Fazekas, amikor meglátta, hogy ott van az MTI is, sietve hozzátette, hogy a szőrös valagpart nemzeti kincsünk, nem hagyjuk, hogy néhány kampányra készülő brüsszeli bürokrata bele akarjon szólni abba, hogy Magyarországon "mondjuk, hol vakarjuk erősebben, vagy hány napos alsógatyára vagyunk mi büszkék". Így beszél egy miniszter, keményen, hadd tudják meg a brüsszeli csírák, hogy a magyarral nem lehet kukoricázni. Oh, jaj, és a főnök is tudja meg ott a szabadságon, hogy míg ő lazul boldogan, én vívom helyette a szabadságharcot! Vigyázat, villantás balról, fedezékbe! Hátha nem tesz átadólistára.
Ha azt hiszik, hogy megint viccelünk, akkor cseréljék ki a "kőművesdekoltázs" kifejezést pálinkára, s máris a rögvalóban járnak, s máris be kell látniuk, hogy a dolog a legtávolabbról sem vicces, hiszen a kőművesdekoltázsba még nem halt bele senki, legfeljebb egy kicsit felfázott. Ellenben nemzeti kincsünk, a jó kis kerítésszaggató pájinka, az némileg már más tészta: annak mértékletes fogyasztása kifejezetten jót tesz a kedves egészségünknek, s dehogy néz úgy ki a rendszeres pálinkaivástól egy ötvenéves férfi, mint a British Múzeum legöregebb múmiája. Nem, valójában sokkal rosszabbul néz ki.
Megyünk béfele az unijóba, megbotlunk a küszöbön, csuklunk vagy büfögünk egyet, mit tudják azok, hogy mi a különbség a kettő között, nem értenek azok magyarul, és a képükbe vágjuk: pálesz! Érted, bürokrata? Pá-lesz, ha fejed tetejére állsz, akkor is lesz, egs! Mert - ezt kapják el - "a magyar életformának a része a pálinka, egy sikertörténet". Az, a jóistenit, egy sikertörténet. Hótsiker történet.
A világ legnagyobb, legátfogóbb kábítószeres felmérése, a Global Drog Survey minap nyilvánosságra hozott adatai szerint Magyarországon az alkoholfogyasztás okozza a legsúlyosabb drogproblémákat. Iszunk, mint a kefekötő, és úgy is nézünk ki, úgy is élünk. Magyarországon a legmagasabb az aránya az alkoholfogyasztásból kialakuló rákos megbetegedéseknek. Tudod, mi a nemzeti kincsünk, Fazekas? A májkár a nemzeti kincsünk. Sorolhatnánk még a törvényszerűen jelentkező leépüléstől a direkt károkozásig e sikertörténet összes fázisát, de van még itt egy szempont. Az tudniillik, hogy végiggondolta már valaki, hogy miért pont nekünk kell a legbunkóbbnak lennünk Európában? Hogy tényleg csak a foci, a szotyi meg a pálinka van a világon? Tényleg ezekhez szabjuk hazánk törvényeit? A gatyaszaggatóhoz?
Mert Fazekas konkrétan olyat bírt még szólni, hogy biztos benne, hogy "egy precíz jogi munkával át lehet hidalni a különbségeket". Jelesül azt, ami az Európai Unió és hazánk törvényekben megjelenő hozzáállása között van. Mert mi úgy vagyunk vele, hogy aki jóféle kisüsti pájinkát főz, az bi'ony ne adózzék, azt ne abajgassa a finánc, mert kiszárad a torkunk. S száraz torokkal a fű se nő, meg vagyok értve, szemüveges, kisztihand?! Úgy vagyunk vele, hogy egy hektó papramorgó meg sem kottyan, már adózási szempontból. Az sem zavar különösképpen, hogy ily módon 80-100 milliárdocska adóbevétel tűnik el szőrin-szálán, majd csak kigazdálkodjuk valahonnan, uniós támogatásból, de a pálinkából nem engedünk, mert az "a paraszti élet egyik utolsó eleme".
Ja, reggel toljunk be egy kupicával, aztán este meg világítsunk petróleumlámpával.
