A szerk.

Az aggodalom határai

A szerk.

Aki aggódik Németországért, nem ok nélkül érez így.

Alice, a „német alternatíva” kancellárjelöltje nem Csodaországból, hanem az elmúlt években enyhe recesszióba csúszott, az idén legfeljebb fél százalékkal, jövőre pedig esetleg jó 1 százalékkal növekvő gazdasággal küszködő Németországból látogatott magyar földre. A találkozóval kapcsolatos poénok ismertek; viszont kétséges, hogy a magyar miniszterelnök pluszt hozhatott számára Németországban, ahol a közvélemény Orbánra mégiscsak az Európai Unió számkivetettjeként tekint. A közvéleményből persze számítsunk le minden ötödik szavazót, akik jó ideje kitartanak Alice Weidel – a Fidesznél azért talán mérsékeltebb – szélsőjobboldali pártja mellett. Esetükben törzsközönségről beszélhetünk, miközben a választók nagy többsége valamelyik polgári középpártot támogatja, és ettől még a durva iszlamista merényletek sorozata sem tántorította el.

Abban viszont kevesen kételkednek, hogy a bevándorláspolitika reformra szorul. Kérdés, milyen mértékben. Alice Weidel pártja, az AfD például „remigrációról” beszél. Ellenfelei szerint ez mindenkit fenyeget, aki valamikor is külföldről érkezett Németországba, de alighanem korrektebb a pártprogramot idézni, amely a politikai menekültként nem elismerteket sürgősen kitoloncolná az országból, az útlevél nélkül érkezőket pedig már a határon feltartóztatná.

Nem sokkal kíméletesebb ennél a kereszténydemokrata párt, a CDU elképzelése, amely más uniós országokon keresztül érkező menedékkérőket küldene vissza nyomban oda, ahonnan éppen jöttek, és megszüntetné azt a lehetőséget, hogy valaki csak azért maradhasson Németországban, mert a hazájában – annak zavaros viszonyai miatt – veszély fenyegeti az életét. A szociáldemokrata párt, az SPD és a Zöldek ezeknél valamivel finomabb megszorításokat szeretnének, míg egyedül a Baloldal tart ki amellett, hogy inkább az eddiginél is nagylelkűbben kellene kezelni a migránsokat, elismerve például már önmagában a szegénységet is bevándorlásra és maradásra jogosító okként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.