A szerk.

60 000

A szerk.

Társadalmi kampányt indított a Magyar Orvosi Kamara (MOK), amellyel az egészségtudatosságra és az egészségügyi rendszer hiányosságaira hívnák fel a figyelmet. Az utóbbi könnyebben célba talál: aligha akad olyan család Magyarországon, amely ne tudna felidézni valamely rossz tapasztalatot az ellátásról.

A MOK állításai erősek – számításaik szerint évente 60 ezer ember hal meg a betegellátás nem megfelelő szervezettsége miatt, ami tébolyítóan magas szám –, de megrázó újdonságot nem tartalmaznak. A megrázó maga a valóság, amelyről elemzéseikben rendszeresen tudósítanak különböző hazai és külföldi szervezetek (például az OECD az évről évre kiadott egészségügyi országprofiljában) vagy a magyar és az uniós statisztikai hivatalok. E jelentések és a MOK jelenlegi kampánya szerint is az egészségügyre fordított költségvetési pénzek elégtelensége, a szűkös finanszírozás a legfőbb oka az ágazat romlásának: a magyar állam az uniós átlag felét költi az egészségügyre, csupán az átlag eléréséhez is évi 2500 milliárd forinttal többet kellene. Minden más baj – az infrastrukturális problémák, a szakdolgozók és az orvosok elvándorlása, az átlagosan 482 napra előjegyzett beavatkozások, és a többi – ennek a következménye.

Csakhogy önbecsapás lenne pusztán erre, a források szűkösségére fogni mindent. A szocializmusból itt maradt ellátórendszert a magyar politika képtelen volt 1990 után hatékonnyá alakítani. Három évtizede zajlik annak a szisztémának a toldozása-foldozása, amely fekete lyukként képes elnyelni bármennyi pénzt, a valódi változás minimális esélye nélkül. Ezerszer leírtuk, elmeséltük, hogy a politika és az egészségügyi hierarchia csúcsán lévők hogyan gáncsoltak el szinte minden kísérletet a rendszer átalakítására. Érdemes azt is hozzátenni, hogy a reformmal érdemben csak három kormány próbálkozott: az 1990-es Antall-, az 1994-es Horn-, végül a 2006-os Gyurcsány-kormány, és mindhárom kísérlet hamar zátonyra is futott. Az átalakítás alternatívája politikailag minden esetben valamilyen végtelenül ócska populista szlogen volt a „világszínvonalú” „ingyenes” magyar egészségügy megvédéséről, vagy valamilyen hasonlóan okos „leleplezés” (például arról, hogy a reform valódi célja a kórháztelkek megszerzése lenne).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.