A szerk.

Mint a talajvíz

A szerk.

Hetvenes évek vége, isten tudja, milyen fejtágító, polgazd, gazdaságföldrajz, valami. Az előadó föláll a katedrára, kezében krétával a táblához lép, és felrajzol egy csinos grafikont, két égnek meredő egyenessel: a vízszintes tengelyen az évszámok, a függőlegesen valami baromság, népboldogság, országsiker, világmegváltás, ilyesmi.

Az egyik egyenes szépen, egyenletesen emelkedő, halad felfelé. A kiindulási pontja 1776, igen, július 4-e, de a prof a gyengébbek kedvéért a vonal végéhez oda is írja, hogy USA. A másik vonal jóval később indul, önök már ki is találták, pedig a tanár még oda sem írta, hogy SZU, 1919. november 7-től, és úgy tör az ég felé, mint a nyíl, majdnem derékszögben. Ahol tartunk éppen, a hetvenes évek végén a Szovjetunió fejlődése nem érte el még az Egyesült Államokét, de a vonalakon prímán látszik, semmi percen belül meglesz az utolérés, az elhagyás és a visszafordíthatatlan diadal. Egyszerű volt, mint egy pofon.

Nos, most felrajzolhatunk egy tök ugyanilyen grafikont. A lankás vonal 2010. április 25-étől indul és kitartóan emelkedik, írjuk rá, hogy HU, az üstökös vonal pedig 2023. szeptember 30-án, dzsal ez a vonal egészen az égig, de még nem éri el a HU-t, bár már nincs sok neki hátra. Csak pár lépés van már köztük… erre a vonalra azt írjuk, hogy SVK. Mindközönségesen Szlovákia.

S Szlovákia forrong. A hétvégén hatvanezres tömegtüntetés volt Pozsonyban Robert Fico (és kormánya, de azért leginkább Fico személye, módszerei és politikája) ellen.

S ugyanezen időben még az ország 22 városában volt többezres tüntetés ugyanazokkal a jelszavakkal (Szlovákiában nincsenek nagyvárosok, megengedően Kassát nevezhetjük még annak, tehát Érsekújváron, Besztercebányán és a többi hasonló méretű városban egy 5–6 ezres tüntetés nagy dolog). Jelszavaik valának: monnyon le, Fico takarodj, ruszkik haza, szóljon, ha valakinek ismerősek. A Kuciak-gyilkosság óta nem voltak ekkora országos megmozdulások.

Mindeközben a parlamenti ellenzék előrehozott választásokat követel, és lankadatlanul benyújtott bizalmatlansági indítványokkal buktatná meg a kormányt, amire matematikai esélye ugyan nincs, de ezúttal joggal bízhatnak az esőcseppek kőharapó erejében. Még úgy sincs matematikai esélye, hogy a kormánypártok közül a Szlovák Nemzeti Párt frakcióját 3 renitense már el is hagyta, a Hlas pedig a négy renitenséből már kettőt ki is zárt a soraiból. Ezek persze csak látszólagos események, s egyetlen alapjuk van, a folyamatos követelőzés, az elbitangolt nyáj bitangolásában is csupán a markát tartja, s nem az ellenzék osztja a Škoda-kulcsokat, tehát míg ezeknek a nyomorultaknak valaki (praktikusan Fico) betömi a száját, a csak kicsit kényelmetlen többség megmarad. Még akkor sincs esély a kormány gyors parlamenti lemondatására, ha Robert Fico láthatóan egyre kétségbeesettebben reagál a nyomásra, s hol egy AI generálta titkosszolgálati jelentést lobogtatva igyekszik kereket oldani a bizalmatlansági indítvány tárgyalása elől, hol meg úgy, hogy egyszerűen nem engedi meg pártja és szövetségesei számára, hogy részt vegyenek a vonatkozó parlamenti üléseken.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.