Lázár János 5000 milliárdos csekket követelt rajta, Nagy Márton pedig azzal jött, hogy a főváros elővásárlási joga semmit sem ér, mivel törvény van arról, hogy az ingatlan kizárólag az Egyesült Arab Emírségeken keresztül értékesíthető, és ez a törvény magasabb rendű az elővásárlási jogot szabályozónál. Ezeket a sületlenségeket elég ideges hangon adta elő mind a két, valami miatt széles körben igen okosnak vélelmezett férfi – mintha előre meg lettek volna sértődve azon, hogy a közönségük nem elég hülye ahhoz, hogy a sületlenségeket elhiggye. Nem sokkal később Orbán Viktor Abu-Dzabiba utazott, a látogatásról semmitmondó közlemények születtek, azokban a Rákosrendezőről nem esett említés, még annyi sem, hogy szóba jött-e egyáltalán. A találkozó után itthon sem piszkálta a témát a kormány – egészen a múlt csütörtökig. Ekkor Gulyás Gergely már azt jelentette be, hogy a kormány tudomásul veszi a főváros Rákosrendezőre vonatkozó elővásárlási jogát, sőt valami olyasmit is mondott, hogy nem állít elé akadályt, ha Budapest teljesíti azokat a szerződéses feltételeket, amelyeket a dubaji befektető eredetileg vállalt.
„Ilyen a jogállam” – vetette oda Gulyás az újságíróknak, amikor a váratlan fordulat okairól kérdezték, és azóta is csak találgatja mindenki, miért engedte el a „fejlesztést” és a szédítőnek látszó üzletet a kormány. A közvélemény-kutatási adatok éppúgy kiválthatták a fideszes reakciót, mint a félelem attól, hogy a Rákosrendező kampánytéma lehet jövőre. Vagy egyszerűen csak pancserek voltak, és még egy csalárd szerződést sem tudtak kifogástalanul megírni? Vagy az emír intett be, hogy neki nem ezt ígérték? Netán valami rafinált cselvetés van a háttérben, és Karácsonyt lépre csalták? Bárhogy is volt, egyvalamit biztosan kizárhatunk a lehetséges okok közül. Lázár János indoklását tudniillik, aki arról beszélt, hogy miután kormány áttekintette a Rákosrendezőn zajló beruházás előkészítését, arra jutott, hogy „Budapesten a budapestiek nélkül fejlesztéseket végrehajtani nem lehet”. Mintha az elmúlt tizenöt évben a budapestiek többségi véleménye bármit is számított volna.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
