A szerk.

A drogmentes Magyarország  

A szerk.

„A stratégia távlati célként a kábítószermentes Magyarország elérését tűzi ki 2020-ig” – olvashattuk abban a 2013-tól hatályos országgyűlési határozatban, amelyet Nemzeti Drogellenes Stratégiának neveztek el.

A határozat nem véletlenül kapta a Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen alcímet, a hangsúlyok ugyanis nem a drogprevención voltak, sokkal inkább a nevelésen és az elrettentésen. Az új stratégia „a felnövekvő generáció kábítószerekkel szembeni védelmének fokozott szem előtt tartását tükröző szemléletmód”-dal dicsekedett, ám e fokozott szem előtt tartás kizárólag a vonatkozó törvények szigorításában jelentkezett – a Btk. szerint már az is 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha valakinél csekély mennyiségű kábítószert találnak.

A „stratégia” csődje a céldátumként megjelölt 2020-ra nyilvánvalóvá vált; és nem csak amiatt, mert irreális célkitűzést fogalmazott meg a drogmentes Magyarországról. Az ellátórendszer költségvetését a töredékére csökkentették, a tűcsereprogramot megszüntették, a dizájnerdrogok elterjedéséről nem vettek tudomást. Ez után már nem is született új drogstratégia; a kormányoldalt a téma egyáltalán nem izgatja. Még közvélemény-kutatások sem kellenek annak a megállapításához, hogy Magyarországon a többség ugyanúgy vélekedik a kábítószer-fogyasztókról, mint a hajléktalanokról és/vagy a romákról, s nem meglepő módon, a Fidesz drogpolitikája is ehhez alkalmazkodik. Ma a megelőzés kizárólag a fenyegetésre korlátozódik, hiszen már a prevencióval foglalkozó civileket sem engedik be az iskolákba.

E fenyegetés jegyében haknizta végig a minap Rétvári Bence belügyi államtitkár a közmédiát, s dicsekedett el azzal, hogy a január 1-jén létrejött Kábítószer Bűnözés Elleni Hivatal 150 fős egysége mellett egy 60 fős bevetési csoport is megalakult, amely Rétvári szerint „segít feltérképezni a bűnszervezetek tevékenységét”.

Az államtitkár ezen túl is kifejtette nézeteit a kábítószer-fogyasztásról. „A kábítószerfüggőség minden mást felülír, a munkát, a családot, elveszi az emberek jövőjét” – állapította meg bölcsen, azt is hozzátéve, hogy a „konzervatív drogpolitika célja a kábítószerfogyasztás megelőzése, felszámolása”. Arra viszont nem tért ki, hogy a „megelőzést” hogyan képzelik úgy, hogy a drogstratégia lejártával a prevencióra fordítható pénz száműzetett a költségvetésből. „Azóta a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ alá tettek be erre a célra 300 millió forintot, amit most takarékoskodás okán, 2024-ben megfeleztek, így 150 millió maradt kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra” – nyilatkozta a kormánysajtóban csak „nemzetközi droglobbi aktivistaként” szereplő Sárosi Péter, a TASZ munkatársa, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy ez az összeg az uniós csatlakozásunk idején, 2004-ben 2 milliárd forint volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.