Ehhez jött, hogy az első magyar road movie főhősének sorsa a film végére a korszak propagandistáinak szája íze szerint alakul: megnősül, és egy vidéki szocialista nagyvállalat dolgozója lesz. Amely lakást is biztosít a fiatal házasoknak – ha azok vállalják, hogy tíz évig nem hagyják ott a munkahelyüket.
Az 1970-es években számtalan esetben valósult meg efféle forgatókönyv, a film főszereplőjéhez hasonló ún. munkásfiatalok a hatalom kedvencei voltak, az őket megillető támogatások és pótlékok pedig bőségesek, legyen szó tanulásról, nyaralásról, készpénzről, és jó esetben még a saját lakás is szóba jöhetett. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy ilyesmi megtörténhetett, Kádárék sűrűre font szociális hálója a múlt ködébe vész – ahogy az erre elköltött dollármilliós kölcsönök is –, és lassan már azok sem emlékeznek rá, akik a kedvezményezettei voltak.
Azért nem mindenki felejtette el a szocializmus zavaros, de biztonságot ígérő időszakát. Például Orbán Viktor biztosan nagyon jól emlékszik azokra az évekre, legalábbis erre utal munkáshitel elnevezésű legújabb szerzeménye. E konstrukció már-már olyan, mintha nem is 2024-ben született volna, hanem még 1974-ben, csak a Kommunisták Ifjúsági Szövetsége ötven évre hibernálta. A miniszterelnöknek pedig nem volt más dolga, mint gondoskodni arról, hogy január elsején kikeljen a tojásból az ifjúság eme édes madara, méghozzá kamatmentes, 4 millió forintos kölcsön képében, amelyet 10 éven át lehet törleszteni. Ugyancsak a hetvenes éveket idézi, hogy a kedvezményezettek korunk munkásfiataljai, 17 évestől 25 évesig.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
