2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Az össznépi vélelem szerint ennek elsődleges oka az üzemanyagot terhelő megannyi adófajta, amelyeknek semmi közük se Brüsszelhez, se az ukrajnai háborúhoz, de még Soros Györgyhöz se. A világbajnok áfamérték (27 százalék) meghatározása végső soron éppúgy politikai döntés eredménye, mint az üzemanyag árába beépülő jövedéki adó (a benzinnél 158,8 forint/liter, a gázolajnál literenként 110,35 forint), a készletezési díj (4 forint/liter) vagy az ún. energiamegtakarítási adó (11 forint/liter, de a kormány a tervei szerint 2027-től ezt 32,6 forintra emeli). Meg ne feledkezzünk a kiskereskedelmi díjról sem, amely elsősorban a jól menő kutakat és hálózatokat sújtja, de rajtuk keresztül közvetlenül vagy közvetve a társadalmat is.

Az Európai Bizottság (EB) január 16-i vonatkozó jelentése szerint Magyarországon a 95-ös benzin „adóterhelések nélküli” ára literenként 338 forint, a második legmagasabb az unióban. Ezzel szemben a bruttó árral (633 forint/liter körül) a lista 16. helyén vagyunk. Orbán látványos, népbarát kiborulása is ezen az adatsoron alapul: vérlázító a kutakon a helyzet, a magyar adóterhek önmagukban nem indokolják a benzinár növekedését.

Persze, különösebb gazdasági ismeretek nélkül is belátható, hogy az euró/forint árfolyam számunkra kedvezőtlen – és a kormány gazdaságpolitikájától nem független – alakulása is belejátszik az árszintbe; ám a helyzet bonyolultabb ennél. Először is, az EB számította „nettó” ár valóban nem tartalmazza az áfát és a jövedéki adót, de nem foglalkozik az itthoni árakba beépült fent említett többi teherrel (készletezési díj, stb.). Továbbá a Covid-járvány alatti indokolatlan, gazdaságilag irracionális – és mással, mint a közelgő választásra figyelő „szavazatvásárló”, pártpolitikai szándékkal nem magyarázható – árbefagyasztás a kisebb kutakat ideiglenes leállásra késztette, ami az egyik részüket végképp tönkretette, a másik részüket pedig válságos helyzetbe sodorta azon egyszerű oknál fogva, hogy drágábban jutottak az áruhoz, mint amennyiért eladhatták (volna). Noha veszélybe nyilván nem sodorta egyiket sem, a veszteséget azért a nagyobb hálózatok (Mol, OMV, Shell) is megérezték, amit leginkább az árrés növelésével próbálnak kigazdálkodni. Az így keletkezett haszon egy részét azonban a kormányzat a fent említett adókkal változatlanul elvonja.