A fogadtatásról sajnos nem áll módunkban beszámolni, biztos volt, akinek tetszett, mások meg félrenéztek, mint amikor valaki az ebédlőasztalnál durrant egy nagyot, de nem tudjuk, nem voltunk ott; az esemény és a Merkel-Orbán-találkozó sajtóvisszhangja inkább egyfajta rezignált undorról árulkodott, és ebben nem különösebben tért el a konzervatív, a balos vagy a semmilyen irányultságú hírközlés. Ugyanakkor feltűnő az is, hogy Orbánhoz, legalábbis nyilvánosan, senki politikus egy rossz szót nem szólt, Angela Merkel vagy az Európai Néppárt (EPP) favoritja, a luxemburgi Jean-Claude Juncker biztosan nem. Talán úgy lehettek vele, magánügy - mármint Orbán és választóinak a magánügye. De feltűnő az is, hogy az Orbán-kormánnyal nem minden konzervatív párt olyan elnéző; vegyünk például egy norvégot, aminek már a neve is azt jelenti, hogy jobb. A Hoyre annak a norvég kormánynak a főereje, amely a minap - miután Lázár János le akarta nyúlni a civileknek szánt norvég adókoronák elosztását - egyszerűen leállította a Norvég Alap hazánknak folyósított, s a magyar kormány által szétosztott segélyeit. Ha szemétkedtek, nincs pénz - ilyen egyszerű ez. Igaz, Norvégia nem tagja az uniónak, ergo a Hoyre sem az Európai Néppártnak, a konzervatív norvég kormányt tehát nem érintik a Néppárt és úgy általában az európai konzervatívok további szempontjai.
Mely szempontokra a hó végi európai parlamenti választásokat megelőző közvélemény-kutatásokból következtethetünk. Nem fogják elhinni: a VoteWatch nevű kutatóintézet legfrissebb adatai szerint a Néppárt 216, legnagyobb riválisuk, az Európai Szocialisták 205 mandátumra számíthatnak; a 216-ban benne van a Fidesz-KDNP által a közösbe szállítható mennyiség is. Ami úgy 10 körül lesz. 11. Esetleg 12. Azaz ha a VoteWatch nem téved, és nemigen szokott, a Fidesz-brigád lesz a mérleg nyelve: előfordulhat, hogy ők döntik el, a Néppárt vagy a szocialisták szerzik meg a relatív többséget az Európai Parlamentben, s ezzel a lehetőséget az Európai Bizottság elnöki posztjának a betöltésére; valamint egy sor más, a legnagyobb pártot megillető tisztség betöltésére.
Nem tartottuk a gyertyát, de kacagva táncoljon Joseph Daul, az EPP elnöke a sírunkon, ha Orbán nem jelezte valaminő módon konzervatív elvbarátainak, hogy tulajdonképpen a néppárti frakciótól eggyel jobbra eső csoportozatban is el tudná képzelni a Fidesz következő öt évét. Sőt. Ezen elvbarátok azt is tudják, hiszen nem idióták ők sem, hogy ebben a krecliben vannak Orbán igazi ideológiai cimborái, a Békemenetet benépesítő Jog és Igazságosság, Jaroslaw Kaczynski pártja, a brit Toryk meg Václav Klaus időközben félig elenyészett, ám erősen euroszkeptikus pártja. (Az Európai Konzervatívok és Reformisták nevű képviselőcsoport számára a Fidesz csatlakozása annál is fontosabb lenne, mert nagyjából ugyanannyi helyre számíthat most, mint a még tőlük is jobbra álló, az uniót konkrétan a pokolra kívánó frakció.) És hogy ne legyen félreértés: Orbán gondolatait épp lapzártánk napján gondolta tovább a Fidesz "civil" agytrösztje. A CÖF az EP-választásról, az uniós intézmények hasznosságáról és a nemzetállami paradicsom eljöveteléről mélázva az Európai Parlament megszüntetését jelölte meg középtávú célként.
Mindevvel még csak azt sem akarjuk mondani, hogy az európai konzervatív pártcsaládot egy rakás megmalmozható, rövidlátó, elvtelen, opportunista alak vezetné. Még az is lehet, hogy Orbán kevesebb kárt tesz a Néppárton belül, mint tenne azon kívül, a lengyel nacionalista futóbolondok és pár beszámíthatatlan angol lúzer társaságában. Inkább azt furcsa látni, hogy a matematika ismerete sem véd meg az elbutulás ellen. Vagy még inkább: hogy milyen könnyen visz rá cinizmusra.
