A szerk.

Bemegyek. Köszönök illedelmesen. A nyelvvel nincsen gondom, pontosan, szabatosan fogalmazom meg legtöbbször a mondandómat, dicsérnek is gyakran érte, hogy milyen szépen beszélem a nyelvüket, pedig látszik rajtam, hogy idegen vagyok. Ezen sokat gondolkoztam, hogy miért látszik, de mindenki mondja. Ám hiába beszélek tökéletesen, most mégis félek kicsit, hogy elakadok, hogy nem leszek tökéletesen érthető, hogy belesülök. Félek attól, amit mondanom kell. Mert arról kell beszélnem, hogy ki vagyok, és honnan jöttem.

Az Európai Unió a választási előkészületekből kétségkívül egy kudarctörténetnek tűnik, pedig nem az, még nekünk sem. Csupán eminens politikai érdeke az ország jelenlegi vezetésének, hogy még legalább öt évig kudarctörténet is maradjon.

Most nem is az, hogy mi lesz Ukrajnával, mert vagy lesz vele valami, vagy nem, vagy lesz Ukrajna, vagy nem, meglátjuk, az utóbbi mellett is tudnánk érvelni, meg az előbbi mellett is, és fogunk is mindjárt.

"A brüsszeli bürokraták újabb felháborító provokációja az Európai Bíróság ítélete, amelyben Magyarország kőművesdekoltázs-ügyben elfoglalt álláspontját bírálják" - mondotta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, amikor hírét vette, hogy a főnök hamarosan visszatér szabadságáról, s kiszortírozza a rosszul teljesítőket a kormányából.

Kezdjük onnét, hogy az elég nagy verés, amit a baloldal kapott a múlt vasárnap, mekkora valójában. Elég nagy, és erre még viszszatérünk. Ugyanakkor a múlt héten azt írtuk, hogy (majdnem) bármi is történjék, Orbán Viktor elkezd veszíteni: márpedig az, hogy elveszítette 2010-es listás szavazóinak 23 százalékát, majd' egynegyedét, több mint 600 ezer embert, éppenséggel nagy sikernek nem nevezhető.

Megjelent néhány szaki, sárga mellény, kobak, és megfontolt matatáshoz láttak a Szabadság tér azon pontján, ahová a német megszállás emlékművét álmodta a szépségért még a kihívásokat is vállaló vezető az előző megbízatása idején. Pedig már majdnem sikerült elfelejteni: a tervezett emlékmű ronda volt és hazug, elsősorban hazug, és másodsorban ronda. Kellő számban és megfelelőnek tűnő helyeken akadtak ki tervei láttán emberek, amiért is az említett vezető egy-két hónapja azt mondta, hogy nyugi, jegeljük a tematikát a választások utánra, májusig biztosan nem építünk semmit oda.

A Kúria minapi jogerős ítélete szerint a Tv2 jogsértést követett el, amikor a Fidesz-reklámokhoz kísértetiesen hasonló kormányreklámokat tett közzé. Komoly következménye nincs a dolognak, mindössze annyi, hogy a Tv2-t eltiltották a további jogsértéstől. A Kúria ezen kívül is több apróbb ítéletben tette le a garast a szabad politikai verseny mellett: kimondta például, hogy lámpaoszlopra is szabad politikai hirdetést ragasztani, és törvénysértőnek ítélte a móri jegyző ama intézkedését, amellyel az Összefogás köztéri kampányakciójára ráküldte a közterület-felügyeletet, mondván, hogy az ilyesmihez önkormányzati engedély kell (nem kell).

A Heti Válasz című mérsékelt, konzervatív periodika múlt heti címlapja Orbán Vikort ábrázolja, a miniszterelnök határozott léptekkel (és valamiért a méreténél három számmal kisebb, rosszul gombolt zakóban) közeledik az olvasó felé, mire a lap felteszi a nyilván sokakat izgató kérdést: "Ki a kihívó?"

Midőn kedd délelőtt bejelentette, hogy a hétvégén függetlenné vált "Krími Köztársaság" már csatlakozott is Oroszországhoz, az orosz elnök egyszerre fújt hideget és meleget. Biztosította Ukrajnát és az ukránokat arról, hogy "semmiképpen nem szeretnénk bántani benneteket", és arra is felszólította ukrán közönségét, hogy ne higgyenek azoknak, akik szerint a Krímet további területek fogják követni, és "akik Oroszországgal ijesztgetnek benneteket". Leszögezte azt is, hogy "nem akarjuk Ukrajna felosztását" - miközben épp aláírta a szombaton "függetlenné vált" Szevasztopol és a Krími Köztársaság csatlakozását az Orosz Föderációhoz!

Kedden reggel a Fővárosi Törvényszéken megkezdődött Biszku Béla pere. Alighanem ez a magyar igazságszolgáltatás utolsó lehetősége arra, hogy szemtől szemben rendezze a társadalom egy máig nyitott számláját, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni gyilkos megtorlások ügyét.

Ezt a cikket 2013 novemberében írtuk. Azóta már másodszor vagyunk kénytelenek újra kirakni, most éppen Mesterházy és az MSZP újabb dicsőséges választási szereplése miatt. Mert igen, fájdalom: mi előre szóltunk.

A Fidesz ne maradjon kormányon, de az MSZP (az Összefogás/Kormányváltás) se győzzön - imigyen írható le az a politikai hangulat, amely nemcsak manapság, de (fordított szereposztással) 2010-ben is széles szavazói réteg magatartását jellemezte. Négy éve ez a választói attitűd segített az Országgyűlésbe két vadonatúj pártot, mégpedig az előzetes várakozáshoz képest meglepően jó eredményekkel.