A szerk.

Mint a talajvíz

A szerk.

Hetvenes évek vége, isten tudja, milyen fejtágító, polgazd, gazdaságföldrajz, valami. Az előadó föláll a katedrára, kezében krétával a táblához lép, és felrajzol egy csinos grafikont, két égnek meredő egyenessel: a vízszintes tengelyen az évszámok, a függőlegesen valami baromság, népboldogság, országsiker, világmegváltás, ilyesmi.

Az egyik egyenes szépen, egyenletesen emelkedő, halad felfelé. A kiindulási pontja 1776, igen, július 4-e, de a prof a gyengébbek kedvéért a vonal végéhez oda is írja, hogy USA. A másik vonal jóval később indul, önök már ki is találták, pedig a tanár még oda sem írta, hogy SZU, 1919. november 7-től, és úgy tör az ég felé, mint a nyíl, majdnem derékszögben. Ahol tartunk éppen, a hetvenes évek végén a Szovjetunió fejlődése nem érte el még az Egyesült Államokét, de a vonalakon prímán látszik, semmi percen belül meglesz az utolérés, az elhagyás és a visszafordíthatatlan diadal. Egyszerű volt, mint egy pofon.

Nos, most felrajzolhatunk egy tök ugyanilyen grafikont. A lankás vonal 2010. április 25-étől indul és kitartóan emelkedik, írjuk rá, hogy HU, az üstökös vonal pedig 2023. szeptember 30-án, dzsal ez a vonal egészen az égig, de még nem éri el a HU-t, bár már nincs sok neki hátra. Csak pár lépés van már köztük… erre a vonalra azt írjuk, hogy SVK. Mindközönségesen Szlovákia.

S Szlovákia forrong. A hétvégén hatvanezres tömegtüntetés volt Pozsonyban Robert Fico (és kormánya, de azért leginkább Fico személye, módszerei és politikája) ellen.

S ugyanezen időben még az ország 22 városában volt többezres tüntetés ugyanazokkal a jelszavakkal (Szlovákiában nincsenek nagyvárosok, megengedően Kassát nevezhetjük még annak, tehát Érsekújváron, Besztercebányán és a többi hasonló méretű városban egy 5–6 ezres tüntetés nagy dolog). Jelszavaik valának: monnyon le, Fico takarodj, ruszkik haza, szóljon, ha valakinek ismerősek. A Kuciak-gyilkosság óta nem voltak ekkora országos megmozdulások.

Mindeközben a parlamenti ellenzék előrehozott választásokat követel, és lankadatlanul benyújtott bizalmatlansági indítványokkal buktatná meg a kormányt, amire matematikai esélye ugyan nincs, de ezúttal joggal bízhatnak az esőcseppek kőharapó erejében. Még úgy sincs matematikai esélye, hogy a kormánypártok közül a Szlovák Nemzeti Párt frakcióját 3 renitense már el is hagyta, a Hlas pedig a négy renitenséből már kettőt ki is zárt a soraiból. Ezek persze csak látszólagos események, s egyetlen alapjuk van, a folyamatos követelőzés, az elbitangolt nyáj bitangolásában is csupán a markát tartja, s nem az ellenzék osztja a Škoda-kulcsokat, tehát míg ezeknek a nyomorultaknak valaki (praktikusan Fico) betömi a száját, a csak kicsit kényelmetlen többség megmarad. Még akkor sincs esély a kormány gyors parlamenti lemondatására, ha Robert Fico láthatóan egyre kétségbeesettebben reagál a nyomásra, s hol egy AI generálta titkosszolgálati jelentést lobogtatva igyekszik kereket oldani a bizalmatlansági indítvány tárgyalása elől, hol meg úgy, hogy egyszerűen nem engedi meg pártja és szövetségesei számára, hogy részt vegyenek a vonatkozó parlamenti üléseken.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.