lélegzet-visszafojtva várjuk az új kormány megalakulását. Vajon mit jelent az, hogy Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató elnöke divatos szakkifejezéssel élve beszól a rezsicsökkentés miatt - kinek is? ("A rezsicsökkentéssel már elmentünk a falig.") Talán a főnökének? De melyiknek?