A MOK állításai erősek – számításaik szerint évente 60 ezer ember hal meg a betegellátás nem megfelelő szervezettsége miatt, ami tébolyítóan magas szám –, de megrázó újdonságot nem tartalmaznak. A megrázó maga a valóság, amelyről elemzéseikben rendszeresen tudósítanak különböző hazai és külföldi szervezetek (például az OECD az évről évre kiadott egészségügyi országprofiljában) vagy a magyar és az uniós statisztikai hivatalok. E jelentések és a MOK jelenlegi kampánya szerint is az egészségügyre fordított költségvetési pénzek elégtelensége, a szűkös finanszírozás a legfőbb oka az ágazat romlásának: a magyar állam az uniós átlag felét költi az egészségügyre, csupán az átlag eléréséhez is évi 2500 milliárd forinttal többet kellene. Minden más baj – az infrastrukturális problémák, a szakdolgozók és az orvosok elvándorlása, az átlagosan 482 napra előjegyzett beavatkozások, és a többi – ennek a következménye.
Csakhogy önbecsapás lenne pusztán erre, a források szűkösségére fogni mindent. A szocializmusból itt maradt ellátórendszert a magyar politika képtelen volt 1990 után hatékonnyá alakítani. Három évtizede zajlik annak a szisztémának a toldozása-foldozása, amely fekete lyukként képes elnyelni bármennyi pénzt, a valódi változás minimális esélye nélkül. Ezerszer leírtuk, elmeséltük, hogy a politika és az egészségügyi hierarchia csúcsán lévők hogyan gáncsoltak el szinte minden kísérletet a rendszer átalakítására. Érdemes azt is hozzátenni, hogy a reformmal érdemben csak három kormány próbálkozott: az 1990-es Antall-, az 1994-es Horn-, végül a 2006-os Gyurcsány-kormány, és mindhárom kísérlet hamar zátonyra is futott. Az átalakítás alternatívája politikailag minden esetben valamilyen végtelenül ócska populista szlogen volt a „világszínvonalú” „ingyenes” magyar egészségügy megvédéséről, vagy valamilyen hasonlóan okos „leleplezés” (például arról, hogy a reform valódi célja a kórháztelkek megszerzése lenne).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
