A szerk.

Jövőnk a múlt

A szerk.

Kedden reggel a Fővárosi Törvényszéken megkezdődött Biszku Béla pere. Alighanem ez a magyar igazságszolgáltatás utolsó lehetősége arra, hogy szemtől szemben rendezze a társadalom egy máig nyitott számláját, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni gyilkos megtorlások ügyét.

A 93 éves Biszku az utolsó élő példánya a keményvonalas, a diktatúra fenntartásáért mindenre (minden gazságra) képes kommunista vezetőnek. Tettestársai, de utódai, neveltjei is elhaltak, vagy ha élnek még, rég köpönyeget váltottak, ott sem voltak, amikor zengett az ég. Igen, állítsák bíróság elé Biszkut: és tudjuk meg ebből is, hogy ki, hogyan és miként rendelkezett az 56-os forradalmat követő véres megtorlásokról.

Nem ártott volna mellesleg, ha egyéb szempontokból is makulátlan az ügymenet: nehéz ugyanis érvelni például az ellen, hogy miért pont most kezdődik e per, a törvényhozási választások kampányának főműsoridejében. Az sem vet túl jó fényt az eljárásra, hogy Biszku perbe foghatóságához először a törvényeket kellett kicsit hajlítgatni: de mondjuk azt, hogy ez még belefért. A jogi szempontból makulátlan eljárás múlt időbe teszi majd a körülményeket; s az igazságos ítélet társadalmi haszna pedig olyan fokú lenne, amiért megérte még ennyit is várakozni.

Biszkut az ügyészség három dologgal vádolja: lőszerrel való visszaéléssel, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásával (egy nemrégi tévéinterjúja miatt!), illetve emberiesség elleni bűnökkel. Nos, Biszku Béla nem Al Capone, akit adócsalásért is sittre lehetett vágni: az első két vádpontnak valódi társadalmi relevanciája nincsen, csúnya, büntetendő dolgok, de nem lennénk vele kisegítve, ha ezekért kapnák el. A harmadik - a Nyugatinál és Salgótarjánban esett sortüzeket, és a martonvásári karhatalmi akció során elkövetett gyilkosságokat Biszku terhére rovó - vádnak kell megállnia ahhoz, hogy Magyarország úgy tekinthessen magára, mint olyan országra, amely bírósági ítélettel tett pontot a kommunizmus bűneire. Az ügyészségnek azt kellene bebizonyítania in concreto, hogy Biszku Béla, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja valaminő módon, a parancsnoki láncban elfoglalt helye révén ezen háborús bűnök részese volt.

Az ügymenetet sajnálatosan nehezíti, hogy a két sortüzet már vizsgálta korábban magyar bíróság: az akkor előtárt bizonyítékok az elkövetők némelyikének az elítéléséhez voltak elegendők, a felsőbb politikai kapcsolatok, a döntéshozók bűnrészességének megállapításához már nem. A salgótarjáni sortűz ügyében maga Biszku is állt már bíróság előtt - tanúként. Ez nem sok jót sejtet: de nagyon bízunk benne, hogy az ügyészség meggyőző, új bizonyítékokkal és oksági láncokkal áll majd elő. Különben két dolog történhet meg velünk: vagy felmentik Biszkut, vagy bizonyíték nélkül ítélik el.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.