A szerk.

2 forint

A szerk.

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Az össznépi vélelem szerint ennek elsődleges oka az üzemanyagot terhelő megannyi adófajta, amelyeknek semmi közük se Brüsszelhez, se az ukrajnai háborúhoz, de még Soros Györgyhöz se. A világbajnok áfamérték (27 százalék) meghatározása végső soron éppúgy politikai döntés eredménye, mint az üzemanyag árába beépülő jövedéki adó (a benzinnél 158,8 forint/liter, a gázolajnál literenként 110,35 forint), a készletezési díj (4 forint/liter) vagy az ún. energiamegtakarítási adó (11 forint/liter, de a kormány a tervei szerint 2027-től ezt 32,6 forintra emeli). Meg ne feledkezzünk a kiskereskedelmi díjról sem, amely elsősorban a jól menő kutakat és hálózatokat sújtja, de rajtuk keresztül közvetlenül vagy közvetve a társadalmat is.

Az Európai Bizottság (EB) január 16-i vonatkozó jelentése szerint Magyarországon a 95-ös benzin „adóterhelések nélküli” ára literenként 338 forint, a második legmagasabb az unióban. Ezzel szemben a bruttó árral (633 forint/liter körül) a lista 16. helyén vagyunk. Orbán látványos, népbarát kiborulása is ezen az adatsoron alapul: vérlázító a kutakon a helyzet, a magyar adóterhek önmagukban nem indokolják a benzinár növekedését.

Persze, különösebb gazdasági ismeretek nélkül is belátható, hogy az euró/forint árfolyam számunkra kedvezőtlen – és a kormány gazdaságpolitikájától nem független – alakulása is belejátszik az árszintbe; ám a helyzet bonyolultabb ennél. Először is, az EB számította „nettó” ár valóban nem tartalmazza az áfát és a jövedéki adót, de nem foglalkozik az itthoni árakba beépült fent említett többi teherrel (készletezési díj, stb.). Továbbá a Covid-járvány alatti indokolatlan, gazdaságilag irracionális – és mással, mint a közelgő választásra figyelő „szavazatvásárló”, pártpolitikai szándékkal nem magyarázható – árbefagyasztás a kisebb kutakat ideiglenes leállásra késztette, ami az egyik részüket végképp tönkretette, a másik részüket pedig válságos helyzetbe sodorta azon egyszerű oknál fogva, hogy drágábban jutottak az áruhoz, mint amennyiért eladhatták (volna). Noha veszélybe nyilván nem sodorta egyiket sem, a veszteséget azért a nagyobb hálózatok (Mol, OMV, Shell) is megérezték, amit leginkább az árrés növelésével próbálnak kigazdálkodni. Az így keletkezett haszon egy részét azonban a kormányzat a fent említett adókkal változatlanul elvonja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.