A szerk.

A drogmentes Magyarország  

A szerk.

„A stratégia távlati célként a kábítószermentes Magyarország elérését tűzi ki 2020-ig” – olvashattuk abban a 2013-tól hatályos országgyűlési határozatban, amelyet Nemzeti Drogellenes Stratégiának neveztek el.

A határozat nem véletlenül kapta a Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen alcímet, a hangsúlyok ugyanis nem a drogprevención voltak, sokkal inkább a nevelésen és az elrettentésen. Az új stratégia „a felnövekvő generáció kábítószerekkel szembeni védelmének fokozott szem előtt tartását tükröző szemléletmód”-dal dicsekedett, ám e fokozott szem előtt tartás kizárólag a vonatkozó törvények szigorításában jelentkezett – a Btk. szerint már az is 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha valakinél csekély mennyiségű kábítószert találnak.

A „stratégia” csődje a céldátumként megjelölt 2020-ra nyilvánvalóvá vált; és nem csak amiatt, mert irreális célkitűzést fogalmazott meg a drogmentes Magyarországról. Az ellátórendszer költségvetését a töredékére csökkentették, a tűcsereprogramot megszüntették, a dizájnerdrogok elterjedéséről nem vettek tudomást. Ez után már nem is született új drogstratégia; a kormányoldalt a téma egyáltalán nem izgatja. Még közvélemény-kutatások sem kellenek annak a megállapításához, hogy Magyarországon a többség ugyanúgy vélekedik a kábítószer-fogyasztókról, mint a hajléktalanokról és/vagy a romákról, s nem meglepő módon, a Fidesz drogpolitikája is ehhez alkalmazkodik. Ma a megelőzés kizárólag a fenyegetésre korlátozódik, hiszen már a prevencióval foglalkozó civileket sem engedik be az iskolákba.

E fenyegetés jegyében haknizta végig a minap Rétvári Bence belügyi államtitkár a közmédiát, s dicsekedett el azzal, hogy a január 1-jén létrejött Kábítószer Bűnözés Elleni Hivatal 150 fős egysége mellett egy 60 fős bevetési csoport is megalakult, amely Rétvári szerint „segít feltérképezni a bűnszervezetek tevékenységét”.

Az államtitkár ezen túl is kifejtette nézeteit a kábítószer-fogyasztásról. „A kábítószerfüggőség minden mást felülír, a munkát, a családot, elveszi az emberek jövőjét” – állapította meg bölcsen, azt is hozzátéve, hogy a „konzervatív drogpolitika célja a kábítószerfogyasztás megelőzése, felszámolása”. Arra viszont nem tért ki, hogy a „megelőzést” hogyan képzelik úgy, hogy a drogstratégia lejártával a prevencióra fordítható pénz száműzetett a költségvetésből. „Azóta a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ alá tettek be erre a célra 300 millió forintot, amit most takarékoskodás okán, 2024-ben megfeleztek, így 150 millió maradt kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra” – nyilatkozta a kormánysajtóban csak „nemzetközi droglobbi aktivistaként” szereplő Sárosi Péter, a TASZ munkatársa, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy ez az összeg az uniós csatlakozásunk idején, 2004-ben 2 milliárd forint volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.