A szerk.

Az aggodalom határai

A szerk.

Aki aggódik Németországért, nem ok nélkül érez így.

Alice, a „német alternatíva” kancellárjelöltje nem Csodaországból, hanem az elmúlt években enyhe recesszióba csúszott, az idén legfeljebb fél százalékkal, jövőre pedig esetleg jó 1 százalékkal növekvő gazdasággal küszködő Németországból látogatott magyar földre. A találkozóval kapcsolatos poénok ismertek; viszont kétséges, hogy a magyar miniszterelnök pluszt hozhatott számára Németországban, ahol a közvélemény Orbánra mégiscsak az Európai Unió számkivetettjeként tekint. A közvéleményből persze számítsunk le minden ötödik szavazót, akik jó ideje kitartanak Alice Weidel – a Fidesznél azért talán mérsékeltebb – szélsőjobboldali pártja mellett. Esetükben törzsközönségről beszélhetünk, miközben a választók nagy többsége valamelyik polgári középpártot támogatja, és ettől még a durva iszlamista merényletek sorozata sem tántorította el.

Abban viszont kevesen kételkednek, hogy a bevándorláspolitika reformra szorul. Kérdés, milyen mértékben. Alice Weidel pártja, az AfD például „remigrációról” beszél. Ellenfelei szerint ez mindenkit fenyeget, aki valamikor is külföldről érkezett Németországba, de alighanem korrektebb a pártprogramot idézni, amely a politikai menekültként nem elismerteket sürgősen kitoloncolná az országból, az útlevél nélkül érkezőket pedig már a határon feltartóztatná.

Nem sokkal kíméletesebb ennél a kereszténydemokrata párt, a CDU elképzelése, amely más uniós országokon keresztül érkező menedékkérőket küldene vissza nyomban oda, ahonnan éppen jöttek, és megszüntetné azt a lehetőséget, hogy valaki csak azért maradhasson Németországban, mert a hazájában – annak zavaros viszonyai miatt – veszély fenyegeti az életét. A szociáldemokrata párt, az SPD és a Zöldek ezeknél valamivel finomabb megszorításokat szeretnének, míg egyedül a Baloldal tart ki amellett, hogy inkább az eddiginél is nagylelkűbben kellene kezelni a migránsokat, elismerve például már önmagában a szegénységet is bevándorlásra és maradásra jogosító okként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.