A szerk.

Leépítés 1.

A szerk.

A Fidesz ne maradjon kormányon, de az MSZP (az Összefogás/Kormányváltás) se győzzön - imigyen írható le az a politikai hangulat, amely nemcsak manapság, de (fordított szereposztással) 2010-ben is széles szavazói réteg magatartását jellemezte. Négy éve ez a választói attitűd segített az Országgyűlésbe két vadonatúj pártot, mégpedig az előzetes várakozáshoz képest meglepően jó eredményekkel.

A helyzet bizonyos tekintetben változatlan: jelenleg is van egy toronymagas esélyes, és egy ilyen szituációban a kevésbé elkötelezett, de a választás aktusát komolyan vevő szavazók könnyebb szívvel (kézzel) büntetik a nagyokat bűneikért, mint mondjuk a 2002-eshez vagy 2006-oshoz hasonló éles helyzetekben (amikor okkal érezhették úgy, rajtuk is múlik, hogy a gyűlölt másik ne kerüljön kormányra). Alapvető változás viszont, hogy szertefoszlott az az - egyébként már 2010-ben is merőben indokolatlan, éppen ezért érthetetlen - elképzelés, amit sokan tápláltak, és messze nem csak a hardcore jobboldalon, a kétharmados Fidesz, az orbáni erő érkezése iránt: hogy az majd bölcs, önmérséklő és szerfölött hatékony országépítésben éli ki magát.

Amikor az ország széthordását és lepusztulását szemléljük, önbecsapás azt méricskélni, hogy egyébként melyik párt a kártékonyabb, melyik lop többet - még akkor is, ha komoly minőségi és mennyiségi mutatók jelzik Orbán Viktorék ebbéli páratlan aktivitását. A szomorú helyzet ugyanis az, hogy sem a pártrendszer, sem az egyes pártok, sem a társadalom nem volt képes önkorrekcióra. 1998 után egy lényegében változatlan MSZP, míg 2002 után egy nemhogy változatlan, de a korábbi megromlott önmagához képest is rosszabb kiadású Fidesz térhetett vissza a hatalomba. Ma a kormányoldalon a köz javainak hazaterelésével gyarapodik a szűkebb és tágabb értelemben vett klán, az MSZP és csatolt részei pedig minden jel szerint véghezviszik azt a bravúrt, hogy ellenzékben buknak meg egy korrupciós ügy miatt (a Simon Gábor esetéről van szó, nem a Zuschlagéról).

Mindebből két párt profitálhat: a Jobbik és az LMP. Ám míg az LMP esetében ez annyit tesz, hogy talán bekerül az Országgyűlésbe - esetleg a négy évvel ezelőtti eredményéhez hasonló 6-7 százalékkal döbbenetesen jól szerepel -, addig a Jobbik akár a második legnagyobb parlamenti erővé is válhat. (Ne feledjük, az Összefogás/Kormányváltás az előzetes deklarációk alapján minimum kettő, maximum négy frakcióban folytatja majd.) S ha arra gondolunk, hogy - a mostani Jobbikot semlegesítendő - a Fidesz mennyi engedményt tett a szélsőjobbnak (számos esetben a Jobbik programját valósította meg kormányon), könnyen elképzelhető, mi várható a jelenleginél nagyobb támogatottságú szélsőjobboldal és erősebb országgyűlési Jobbik-frakció esetén.

Korántsem biztos, hogy ez bekövetkezik (a választók várható szavazásnapi magatartása korábban soha nem volt ennyire kiszámíthatatlan, mint az idén), de a lehetőséggel immár komolyan kell számolni. És azzal is, hogy április 6-án Magyarország a demokratikus berendezkedés maradékát készül kihajítani. Részint azzal, hogy beletörődve a szabad választások intézményének tönkretételébe, legitimálni fogja az előre bejelentett választási csalásokat - ez olyan bűn, aminek sokan (mi is) részesei vagyunk azzal, hogy nem idejében és nem nagyobb hangerővel, hatékonyabban küzdöttünk ellene. Ha pedig elkeseredésből, a rendszerváltozás kudarca miatti csalódottság, a korrupt pártok láttán érzett undor miatt a mostaninál is nagyobb erőt adnak a szélsőjobboldal kezébe, akkor a magyar választók végzik be a köztársaság leépítését.

Figyelmébe ajánljuk

Államfőt választ Románia

  • narancs.hu

Helyi idő szerint vasárnap reggel hét órakor (magyar idő szerint 6-kor) kinyitottak a belföldi szavazóhelyiségek, 19 millió szavazópolgár választ államfőt a következő ötéves időszakra.