A szerk.

Koporsószög

A szerk.

A Kúria minapi jogerős ítélete szerint a Tv2 jogsértést követett el, amikor a Fidesz-reklámokhoz kísértetiesen hasonló kormányreklámokat tett közzé. Komoly következménye nincs a dolognak, mindössze annyi, hogy a Tv2-t eltiltották a további jogsértéstől. A Kúria ezen kívül is több apróbb ítéletben tette le a garast a szabad politikai verseny mellett: kimondta például, hogy lámpaoszlopra is szabad politikai hirdetést ragasztani, és törvénysértőnek ítélte a móri jegyző ama intézkedését, amellyel az Összefogás köztéri kampányakciójára ráküldte a közterület-felügyeletet, mondván, hogy az ilyesmihez önkormányzati engedély kell (nem kell).

Még az is kiderült az elmúlt hetekben, hogy egy bizonyos számítási mód szerint a kormányerők már most túlléphették a kampányköltés törvényben meghatározott felső limitjét. Ez a számítási mód - amit legutóbb a Transparency International alkalmazott, előtte pedig lapunk jelentetett meg hasonló metodikával kalkuláló közleményt - a kormánypártokat támogató kampány kiadásaihoz számolja például a CÖF bohócos plakátjait, illetve azok listaáron számított díját is, valamint a kormány önpropagandáját. E szerint a Fidesz, a kormány és a CÖF kombinált ütőereje már most valahol a kétmilliárdos magasságban jár, miközben a kormányzó pártszövetség által a választási hadjáratra felhasználható teljes összeg ennek a fele. A CÖF-ös driblizés ugyanakkor - szemben a kormány meg a Fidesz reklámjainak összecsúsztatásával - akár perfektül törvényes is lehet, elvégre a CÖF reklámjai nem hasonlítanak a Fidesz-kampányra, nem is kampányidőszakban, hanem még az előtt árasztották el a köztereket, és egyáltalán: legfeljebb az Állami Számvevőszék találhatna rajta fogást (ők már vissza is szóltak a TI-nek, hogy coki), netán az ügyészség - majd, a választás után. (A Kúria fent emlegetett ítéletének indoklása szolgáltathatna is erre ösztökélő jogértelmezést - de hát majd pont az ügyészség fog púposkodni. Addig ne vegyünk levegőt.)

A kérdés viszont fel van merülve. Még ha a Kúria ítélete a kampány egy elhanyagolható mozzanatát érinti is: ezt a választási csalást nem lehet helyreütni. És ha a CÖF-plakátok ügyéből nem is lesz hivatalos eljárás, és ennélfogva nem lesz elmarasztaló ítélet sem; és még ha lenne is, senki, beleértve az összes ilyen ügyben eddig tisztességes ítéleteket hozó Kúriát is, nem fog ezen szomorú esetek miatt - a kampányszabályok megsértése, vagy tágabb értelemben: a politikai verseny esélyegyenlőségének nyilvánvaló megsértése miatt - új választást elrendelni, akkor is: a kérdés fel van merülve.

Vajon mi lett volna a választás végeredménye, ha tisztességes kampány zajlik? És akkor a közmédia brutális elfogultságáról, vagy a zombipártok dicstelen, ám a Fidesz számára szerfölött hasznos szerepéről egy szót sem szóltunk.

