A szerk.

Fogyókúrán

A szerk.

A munka világában szertenézve aligha találhatunk olyan foglalkozást, amely nagyobb fokú empátiát, szerénységet és hűséget igényelne, mint a strómané. Természetesen nem arra a fajta primitív relációra gondolunk, amikor hajléktalanokkal vagy áltörök vendégmunkásokkal vásároltatnak fel félig sem létező, és/vagy pusztán csalárd áfa-visszaigénylésre összeeszkábált cégeket a fehérgalléros bűnözés mezítlábas proletárjai.

A hosszú távon és stabilan működő, nemzetgazdasági szempontból is jelentős vállalatokról beszélünk, nagy munkáltatókról, egy-egy piaci szegmens meghatározó szereplőiről, a szellemi és anyagi polgárosodás, a nemzeti tőkefelhalmozás zászlóshajóiról. Az ilyen vállalatok élén álló strómanok valójában különleges emberek, akiket egy sor különleges tulajdonság különböztet meg egy egyszerű ügyvezető igazgatótól. A stróman "valódi tulajdonossal" fenntartott kapcsolatát ugyanis semmiféle jogviszony nem szabályozza, hivatalos okirat, tag- vagy közgyűlési határozat, határozott vagy határozatlan idejű, bónuszokkal kecsegtető vagy fix összegű menedzserszerződés értelemszerűen nem játszik - e dehumanizáló formaságok helyét az adott szó, a megkérdőjelezhetetlen kölcsönös bizalom, sőt, egyfajta mély bensőségesség, az üzleti és egyéb életfilozófiák hasonlatossága, a személyiségek tökéletes egymáshoz simulása tölti ki. Ez az összecsiszolódottság a sine qua nonja az üzleti sikereknek, és a hosszú, gazdagságban és boldogságban, de legalábbis szabadlábon eltöltött életnek.

Lapunktól mi sem áll távolabb, mint az a - magát gyakran "keserű életbölcsességnek" álcázó, valójában csak a materializmus mocsarában fetrengő - cinizmus, amely tagadja a lélek képességét az effajta rajongásra, vagy arra a magasabb rendű harmóniára, ami összeforraszthat két emberi lényt - bonyolult kereszttulajdonlások és strómanok láncolata esetén akár többet is, akár az idők végezetéig is (vagy legalább egy jogerős felmentő ítélet kihirdetéséig). Ezért is fogadtuk kétkedéssel az L. Simon László által hétfőn az Országgyűlés elé terjesztett, a reklámadóról szóló törvény egyes tendenciózus és rosszindulatú magyarázatait.

Kétségtelen, hogy az új különadó nem kíméli a közkeletűen Simicska Lajos érdekkörébe sorolt médiavállalkozásokat sem, a napi.hu becslései szerint például a HírTv Zrt. és a közterületi reklámozásban utazó Publimont összesen évi több mint 600 millióval lesz könnyebb, a nemrég tulajdonost váltott Tv2 pedig egyenesen 2 milliárdot tartozik majd megfizetni. Ha a cél pusztán az RTL Klub legyalulása volt (amely célt a törvény tökéletesen ki is elégíti, amennyiben a német Bertelsmann-csoport által tulajdonolt csatorna erős 4,5 milliárd forinttal járul majd hozzá közös költségvetésünk bevételi oldalához), miért nem sávozták az adót másképp? Miért kellett a HírTv sztárriporterét és a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesét abba a szörnyű helyzetbe hozni, hogy lapjának keddi számában vezércikkben kardoskodjon a sajtószabadságért - a saját kétharmadával szemben?

És vajon mit jelent az, hogy a Simicska Lajostól ugyancsak nem távolinak sejtett Széchenyi Banknak - amely az év elején még a magyarországi Raiffeisen megvételéről szőtt nagyszabású terveket - hirtelen 9 milliárd forintra lenne szüksége, hogy könyveit egyenesbe hozza? Ha tavaly - amikor a veszteségek már jól látszottak - a bank elnöke, Töröcskei István még abban reménykedhetett, hogy e csekélységet a kisebbségi tulajdonos magyar állam a részére biztosítani fogja, akkor most hol késik a tőkepótlás? Megtörténhet-e, hogy azt Töröcskeinek kell majd kifizetnie? És miért Simicska Lajos bizalmasának, Nyerges Zsoltnak a bizalmasa, Németh Lászlóné az egyetlen miniszter, aki szándékai ellenére sem folytathatja az új kormányban? A sanda célozgatások nem mulasztják el a figyelmet felhívni arra sem, hogy miközben az S. Lajos látókörébe eső ilyen-olyan vállalatok cirka 13 milliárd osztalékot fialtak, addig az ugyancsak szorgalmas Mészáros Lőrincnek, a víz- és gázszerelés felcsúti Paganinijének érdekeltségei ennek alig tizedét. Megengedhetetlen!

Ezen a ponton aztán összehordhatunk fűt-fát például arról, hogy Simicska Lajos az utolsó olyan személy a Fidesz elnökét egykor körülvevő, induló stábból, aki ma is kulcspozíciót tölt be Orbán hatalmi gépezetében - a többiek, akik egykor ellentmondhattak neki, már régen nincsenek abban a helyzetben. És hogy egyszer minden önkényúr környezetéből eltűnik az utolsó régi barát is. De legtöbb okkal talán a diktatúrák ama vonására hivatkozhatnánk, hogy e rendszerek a végrehajtó káderek állandó rivalizálása és folyamatos cseréje által tesznek szert stabilitásra és nyernek hosszú életet. (És Orbánnak különleges tehetsége van ahhoz, hogy mindenki, akit levesz a pályáról, kapjon valamit. Annyit, hogy azt ne legyen érdemes kockára tenni semmivel.) Lehet, hogy Simicska Lajos lecsökkentése zajlik a szemünk előtt, a források átcsoportosítása az egyik pillértől a másikhoz - még a bennfentes szemlélő számára is beláthatatlan hatalmi kalkulációk eredményeképpen. Vagy csak azért, mert az egyik már túl sokat nyert. Ne nyerjünk túl sokat, Lajos! Nyerjünk most már más is!

De még ha spekulációink az utolsó szóig igazak is - nem édes mindegy, hogy ki kezeli a vagyont? Hisz az Orbán-rezsim elmúlt négy éve éppenséggel azt bizonyítja, hogy nincs az a pénz, amit az ügyesen forgatott politikai hatalom (melyhez hozzászámolhatjuk az igazságszolgáltatás fontos részei feletti ellenőrzést is) ne tudna maga alá gyűrni. S már csak ezért is biztosak lehetünk benne: a zendülés elmarad. Amennyi történhet, hogy a népszerű tévécsatorna egy nap új logóval és néven, Víz- és Hírszerelésként jelentkezik híradójával, a közkedvelt napilap pedig előbb-utóbb Magyar Nemzet és Gázrobbanás néven kopogtat postaládánkon. Változatlan tartalommal.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.