S amint a fenti magvas gondolatokat kibökte a széles illetékességű vezető, mindenki rohadtul megnyugodott, most meg tessék, lehet szervezni estére a flash mobot. Tényleg, mintha nem azt mondta volna, hogy májusig nem épül semmi. Tehát nem azt, hogy soha nem. S nem azt, hogy emlékmű nem. Ja, ha májusig nem, akkor nem reklamálunk, nem tüntetünk, akkor rendben van minden, majd májusban, ha tényleg, ha meri.
Mire számítottak az emlékmű ellenzői? Nyer a baloldal a választásokon, s Mesterházy miniszterelnök egy tollvonással ad acta teszi a tervezetet? Orbán a nagy hajcihőben esetleg elfelejti, hogy van neki egy rendezetlen számlája emlékműügyben? Vagy meghátrál? Önmérsékletet tanúsít újabb győzelme megnyugtató tudatában? Bejönnek a Nickelsdorf alatt állomásozó ENSZ-csapatok? Befut egy új, mindenkinek tetsző terv Melocco Miklós serény műhelyéből? Csak annyi történt, hogy nem várták a májust, és már most nekiláttak, kedden.
Tekintsük ezt a választás igazi győzelmi beszédének. Szevasztok, megjöttem ismét, lesz nektek akkora emlékmű, hogy a fal adja a másikat. Meglesz minden, amiről magam is csak álmodni mertem eddig, legfeljebb ti - egyre kevesebben - majd nem használjátok (egy darabig, aztán úgyis felkéredzkedtek rá).
De azért a flash mob jó dolog. Jöjjenek össze ma is minél többen, van mit újratanulni, hiszen a politizálás színtere aligha lesz a parlament a következő négy évben. Csakhogy már az előző négy évben sem volt az, s nem is feltétlenül az Országgyűlés összetétele, a nyomasztó létszámfölény miatt. Amikor történt valami a parlamentben (ritkán), az parlamenten kívüli eszközökkel esett: molinókat húztak ki, bömbikbe kiabáltak, s le is csapott menten minden renitensre az elnöki szigor. Az utcán viszont tömegtüntetésekkel kezdődött és érdektelenséggel végződött az elmúlt kurzus idejére rendelt politika - voltaképpen csak az ellenzék kampányzárója bírta felidézni az Orbán-adminisztráció elleni utcai kiállás korai szakaszát. Magyarul a mai flash mobnak a következő négy év köztéri politizálását kéne megalapoznia, bő két év utcai szerencsétlenkedés, kelletlenkedés után.
Ráadásul a parlamentben is új stratégiára van szüksége annak, aki politizálni akar, s nem csupán elszenvedni a rendeleti úton eszközölt kormányzást (+ büfé, bér, lakbér). Új szavakat kell találni, olyanokat, amelyek kihallatszanak az utcára, behallatszanak a lakásokba, fölszállnak a kettes villamosra, s eljutnak oda, ahova címezték őket, vagy ahova kellett volna címezni őket.
Mert ha nem lesz új, másfajta harcmodor, új hang házban és házon kívül, akkor semmi nem lesz, csak jön néhány szaki sárga mellényben, kesztyűben, kobakkal a fején, és megcsinálja, amit mondtak neki. Mindent.
