A szerk.

2 forint

A szerk.

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Az össznépi vélelem szerint ennek elsődleges oka az üzemanyagot terhelő megannyi adófajta, amelyeknek semmi közük se Brüsszelhez, se az ukrajnai háborúhoz, de még Soros Györgyhöz se. A világbajnok áfamérték (27 százalék) meghatározása végső soron éppúgy politikai döntés eredménye, mint az üzemanyag árába beépülő jövedéki adó (a benzinnél 158,8 forint/liter, a gázolajnál literenként 110,35 forint), a készletezési díj (4 forint/liter) vagy az ún. energiamegtakarítási adó (11 forint/liter, de a kormány a tervei szerint 2027-től ezt 32,6 forintra emeli). Meg ne feledkezzünk a kiskereskedelmi díjról sem, amely elsősorban a jól menő kutakat és hálózatokat sújtja, de rajtuk keresztül közvetlenül vagy közvetve a társadalmat is.

Az Európai Bizottság (EB) január 16-i vonatkozó jelentése szerint Magyarországon a 95-ös benzin „adóterhelések nélküli” ára literenként 338 forint, a második legmagasabb az unióban. Ezzel szemben a bruttó árral (633 forint/liter körül) a lista 16. helyén vagyunk. Orbán látványos, népbarát kiborulása is ezen az adatsoron alapul: vérlázító a kutakon a helyzet, a magyar adóterhek önmagukban nem indokolják a benzinár növekedését.

Persze, különösebb gazdasági ismeretek nélkül is belátható, hogy az euró/forint árfolyam számunkra kedvezőtlen – és a kormány gazdaságpolitikájától nem független – alakulása is belejátszik az árszintbe; ám a helyzet bonyolultabb ennél. Először is, az EB számította „nettó” ár valóban nem tartalmazza az áfát és a jövedéki adót, de nem foglalkozik az itthoni árakba beépült fent említett többi teherrel (készletezési díj, stb.). Továbbá a Covid-járvány alatti indokolatlan, gazdaságilag irracionális – és mással, mint a közelgő választásra figyelő „szavazatvásárló”, pártpolitikai szándékkal nem magyarázható – árbefagyasztás a kisebb kutakat ideiglenes leállásra késztette, ami az egyik részüket végképp tönkretette, a másik részüket pedig válságos helyzetbe sodorta azon egyszerű oknál fogva, hogy drágábban jutottak az áruhoz, mint amennyiért eladhatták (volna). Noha veszélybe nyilván nem sodorta egyiket sem, a veszteséget azért a nagyobb hálózatok (Mol, OMV, Shell) is megérezték, amit leginkább az árrés növelésével próbálnak kigazdálkodni. Az így keletkezett haszon egy részét azonban a kormányzat a fent említett adókkal változatlanul elvonja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.