Erre a kérdésre filozófiai értelemben nem adható válasz, több hónap CÖF-plakátjait vagy a Tv2-n már lefutott hirdetéseket, vagy a közmédia pár évnyi politikai műsorait nem lehet meg nem történtté tenni. Lehet, hogy a makulátlan, vagy ha nem is makulátlan, mert olyan nincs, csak a mesében, de a választás és a választás előtti választói tájékozódás szabadságát legalább többé-kevésbé megőrző, és a meggyőzés eszközeihez többé-kevésbé egyenlő esélyt biztosító választási kampány után is a Fidesz és Orbán nyerne. De lehet, hogy nem. És ez a lehet, hogy nem, illetőleg ennek április 6. után a múlt idejű feltételes módban megfogalmazott változata ("ha a kampány tisztességes lett volna, nem nyert volna Orbán") elég lesz ahhoz, hogy Magyarország következő kormányzati ciklusának demokratikus legitimációját aláássa. A jogi értelemben bizonyított és a bizonyítatlan, de nyilvánvaló, köztudott, és már megtörtént törvénysértések a Fidesz bármilyen nagyarányú győzelmét légiesíteni bírják. Úgy hisszük, nem csak az ellenzékkel szimpatizáló, vagy az ellenzékben sem bízó, de a Fideszt elkívánó választói tömegek - összesen több millió polgártársunk - szemében. Orbán esetleges győzelmét maguk a Fidesz-szavazók is diszkontálni fogják; ha soha nem is ismerik be, tudni fogják, hogy valamennyi szavazattöbblethez nem demokratikus úton, a politikai ellenfél tisztességtelen hátrányba hozásával jutott kedvenc pártjuk. (Legfeljebb rendjén valónak találják majd ezt a gyakorlatot: a komcsiknak nem is jár tisztességes politikai bánásmód, és különben is, Magyarország természetes állapota az, hogy a miniszterelnöke Orbán Viktor; mindörökké, ámen.)

Mindez még súlyosabb helyzethez vezet akkor, ha a Fidesz kis szavazatkülönbséggel nyer; netán úgy tesz szert abszolút vagy relatív mandátumtöbbségre az új Országgyűlésben, hogy a szavazatok számát, azaz az egyéni jelöltekre és a listákra leadott összes szavazatot tekintve alulmarad. Ekkor nemcsak a választási kampány eltorzítása hullik majd vissza Orbán - és mindannyiunk - fejére, hanem magának a választási rendszernek a manipulálása is: az egyéni mandátumok túlsúlyának bevezetése és a választókerületek határainak újrarajzolása, vagy az egyéni körzetekben a győztesre leadott szavazatok egy részének (a győzelemhez már nem szükséges szavazatok) töredékszavazatkénti hozzászámítása a listás szavazatokhoz; vagy a külországi egyes és kettős állampolgárságú szavazók diszkriminációja.

Mindemiatt a rendszerváltás utáni magyar demokrácia 2014. április 6-án eddig ismeretlen vizekre hajózik ki. A 2010 és 2014 közötti Fidesz-kétharmad legitimitását, azt, hogy Orbán pártja törvényes és tisztességes módon kapott felhatalmazást az alkotmányozó többségre, senki nem vonta kétségbe. Senki nem vonta kétségbe egyetlen választás tisztaságát és tisztességét sem 1990 óta. Ez a kiszámíthatóság, a képviseleti demokrácia alapintézményének sértetlenségébe vetett hit most a szemünk láttára párolog el; és a romlás, a közbizalom elenyészése nemcsak a választás intézményét sújtja majd, hanem kisugárzik minden közhatalmat gyakorló szervre. Nincs az elmúlt négy év jogállamot romboló húzásai közt sem ehhez foghatóan veszélyes játék. És persze: a választás végeredménye, vagy még inkább a kormányerőkre és az ellenzékre leadott szavazatok száma és aránya fog dönteni arról, hogy a csalás milyen súllyal esik majd latba, s hogy az új kormány legitimitásán mekkora lék keletkezik. A Fidesz sima mandátum-, de még a kétharmados többsége sem lesz makulátlan; a relatív többség még megalapozottabb kételyeket ébreszt majd. De így vagy úgy: az ellenzék előtt április 6-án új pálya nyílik. A választási bojkott mellett számos érv lett volna felhozható az elmúlt két évben: és ezek helyességét annak fényében tudjuk majd legalább utólag megítélni, hogy ezen az új pályán hogyan mozognak majd. Hogyan tudják azt a tényt, hogy az Orbán-rezsim csalt a választáson, az Orbán-rezsim koporsószögévé változtatni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.

Lélekvesztőtől a tengerjáróig

Betegség miatt visszavonul a minisztériumi munkától Farkas Sándor, aki a dolgozók által is megbecsült téeszelnökből lett fideszes politikus. Már miniszter­helyettes volt, amikor egyetlen civil munkahelye, ahol 47 év alatt gyakornokból tulajdonos lett, Mészáros Lőrincé lett.