A szerk.

Kiárusítás

A szerk.

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

A jogos felháborodás nyomán Lázár János kapta a feladatot meggyőzni a közt, hogy ami Rákosrendezővel történik, az a lehetséges dolgok legjobbika. A miniszter 2023. december 4-én Széchenyi-léptékű vízióval állt elő, a Rákosrendezőt az Andrássy út meghosszabbításának, „millenniumi városközpontnak” nevezve. „Budapest ellen építeni nem lehet, csak Budapesttel, amit ide építünk, ahhoz meg kell nyernünk a főváros, a kerületek és a budapestiek teljes támogatását” – nyugtatott meg mindenkit a miniszter, és azt ígérte, hogy az eladásra váró területen húszhektáros park lesz –„Budapest legújabb és legmodernebb közparkja” –, meg még azt is, hogy mindenképp megérne „egy társadalmi vitát és beszélgetést” a felhőkarcoló-téma.

Jó egy évvel e nagy ívű közlés után, 2024. december 11-én, Lázár már így okoskodott az ATV műsorában: „Nagy kérdés, hogy ezzel a telekkel mi lesz, illetve az arab befektető mit akar csinálni, és mi mit fogunk neki megengedni. Ezt meg kell beszélni a fővárossal, meg kell beszélni az emberekkel” – mondotta magabiztosan. De valószínűleg ő sem hitte el, amit beszélt. A két megszólalás közt eltelt egy év alatt ugyanis sokszorosan bebizonyosodott, hogy a kormánynak eszében sincs, hogy bárkinek – pláne a fővárosnak – az orrára kösse a rákosi üzletmenetet. Magyarország és az Egyesült Arab Emírségek már 2024 tavaszán államközi megállapodást kötött, és ennek az volt a lényege, hogy a később esedékes adásvételt a magyar államnak azzal a gazdasági társasággal kell megkötnie, amelyet az Emírségek jelöl ki. Természetesen e szerződéssel kapcsolatban sem kérték ki a főváros, a kerületek véleményét, ahogy a későbbiekben sem történt hasonló. De hatásvizsgálat sem készült, társadalmi egyeztetés sem volt, ráadásul az államközi megállapodás megteremtette annak is a lehetőségét, hogy a kormány megkerülje a nemzeti vagyonnal kapcsolatos pályázati kötelezettségeit.

Az eredeti tervek szerint szeptemberig el kellett volna tüntetni a Rákosrendező tengernyi hulladékát, ám ez később sem történt meg, a múlt pénteken pedig a projekt felelőse, a MÁV közölte, hogy a „kármentesítési és hulladékelszállítási feladatainak ellátására kiírt közbeszerzési eljárást” forráshiány miatt érvénytelenítették. De ez érdekes módon nem akasztotta meg az adásvételt, épp ellenkezőleg! Hétfőn a Nemzetgazdasági Minisztérium büszkén jelentette be, hogy az arab vevőnek, Mohamed Alabbar Eagle Hills nevű cégének a teleszemetelt, szennyeződésekben fürdő Rákosrendező is megfelelt, és 50,9 milliárd forintért meg is vásárolták azt a mintegy 85 hektáros területet, ahol a későbbiekben 5 milliárd euró értékben valósítanak meg mindenféle beruházásokat – miközben magasról tesznek a főváros véleményére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.