A szerk.

Jövőnk a múlt

A szerk.

Kedden reggel a Fővárosi Törvényszéken megkezdődött Biszku Béla pere. Alighanem ez a magyar igazságszolgáltatás utolsó lehetősége arra, hogy szemtől szemben rendezze a társadalom egy máig nyitott számláját, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni gyilkos megtorlások ügyét.

A 93 éves Biszku az utolsó élő példánya a keményvonalas, a diktatúra fenntartásáért mindenre (minden gazságra) képes kommunista vezetőnek. Tettestársai, de utódai, neveltjei is elhaltak, vagy ha élnek még, rég köpönyeget váltottak, ott sem voltak, amikor zengett az ég. Igen, állítsák bíróság elé Biszkut: és tudjuk meg ebből is, hogy ki, hogyan és miként rendelkezett az 56-os forradalmat követő véres megtorlásokról.

Nem ártott volna mellesleg, ha egyéb szempontokból is makulátlan az ügymenet: nehéz ugyanis érvelni például az ellen, hogy miért pont most kezdődik e per, a törvényhozási választások kampányának főműsoridejében. Az sem vet túl jó fényt az eljárásra, hogy Biszku perbe foghatóságához először a törvényeket kellett kicsit hajlítgatni: de mondjuk azt, hogy ez még belefért. A jogi szempontból makulátlan eljárás múlt időbe teszi majd a körülményeket; s az igazságos ítélet társadalmi haszna pedig olyan fokú lenne, amiért megérte még ennyit is várakozni.

Biszkut az ügyészség három dologgal vádolja: lőszerrel való visszaéléssel, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásával (egy nemrégi tévéinterjúja miatt!), illetve emberiesség elleni bűnökkel. Nos, Biszku Béla nem Al Capone, akit adócsalásért is sittre lehetett vágni: az első két vádpontnak valódi társadalmi relevanciája nincsen, csúnya, büntetendő dolgok, de nem lennénk vele kisegítve, ha ezekért kapnák el. A harmadik - a Nyugatinál és Salgótarjánban esett sortüzeket, és a martonvásári karhatalmi akció során elkövetett gyilkosságokat Biszku terhére rovó - vádnak kell megállnia ahhoz, hogy Magyarország úgy tekinthessen magára, mint olyan országra, amely bírósági ítélettel tett pontot a kommunizmus bűneire. Az ügyészségnek azt kellene bebizonyítania in concreto, hogy Biszku Béla, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja valaminő módon, a parancsnoki láncban elfoglalt helye révén ezen háborús bűnök részese volt.

Az ügymenetet sajnálatosan nehezíti, hogy a két sortüzet már vizsgálta korábban magyar bíróság: az akkor előtárt bizonyítékok az elkövetők némelyikének az elítéléséhez voltak elegendők, a felsőbb politikai kapcsolatok, a döntéshozók bűnrészességének megállapításához már nem. A salgótarjáni sortűz ügyében maga Biszku is állt már bíróság előtt - tanúként. Ez nem sok jót sejtet: de nagyon bízunk benne, hogy az ügyészség meggyőző, új bizonyítékokkal és oksági láncokkal áll majd elő. Különben két dolog történhet meg velünk: vagy felmentik Biszkut, vagy bizonyíték nélkül ítélik el.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.