A szerk.

A drogmentes Magyarország  

A szerk.

„A stratégia távlati célként a kábítószermentes Magyarország elérését tűzi ki 2020-ig” – olvashattuk abban a 2013-tól hatályos országgyűlési határozatban, amelyet Nemzeti Drogellenes Stratégiának neveztek el.

A határozat nem véletlenül kapta a Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen alcímet, a hangsúlyok ugyanis nem a drogprevención voltak, sokkal inkább a nevelésen és az elrettentésen. Az új stratégia „a felnövekvő generáció kábítószerekkel szembeni védelmének fokozott szem előtt tartását tükröző szemléletmód”-dal dicsekedett, ám e fokozott szem előtt tartás kizárólag a vonatkozó törvények szigorításában jelentkezett – a Btk. szerint már az is 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha valakinél csekély mennyiségű kábítószert találnak.

A „stratégia” csődje a céldátumként megjelölt 2020-ra nyilvánvalóvá vált; és nem csak amiatt, mert irreális célkitűzést fogalmazott meg a drogmentes Magyarországról. Az ellátórendszer költségvetését a töredékére csökkentették, a tűcsereprogramot megszüntették, a dizájnerdrogok elterjedéséről nem vettek tudomást. Ez után már nem is született új drogstratégia; a kormányoldalt a téma egyáltalán nem izgatja. Még közvélemény-kutatások sem kellenek annak a megállapításához, hogy Magyarországon a többség ugyanúgy vélekedik a kábítószer-fogyasztókról, mint a hajléktalanokról és/vagy a romákról, s nem meglepő módon, a Fidesz drogpolitikája is ehhez alkalmazkodik. Ma a megelőzés kizárólag a fenyegetésre korlátozódik, hiszen már a prevencióval foglalkozó civileket sem engedik be az iskolákba.

E fenyegetés jegyében haknizta végig a minap Rétvári Bence belügyi államtitkár a közmédiát, s dicsekedett el azzal, hogy a január 1-jén létrejött Kábítószer Bűnözés Elleni Hivatal 150 fős egysége mellett egy 60 fős bevetési csoport is megalakult, amely Rétvári szerint „segít feltérképezni a bűnszervezetek tevékenységét”.

Az államtitkár ezen túl is kifejtette nézeteit a kábítószer-fogyasztásról. „A kábítószerfüggőség minden mást felülír, a munkát, a családot, elveszi az emberek jövőjét” – állapította meg bölcsen, azt is hozzátéve, hogy a „konzervatív drogpolitika célja a kábítószerfogyasztás megelőzése, felszámolása”. Arra viszont nem tért ki, hogy a „megelőzést” hogyan képzelik úgy, hogy a drogstratégia lejártával a prevencióra fordítható pénz száműzetett a költségvetésből. „Azóta a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ alá tettek be erre a célra 300 millió forintot, amit most takarékoskodás okán, 2024-ben megfeleztek, így 150 millió maradt kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra” – nyilatkozta a kormánysajtóban csak „nemzetközi droglobbi aktivistaként” szereplő Sárosi Péter, a TASZ munkatársa, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy ez az összeg az uniós csatlakozásunk idején, 2004-ben 2 milliárd forint volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.