A szerk.

Vajon mi következhet a miniszterelnök brüsszeli vesszőfutásából itthoni politikája tekintetében?

Az első újkori olimpiát 1896-ban rendezték Athénban. Az első repülőgép 1903-ban szállt fel az észak-karolinai Kitty Hawkból.

„Talán érthető, ha felváltva budit pucolsz Bécs mellett és filozófiát tanulsz Torontóban: az már annyira költői léthelyzet, hogy le sem kell írni. Aztán megtörténik a várva várt rendszerváltás, a hazatérés, bekövetkezik az üzleti sikerek kora, melyek Zrínyi Miklós után a második helyre röpítik poétánkat a módos magyar literátorok toplistáján.”

Sok ronda disznóság megtörtént már Magyarország parlamentjében a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben, de ennél a múlt csütörtöki esetnél szégyenteljesebb aligha.

Ebben is benne volt a Soros keze. A nemzeti konzultációban – izé, egy darabig. Aztán lebukott a Soros keze, mert az éberség elől nem lehet elbújni, nem hogy egy kéznek, de még egy csálén álló mutatóujjnak sem. Az éberség éber reggel, délben és a nagy sötét éjszakában is.

„Szeretettel értesítem önöket, hogy sikerült végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével” – írta Moldova György 1967-ben.

„Dorgálást kapott a Szövetség Orbántól a Máérten a többi határon túli politikus előtt” – fogalmaz kissé eufemisztikusan a Napunk című szlovákiai portál, ám a Magyar Állandó Értekezlet múlt pénteki XXI. találkozójáról kiszivárgott értesüléseiket értelmezve hirtelen nem is tudjuk, hogy ezt a „dorgálást” a Habsburgok nádpálcájához, a Romanovok vasvesszejéhez, vagy nemes egyszerűséggel a szultán selyemzsinórjához hasonlítsuk-e.