Hogy mennyire kihívó vagy nem kihívó így öltözködni, azt nem tudjuk, mindenesetre a kép alapján arra jutottunk, hogy abban a szerkesztőségben sem szeretik Orbánt, mert az nem létezik, hogy nem találtak legalább egy fiatalkori képet, ahol nem ennyire kínos a megjelenése, de ez nem sokat számít, hiszen megoldódott a rejtély, megtaláltuk a címlapon megfogalmazott kérdésre a választ. Mi már tudjuk, hogy ki a kihívója Orbán Viktornak.
Nincsen két hét sem hátra, s Magyarország megválasztja következő törvényhozását, egyszersmind az ország új vezetőjét, a miniszterelnököt. Nem könnyű a választás, mert a helyzet pillanatnyilag úgy fest, s ez már ebben a kis időben aligha fog gyökeresen megváltozni, hogy tudniillik Orbán Viktor és Welsz Tamás között lehet választani. Az esélyeket valamelyest befolyásolja, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök kihívója a napokban elhalálozott, de ez csupán apró szeplőnek tűnik a nagy képen, a választási törvényben, szisztémában biztosított egyenlőtlenségekhez képest például kifejezetten smafu. A választási pálya lejtéséről immár több lapszámnyi oldalakat írtunk tele, de úgy látszik, nem lehet elég biztosra menni.
Az idei - a maga nemében egyedülállóan különleges, újszerű - választási kampány tapasztalatait összegezve alakult ki ez a kép: a kék sarokban Orbán Viktor felavat egy macinak látszó Lego-figurát, egy metrót és néhány közteret. A piros sarokban pedig Welsz Tamás osztogat hamis, lejárt szavatossági idejű és azonos sorszámú útleveleket szocialista politikusoknak, akik fegyelmezett, ám tömött sorokban járulnak elébe, s álnevük elváltoztatott aláírásával igazolják, hogy átvették a hamis bankszámlák nyitására feljogosító okmányokat és jövedelemigazolásokat, amit Welsz szafariruhát, panamakalapot vagy egyszerű leopárdbőrt viselő üzletfelei nyújtanak át, egy nagyobbacska, "Közpénz" feliratú nejlonszatyorért cserébe. A szolgáltatásért folyamodó szocialisták sora a Köztársaság tér kazamatáiig látszik, de a Magyar Nemzet szerint jóval messzebbre vezet (ezt három ponttal jelzi olvasóinak a napilap, így: ...).
Tegye a szívére a kezét mindenki, s mondja meg igaz hitére, hogy kit választana e két aspiráns közül. S ha netán az jönne ki, hogy semmi esetre sem Orbán Viktort, akkor nézzen a tükörbe gyorsan, és ígérjük, elcsodálkozik.
Akit látni fog ugyanis, az egy viszonylag kispályás, nem túl sikeres nemzetközi szélhámos, akit köröz a fél világ rendőrsége és az Interpol, illetve nem létező országok paramilitáris igazságszolgáltatása, aki egyik disznóságból menekül a másikba, s nemhogy a hazáját, de anyját-apját eladná egy tányér színes gyöngyért, vagy 240 millió forintért. Vannak ilyen széllelbélelt figurák szerte a világban számosan, nem csak egzotikus helyeken felvett kalandfilmekben fordulnak elő, hanem tényleges körözési listákon, és adott esetben Magyarországon is. De az a minimum, hogy a tükörben a legritkább esetben találkozunk velük.
Az meg a másik minimum, hogy igen csekély (közelesen zérus) mértékben gravíroznak valamit is az életünk folyásán, ugyanakkor kétségkívül kártékony alakok, jobb tőlük távol tartani magunkat, jobb nyomukba küldeni a biztonságunkért felelős szerveket. Több dolgunk aligha akad velük, nincs is miért sokat beszélnünk róluk. Van ezer fontosabb teendőnk is, pláne, amikor azzal vagyunk elfoglalva, hogy országunk jövőjéről döntvén mérlegre tegyünk minden számba vehető tényt, amit erre a célra fenntartott intézményeink, a sajtó vagy a politikusok tárnak elénk. Tárnának. Mi elénk Welsz Tamás C kategóriás filmbe illő disznóságait tárják. Előre megfontolt szándékkal, szerves részeként annak a programnak, ami a 2014-es magyar parlamenti választásokat már a törvényhozási stádiumban durván befolyásolni igyekezett.
Egy, mindösszesen egy kérdés van csak Welsz Tamás vonatkozásában, ami valósnak mondható, az pedig az, hogyan is halt meg. Majd mondanak rá valamit, s elhiszi, aki akarja. Ám addig se felejtse el, az összetartozás napján meg kell vallania: magyar ő vagy welszi. Erről szól a 2014-es választás, a legtávolabbról sem arról, amiről szólnia kéne.
