A szerk.

Elröpült a néhány nap...

A szerk.

Kedden délben sajtótájékoztatót tartott a Demokratikus Koalíció, mely alkalom végül is azzal vívta ki helyét a sajtóban, hogy az állami hírügynökség - bár akkreditálta magát, s fogyasztói felé is jelezte megjelenését - egy vak hangot sem ejtett az ott elhangzottakról. Mondhatnánk, hogy nem kell ezen annyira felkapni a vizet, s szóljon, aki mást várt az MTI-től, de mindez jóval kevésbé érdekes, mint ami a sajtótájékoztatón ténylegesen elhangzott.

Gyurcsány Ferenc pártja, a DK ugyanis egy - a nagyközönség számára feltétlenül - új forgatókönyvet vezetett itt elő Lázár János hírhedt londoni útjáról, ahol a Miniszterelnökség vezetőjének azt a tudományos összeget sikerült elbokáznia, ami az origónak szemet szúrt, s a magyar bíróság - igaz, egyelőre jogerőtlenül - el is ismerte érdeklődésük jogosságát. (Az origo főszerkesztőjét is épp kedden rúgták ki.)

Az óvatosan duhaj DK persze minden állítását gondosan kérdő mondatokba bugyolálta, de ettől az óvintézkedéstől azért még állítások maradtak azok a talpukon.

Így a kérdés eddig ugyebár úgy hangzott valahogy, hogy hogy a manóba is fájhatott egy millába két éj szállásköltsége Lázárnak Londonban? (A sajtóban azóta is folyvást szereplő kétmilliós összeg egy-egy olaszországi és svájci vendégéjszakát is magában foglal.) Illetve kikkel is osztotta meg a miniszterelnöki miniszter bizonyára fejedelmi budoárját, s milyen alapon? Utóbbira kaptunk is valami hivatalosféle magyarázatot, hogy tudniillik a stábjának egy-egy tagját vitte magával, tolmácsolni. Az Országgyűlés honlapjának vonatkozó adatközlése szerint Lázár társalgási szinten beszél angolul, s középfokon németül, így a dolog érthetőnek mondható, hisz okkal feltételezték, hogy Lázár a recepción esetleg összekeveri a suite kifejezést a suit kifejezéssel, s ahelyett, hogy elkvártélyoznák, megruházzák (jó, fel). Ebben a felruházásban lehet is valami, hisz a DK szinopszisa szerint shoppingolni volt Londonban a gépkocsizó vadász.

Ám e sajtótáj után a kérdés már nem ez, hanem az, hogy mi igaz abból, hogy... és itt vérlázító dolgok sora következik. Mi az igaz abból, hogy az állítólag méregdrága Crowne Hotelban szállt meg? Mi az igaz abból, hogy azért ment, hogy Budapestre csalja Cameron miniszterelnököt, vagy legalább kieszközölje, hogy nevezett fogadja Orbánt? Mi az igaz abból, hogy a kint töltött három napját nekivadult bevásárlásra fordította? Mi az igaz abból, hogy nem tudta vagy meg sem próbálta elintézni említett küldetését? S tényleg Szijjártót kellett utána kiküldeni, hogy hozzon össze legalább egy audienciát a főnöknek? S mi az igaz abból, hogy Szijjártó is ugyanabban a luxushotelban pecózott ottléte alatt?

Igazak-e ezek a kérdésekbe csomagolt állítások, vagy nem azok, mindegy is: Lázár beismerte, hogy bűnös, és nem történt semmi. Nem is fog.

Hogy is történne? Hiszen azt például, hogy miben is bűnös, azt rohadtul nem ismerte be Lázár. A kérdő formák használatának célravezetőségéről meg legyen elég annyi, hogy Orbán Viktor kormánya eddig még egyetlenegyszer sem válaszolt a neki feltett kérdésekre, kivéve természetesen, amikor Obersovszky Pétertől érkeztek ezek a kérdések. (Hogy sikerült? Tényleg ilyen emberfeletti munka volt? Számíthatunk a folytatásra? Satöbbi.) Visszafizetett a költségvetésnek majdnem kétmillió forintot, a nyavalya se tudja, miért? Azért talán, mert nem sikerült elintézni a főnöki vizitet, pedig ő is de szeretett volna a Crowne-ban pöfizni? Vagy miért? S ez tényleg így megy, csináltam valami disznóságot, beadok egy szolidabb összeget, és kéretik mindenkinek mélyen kussolni a dologról? Mit gondol Lázár János erről az úgymond visszafizetésről? Ez szerinte a törvényes eljárás? S ki szerint az még?

Arról a Lázár Jánosról beszélünk, aki meg akarja mondani másoknak - adott esetben demokratikusan működő civil szervezeteknek -, hogy kitől és mennyi pénz illeti meg őket. Arról, igen, aki teljes hatalmával beleállt a Norvég Alap elleni aljas hadjáratba. Aki ezek szerint úgy van vele, hogy a pénzt adja csak mindenki neki, aztán, ha nagyon ég a ház, néha-néha visszacsorgat belőle pár forintot, oda, ahová jónak látja, a többi meg kell szállásra, oszt' jónapot.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.