A zárt ülésen elhangzottakról a testület jobbikos elnöke annyit árult el a Telexnek, hogy a szankció múlt keddi nyilvánosságra kerülése után a magyar titkosszolgálat felvette a kapcsolatot az amerikaiakkal, hogy tájékozódjék, milyen bizonyítékok alapján döntöttek Rogán listára tétele mellett. Kérték azt is, hogy ezeket az adatokat adják át. Ilyen adatokat az amerikai fél azonban „nem tudott átadni”.
A vonatkozó szankció mibenlétéről néhány oldallal odébb részletesen foglalkozunk. Ehelyütt maradjunk annyiban, hogy ha kicsit megerőltetnék magukat, az amerikai fél tájékoztatása nélkül is tisztában lehetnének a magyar titkosszolgálati, rendőri, ügyészi stb. szervek azzal, hogy milyen – minimum korrupciógyanús – ügyekben merült föl Rogán Antal neve az elmúlt években, évtizedekben a Kulcsár-botránytól kezdve a belvárosi önkormányzati ingatlanok magánosításán át a legendás feltalálói szerepig vagy a letelepedési kötvények utólag is egészen elképesztő történetéig. (Hogy csak a legnagyobb visszhangot kiváltó eseteket említsük.) A titkosszolgálat mostani aktivitásának különös bájt kölcsönöz az a tény is, hogy Rogán Antal egyebek mellett a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter is.
A kapcsolatfelvétel bejelentése normálisan működő jogállamban magától értetődő lenne, elvégre egy fontos kormánytag keveredett gyanúba, s ennek tisztázása az ország elemi érdeke. Csakhogy élünk a gyanúperrel, ezúttal másról van szó.
Egyrészt régi módszer valamely kínos ügy átkeretezésére, hogy belekeverik a titkosszolgálatokat. Ezzel ugyanis minden relatívvá válik, hiszen egy titkosszolgálati ügy pillanatokon belül a nemzetbiztonságot veszélyeztető üggyé válhat, amelyről csak egyetlen dolog biztos: az, hogy biztosan nem derül ki majd róla semmi, minden állítás a levegőben marad, megreked a sejtetés szintjén.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
