Aztán mégsem fulladt minden dögunalomba: az izgalmat a szocpárt bukása okozza.
Mely a következő módon mehet végbe - ezt a mozit már többször láttuk, más szereplőkkel, de ugyanezzel a forgatókönyvvel.
Mesterházy Attila a választás után nem lemondott, hanem "felajánlotta" lemondását (hacsak lapzártánk után meg nem változtatja ebbéli szándékát). Arról, hogy a frakcióvezetőséget is átadná, szó sem esett. Mesterházy Attila igazából maradna: hát, ő tudja. A maga szempontjából, egyéni karrierlehetőségeit számba véve biztosan igaza van, a politikán kívül soha más kenyérkeresete nem volt, ha onnét kiszorul, egy közgazdászdiplomával a kezében 40 évesen tartana ott a munkaerő-piacon, ahol más 26 évesen. Meglehet, ha tényleg lemond, a párton belül találnak neki egy elfekvőt (a mezei képviselőség mellé egy referensi stallumot?, egy izgalmas szinekúrát konzultánsként?), de egyrészt az sem egy életbiztosítás, másrészt meg milyen az már, 40 évesen nyugdíjba menni. Rögtön az elnökségből!
Ha a párt felől nézzük, onnét sincs megoldása a történetnek, tudniillik nincs helyette a pártelnöki posztra senki jelentkező. (Attól most tekintsünk el, hogy az MSZP-nek is biztosan akadna egy Retkes Attilája.) Az MSZP ugyanis valóban fiatalított: Mesterházy és csapata az Y generációs szocialista vezetők, és ők találtattak most könnyűnek. Az idővonalon nem nyomakszik utánuk senki, senki ifjútörök nem akarja birtokba venni, megreformálni, életre galvanizálni a pártot. Meg nem fiatal sem. Mesterházy utolsó pártbéli kihívója, Szanyi Tibor most nyert el egy szép, kellemes és hasznos állást, Botka László meg még 180 évig lehet Szeged polgármestere, ha el nem rontja: önök elvállalnák ezek helyett az "MSZP megújításának" nemes, embert próbáló feladatát? Vagy bárki épeszű? Mikor most pont ez a négyéves projekt csődölt be?
Mesterházy Attilának ráadásul nem kevés hatalma maradt a bukás után is, sőt, maradna az után is, ha az elnökségről levennék. Az MSZP nagyjából három állami forrásból gazdálkodhat: kap támogatást maga a párt, aztán kap a frakció (ez a pénz a frakciótagok fizetésén kívül értendő: alkalmazottakra, számlás szakértőkre, ilyen-olyan költségekre) és kap a párt alapítványa, ez utóbbi alapító jogait a frakcióvezető gyakorolja. Tíz állami forintból nagyjából hattal a frakcióvezető diszponál (ha nem is közvetlenül). Még azt is érdemes tudnunk, hogy a frakciótagok munkáltatója nem a párt, hanem az Országgyűlés, azaz formális, jogi függés a párt és saját parlamenti képviselőcsoportja közt nem áll fenn. A frakcióvezetőt pedig a frakció tagjai választják.
Mindebből az következik, hogy ha Mesterházy önként nem veszi a kalapját, akkor marad. Frakcióvezető biztosan. Dacára annak, hogy három választást veszített el: és ha az elsőért, a 2010-es kudarcért ép ésszel nem is lehet őt hibáztatni, a második kettőért, és különösen azok arányáért mindenképpen. Száz variációt tudunk arra, hogy ez hogyan semmisíti meg a Magyar Szocialista Pártot: Mesterházyt leváltják, nem váltják le, a frakció és a párt egymás ellen fordul, szétszakadnak és két szocpárt lesz, nem szakadnak szét, de a pártból sokan bedobják a törülközőt, otthagyják a politikát cakpakk, a frakcióból is páran menekülőre fogják. Mindezt gondosan dokumentálja majd a Magyar Nemzet. Olyan variációt, hogy a Magyar Szocialista Párt most az A1-es mezőről szépen, lépésről lépésre, erős gondolkodás után, valaminő okosan összerakott és megfontolt ideológiába kapaszkodva újjáépítse saját szervezetét, pénzügyi, támogatói és szavazói bázisát - ilyen kimenetet ha megfeszülünk, se tudunk most elképzelni; de lehet, hogy mi vagyunk fantáziátlanok. Amitől persze Mesterházynak négy év múlva simán meglehet az az 5,2 százalék. De nem lett meg sem az MDF-nek 1998-ban, sem a kisgazdáknak 2002-ben, sem az SZDSZ-nek 2009-ben.
Ez épp elég nagy baj: a magyar baloldal mindeddig legnagyobb pártja, ami pont olyan volt, amilyen, de sem szavakkal, sem tettekkel döntő módon nem vonta kétségbe sem a magántulajdonon alapuló piacgazdaság, sem a képviseleti demokrácia, sem az emberi szabadságjogok intézményrendszerét, és egyértelműen kiállt Magyarország nyugati orientációja mellett, fénykorában jó 2,5 millió magyar választópolgár politikai képviseletét látta el. Úgy, ahogy. Jól-rosszul. De ezek alól az emberek alól mégiscsak kiment most a pártjuk.
Az MSZP öröksége - emberek, elköteleződések, érzelmek, választói szimpátiák - szabad préda lesz a következő hónapokban. Már az. A pálya megnyílt a Demokratikus Koalíció és az Együtt előtt. És bár azt senki megmondani nem tudja, hogy az MSZP 2010-es egymillió szavazójából mit csinált a múlt vasárnap hiányzó erős 700 000 - otthon maradt-e vagy a DK-ra, illetve az Együttre szavazott (valószínűbb, hogy az utóbbiak szavazói már eddig is megvoltak a baloldalnak), és bár Gyurcsány is, Bajnai is ezer tehertétellel fut neki, és ezerféleképpen szúrhatják el már a következő kört, az önkormányzati választást és benne a főpolgármester-választást, evvel mégiscsak elkezdődhet valami.
