A szerk.

Ellenünk

A szerk.

"Az a baj minálunk, hogy a politikusok túl sokat vitatkoznak." Na, ki mondta ezt? A kisnyugdíjas nagymamucikánk a piacon, amikor összefutott régi barátnőjével, és az időjárás kitárgyalásán végre túljutván az egyetemesebb, össznemzeti problémák megoldásának szentelhették a figyelmüket? Nem, nem ő mondta. Mert akkor az idézet úgy kezdődne, hogy "Tudod, Böbém..."

Ellenben Magyarország miniszterelnöke mondta, amikor beiktatták - immár harmadszor is - a hivatalába, s csak részben azért mondta, mert úgy gondolja, hogy az ő Böbéi ilyeneket akarnak hallani. Kisebb részben. Nagyobb részt viszont azért mondta, mert ő ezt akarja hallani, s tényleg így is gondolja, tényleg így is tervezi. Magyarországon itt az ideje befejezni a vitázást, a politikát, mert az csak zavarja a kormányzást, az ország vezetését, Orbán Viktor szokott köreit. A magyarok háromharmadáért esedékes jövőbeni - minimálisan nyolc évre tervezett ("három a magyar igazság, s mi még csak a másodiknál tartunk") - munkálatokat. S ezt tulajdonképpen nem is ő mondja, hanem a szavazók nyilvánították ki ebbéli akaratukat azáltal, hogy ismét rábízták a vezetést. Az ezzel kapcsolatos matekozásnak meg egyáltalán nincsen értelme, mert az ellenzéki vezetők is megmondták, hogy aki nem megy el szavazni, az a kormányra szavaz. Oh, persze, Orbán ironizált.

Orbán Viktor 2014. május 10-én beiktatása alkalmából két beszédet is mondott, egyet a parlamentben, egyet előtte, egyet a képviselőknek (adta tévé), egyet híveinek, de valószínűleg ugyanazt mondhatta pohárköszöntőjében este a fontosabb híveinek rendezett banketten is. Mondjuk számukra aligha mehetett revelációszámba e közlés, hiszen a "vitának helye nincs" politikához ők aztán hozzászokhattak rendesen, az egész egzisztenciájukat alapozták arra, hogy ne vitatkozzanak a kis vezetővel. Éppenséggel pont ez különbözteti meg a Gundel-béli csoportozatot a Kossuth téritől, vagy a Kossuth térieket épp ez osztja fel az Orbánnal szemben, illetve mögötte felsorakozókra, hogy a látszólag szerencsétlenebbeknek még mindig marad némi egérútja, a kiválasztottaknak meg már régen nincsen, elvesztek. A rajongók szavazhatnak másra, ha úgy látják, a lekötelezettek maximum megpróbálhatnak köpenyt fordítani.

Orbán Viktor viszont beszédeiben ezen egérutak lezárásának politikai programját hirdette meg. Példásan megtartóztatva magát mindenféle demokratikus lózungoktól, kijelölte a nemzet politikai közepét, s parlamenti beszédének tán leghosszabb, leghangsúlyosabb részében gondosan proskribálta a szélsőségeket (gyakorlatilag az összes politikai ellenfelét). Az orbáni nemzetközepet ne valami fejedelmi gőgtől vezérelt zsebkendőnyi területként tessék elképzelni, elég széles az, jut hely a háromharmadnak benne. A margó viszont vékony körülötte, szinte nem is látszik, no, ott foglaljon helyet minden kedves szélsőséges, ott lehet vitatkozni. De ott is vannak kedves és kevésbé kedves szélsőségesek, mert amikor a miniszterelnök a beszédében nevesítette a szélsőségeket, az ellenséget, egy félmondat jutott a Jobbik oldali vetélytársaknak ("nem mehetünk ki az unióból, falnak fejjel rohanni szerető barátaim, mert az adja a lét"), s egy egész litánia a balnak, melyben nem is mutatkozott túl finnyásnak a miniszterelnök. Mármint morálisan, hisz olyanokat mondott, hogy e szélsőségesek a dolgozók pénzét a nem dolgozóknak adnák, a bűnösökkel szemben az áldozatokat büntetnék, s kiárulván a haza függetlenségét "valamiféle" európai egyesült államokba terelnék a magyar embereket. Orbánnak voltaképpen igaza van, ezzel tényleg nem lehet vitatkozni, ilyenkor sietve csengetni kell a szakszemélyzetért.

Csakhogy a miniszterelnök szerint a jövőben nem képezi vita tárgyát az alaptörvény, a társadalomszervezés, a gazdaság, a nemzetegyesítés politikája sem. Semmi nem képezi.

Mindezt figyelembe véve, a szélsőségesezést politikai bunkósbotnak nevező, majd ezt a bunkósbotot gyorsan megsuhogtató, s vele azonnal vadul hadonászni kezdő miniszterelnök két beszéde egy klasszikus mondatban foglalható össze: aki nincs velünk, az ellenünk van. Ez aligha egy kádári út. S a fényében az sem véletlen, hogy a Fidesz frakciójának megtiltották a konszolidáció kifejezés használatát. Magyarországra nem konszolidáció vár, Orbán Viktor folytatja a harcot. S ez mindig így lesz. Hogy milyen minőségben, azt meg eldönti az idő.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)