A szerk.

60 000

A szerk.

Társadalmi kampányt indított a Magyar Orvosi Kamara (MOK), amellyel az egészségtudatosságra és az egészségügyi rendszer hiányosságaira hívnák fel a figyelmet. Az utóbbi könnyebben célba talál: aligha akad olyan család Magyarországon, amely ne tudna felidézni valamely rossz tapasztalatot az ellátásról.

A MOK állításai erősek – számításaik szerint évente 60 ezer ember hal meg a betegellátás nem megfelelő szervezettsége miatt, ami tébolyítóan magas szám –, de megrázó újdonságot nem tartalmaznak. A megrázó maga a valóság, amelyről elemzéseikben rendszeresen tudósítanak különböző hazai és külföldi szervezetek (például az OECD az évről évre kiadott egészségügyi országprofiljában) vagy a magyar és az uniós statisztikai hivatalok. E jelentések és a MOK jelenlegi kampánya szerint is az egészségügyre fordított költségvetési pénzek elégtelensége, a szűkös finanszírozás a legfőbb oka az ágazat romlásának: a magyar állam az uniós átlag felét költi az egészségügyre, csupán az átlag eléréséhez is évi 2500 milliárd forinttal többet kellene. Minden más baj – az infrastrukturális problémák, a szakdolgozók és az orvosok elvándorlása, az átlagosan 482 napra előjegyzett beavatkozások, és a többi – ennek a következménye.

Csakhogy önbecsapás lenne pusztán erre, a források szűkösségére fogni mindent. A szocializmusból itt maradt ellátórendszert a magyar politika képtelen volt 1990 után hatékonnyá alakítani. Három évtizede zajlik annak a szisztémának a toldozása-foldozása, amely fekete lyukként képes elnyelni bármennyi pénzt, a valódi változás minimális esélye nélkül. Ezerszer leírtuk, elmeséltük, hogy a politika és az egészségügyi hierarchia csúcsán lévők hogyan gáncsoltak el szinte minden kísérletet a rendszer átalakítására. Érdemes azt is hozzátenni, hogy a reformmal érdemben csak három kormány próbálkozott: az 1990-es Antall-, az 1994-es Horn-, végül a 2006-os Gyurcsány-kormány, és mindhárom kísérlet hamar zátonyra is futott. Az átalakítás alternatívája politikailag minden esetben valamilyen végtelenül ócska populista szlogen volt a „világszínvonalú” „ingyenes” magyar egészségügy megvédéséről, vagy valamilyen hasonlóan okos „leleplezés” (például arról, hogy a reform valódi célja a kórháztelkek megszerzése lenne).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.