A szerk.

Vissza a kenguruhoz

A szerk.

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Ehhez jött, hogy az első magyar road movie főhősének sorsa a film végére a korszak propagandistáinak szája íze szerint alakul: megnősül, és egy vidéki szocialista nagyvállalat dolgozója lesz. Amely lakást is biztosít a fiatal házasoknak – ha azok vállalják, hogy tíz évig nem hagyják ott a munkahelyüket.

Az 1970-es években számtalan esetben valósult meg efféle forgatókönyv, a film főszereplőjéhez hasonló ún. munkásfiatalok a hatalom kedvencei voltak, az őket megillető támogatások és pótlékok pedig bőségesek, legyen szó tanulásról, nyaralásról, készpénzről, és jó esetben még a saját lakás is szóba jöhetett. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy ilyesmi megtörténhetett, Kádárék sűrűre font szociális hálója a múlt ködébe vész – ahogy az erre elköltött dollármilliós kölcsönök is –, és lassan már azok sem emlékeznek rá, akik a kedvezményezettei voltak.

Azért nem mindenki felejtette el a szocializmus zavaros, de biztonságot ígérő időszakát. Például Orbán Viktor biztosan nagyon jól emlékszik azokra az évekre, legalábbis erre utal munkáshitel elnevezésű legújabb szerzeménye. E konstrukció már-már olyan, mintha nem is 2024-ben született volna, hanem még 1974-ben, csak a Kommunisták Ifjúsági Szövetsége ötven évre hibernálta. A miniszterelnöknek pedig nem volt más dolga, mint gondoskodni arról, hogy január elsején kikeljen a tojásból az ifjúság eme édes madara, méghozzá kamatmentes, 4 millió forintos kölcsön képében, amelyet 10 éven át lehet törleszteni. Ugyancsak a hetvenes éveket idézi, hogy a kedvezményezettek korunk munkásfiataljai, 17 évestől 25 évesig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.