A szerk.

Mint a talajvíz

A szerk.

Hetvenes évek vége, isten tudja, milyen fejtágító, polgazd, gazdaságföldrajz, valami. Az előadó föláll a katedrára, kezében krétával a táblához lép, és felrajzol egy csinos grafikont, két égnek meredő egyenessel: a vízszintes tengelyen az évszámok, a függőlegesen valami baromság, népboldogság, országsiker, világmegváltás, ilyesmi.

Az egyik egyenes szépen, egyenletesen emelkedő, halad felfelé. A kiindulási pontja 1776, igen, július 4-e, de a prof a gyengébbek kedvéért a vonal végéhez oda is írja, hogy USA. A másik vonal jóval később indul, önök már ki is találták, pedig a tanár még oda sem írta, hogy SZU, 1919. november 7-től, és úgy tör az ég felé, mint a nyíl, majdnem derékszögben. Ahol tartunk éppen, a hetvenes évek végén a Szovjetunió fejlődése nem érte el még az Egyesült Államokét, de a vonalakon prímán látszik, semmi percen belül meglesz az utolérés, az elhagyás és a visszafordíthatatlan diadal. Egyszerű volt, mint egy pofon.

Nos, most felrajzolhatunk egy tök ugyanilyen grafikont. A lankás vonal 2010. április 25-étől indul és kitartóan emelkedik, írjuk rá, hogy HU, az üstökös vonal pedig 2023. szeptember 30-án, dzsal ez a vonal egészen az égig, de még nem éri el a HU-t, bár már nincs sok neki hátra. Csak pár lépés van már köztük… erre a vonalra azt írjuk, hogy SVK. Mindközönségesen Szlovákia.

S Szlovákia forrong. A hétvégén hatvanezres tömegtüntetés volt Pozsonyban Robert Fico (és kormánya, de azért leginkább Fico személye, módszerei és politikája) ellen.

S ugyanezen időben még az ország 22 városában volt többezres tüntetés ugyanazokkal a jelszavakkal (Szlovákiában nincsenek nagyvárosok, megengedően Kassát nevezhetjük még annak, tehát Érsekújváron, Besztercebányán és a többi hasonló méretű városban egy 5–6 ezres tüntetés nagy dolog). Jelszavaik valának: monnyon le, Fico takarodj, ruszkik haza, szóljon, ha valakinek ismerősek. A Kuciak-gyilkosság óta nem voltak ekkora országos megmozdulások.

Mindeközben a parlamenti ellenzék előrehozott választásokat követel, és lankadatlanul benyújtott bizalmatlansági indítványokkal buktatná meg a kormányt, amire matematikai esélye ugyan nincs, de ezúttal joggal bízhatnak az esőcseppek kőharapó erejében. Még úgy sincs matematikai esélye, hogy a kormánypártok közül a Szlovák Nemzeti Párt frakcióját 3 renitense már el is hagyta, a Hlas pedig a négy renitenséből már kettőt ki is zárt a soraiból. Ezek persze csak látszólagos események, s egyetlen alapjuk van, a folyamatos követelőzés, az elbitangolt nyáj bitangolásában is csupán a markát tartja, s nem az ellenzék osztja a Škoda-kulcsokat, tehát míg ezeknek a nyomorultaknak valaki (praktikusan Fico) betömi a száját, a csak kicsit kényelmetlen többség megmarad. Még akkor sincs esély a kormány gyors parlamenti lemondatására, ha Robert Fico láthatóan egyre kétségbeesettebben reagál a nyomásra, s hol egy AI generálta titkosszolgálati jelentést lobogtatva igyekszik kereket oldani a bizalmatlansági indítvány tárgyalása elől, hol meg úgy, hogy egyszerűen nem engedi meg pártja és szövetségesei számára, hogy részt vegyenek a vonatkozó parlamenti üléseken.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”