Alibidó - A magyar EP-kampányról

A szerk.

Az Európai Unió a választási előkészületekből kétségkívül egy kudarctörténetnek tűnik, pedig nem az, még nekünk sem. Csupán eminens politikai érdeke az ország jelenlegi vezetésének, hogy még legalább öt évig kudarctörténet is maradjon.

Üzenjük Brüsszelnek: tiszteletet a magyaroknak! A háttérben két darab nemzetiszínű zászló. Van ugyanez a szöveg a parlamenti választás előtt játszó orbános billboardon is. Ennyit mond hozzávetőlegesen a Fidesz Európáról, Magyarország európai terveiről reménybeli választóinak. Szavazz ránk, s mi majd tiszteletre tanítjuk az Európai Uniót. E közlemény, bár tartalmát tekintve nem feltétlenül igaz, és voltaképpeni jelentése is nehezen kihüvelyezhető, mégis a legmarkánsabb hang nem túl bő két héttel az Európai Parlament képviselő-választása előtt Magyarországon.

false

 

Fotó: magyarisztan.tumblr.com

Hazug, mert azt sugallja, hogy az Európai Unió a magyar népet nem tiszteli, s valószínűleg annyiban is félrevezető, hogy ezt az egyfelől szintén hamis, másfelől (az Orbán-kormány vonatkozásában) nagyon is valós hiányát a tiszteletnek Tőkés László és társai aligha lesznek képesek orvosolni (igaz, nem is azt ígérik, csupán sugallják, csak az üzenést magát ígérik). A melldöngető szlogen mögül persze ki lehet kaparni valami megfejtésfélét, miszerint azon fogunk mesterkedni továbbra is Európában, hogy hagyjanak minket (tudniillik a kormányt) békiben azt csinálni itthon, amit csak akarunk, s ha elegen szavaztok ránk, meg is lesz a kellő zsarolási potenciál mindehhez. Lehet, hogy meglesz akkor is, ha el sem jöttök, arra meg aztán tényleg semmi szükség, hogy gondoljatok bármit is Európáról, Magyarország helyéről Európában, vagy éppenséggel Magyarország képviseletéről Európában.

Nagy szerencsénk azonban, hogy minden parlamenti fölénye ellenére nem csak Orbán Viktoré az egyetlen párt Magyarországon. Ott van például a legnagyobb ellenzéki erő, az MSZP. Rajtuk rögtön látszik, hogy komolyan gondolják Európát: Szanyi Tibor, Ujhelyi István, Gúr Roland, Veres János és Gurmai Zita (e sorrendbeli) vezetésével, és Biztonság Európában (ez mit jelent, nem ütnek le?) jelszóval készül bevenni Brüsszelt. Erre csak az nem mondja, hogy valamiféle kádertemetőnek képzelik a szocialisták az uniót, aki nem lát a szemétől. Az LMP szó szerint Jobb Európát szeretne. Ki nem? A DK azt, hogy szavazzunk végre saját magunkra. Miért? Mert "Európa jobban teljesít". Értjük mi, hogy ez egy "szellemes" kifordítása a fideszes rizsának, de mit jelent abból a szempontból, hogy mi a bánatos nyavalyát fog csinálni a párt listájának harmadik vagy negyedik helyéről esetleg odajutó dolgozó? Semmit, a DK nyilvánvalóan egy ingyenes közvélemény-kutatást lát az uniós választásban, ami kimutatja, hogy kellően alacsony részvétel esetén van-e öt százalékuk. Az Együtt-PM-nél sem más nagyon a helyzet, az ugyanis, hogy a húzónevek halmazából úgy kell megtippelni az amúgy érthetően csekély számú valódi jelöltet, nos, mérsékelten heves gondolkodásra vall, de így legalább ők is szereznek majd némi infót arra nézvést, hányadán is áll a támogatottságuk. Mi tagadás, ezekhez képest a Jobbik évek óta mantrázott Fuck EU!-ja már-már gondolatkísérletnek hat.

Persze mindegyik párt honlapján olvasható pontokba szedett közhelygyűjtemény arról, hogy milyen Európát szeretnének. Zöldet, sok munkahellyel általában. Dús béreket. Ám ezek bármilyen szépen csengenek is, pont arra jók, hogy akihez véletlenül - szó szerint tűzön-vízen át - eljutnak, az se gondoljon semmit Európáról. Nem is gondol, vagy nem gondol többet, mint a rendszerváltozás idején. Amiért aztán vagy el sem megy szavazni, vagy szokott hitbéli fixációi szerint ikszel - azzal meg tényleg ki van/vagyunk segítve.

De félreértés ne essék, mindez nem törvényszerűen van így, hisz nem kell különösebb külpolitikai fogékonyság, éleslátás ahhoz, hogy valaki kiszúrja, hogy mondjuk Szlovákiában, Szlovéniában, a Baltikumban, Lengyelországban igenis gondolnak valamit a tárgyban. Ehhez tényleg elég átmenni a határon, és tisztán látszik.

Mindebből logikusan következik az is, hogy Magyarország kormányának látszólag igaza volt abban, hogy nem ünnepelte meg uniós csatlakozásunk tizedik évfordulóját. Az Európai Unió a választási előkészületekből kétségkívül egy kudarctörténetnek tűnik, pedig nem az, még nekünk sem. Csupán eminens politikai érdeke az ország jelenlegi vezetésének, hogy még legalább öt évig kudarctörténet is maradjon. Ezért nem volt valójában ünneplés. A dráma az, hogy ezzel szemben nincsen számba vehető ellenállítás.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.