49 117

Itt valaki belülről bomlaszt. Vagy csak simán hülye. Bármelyik is, nem volt jó ötlet Orbán Viktor kampánycsapata részéről „exkluzív részletekkel” bemutatni, milyen hősies munkát végzett a kormány a koronavírus-járvány idején.

Orbán Viktor bizonyára kellemesebb emlékeket őriz erről az időszakról, mint sokmillió magyar: ezúttal nem vélt ellenséggel hadakozott, hanem egy nagyon is valós világjárvánnyal, amikor válságintézkedni lehetett, bejárni, megtekinteni, szemmel tartani, csatázni, fürkészőket és portyázókat küldeni a négy égtáj felé rövid, velős parancsokkal. „Nem az első válság, amit látok, sok lében fürödtem én már” – mondja a kormányfő a propagandafilmben, amelyhez Szijjártó Pétert, Merkely Bélát, Müller Cecíliát, Maruzsa Zoltánt és Pintér Sándort is sikerült előkapni.

Arról az időszakról sok mindent el lehet mondani, de dicsekedni kár vele. Az első hullámot szokatlanul komolyan vette az Orbán-kormány, még csak nem is pálinkát, hanem maszkot, bezárkózást javasolt a globális ijedtségre, s – alighanem kisebb pánikban – olyan mértékű kórháziágy-felszabadítást írt elő, amit a kezelésre szoruló bennfekvők bántak. Indokolt volt viszont a kijárási korlátozás az első halálesetek után.

Aztán Szijjártó Péter nyakába vette a világot lélegeztetőgépért, hozott is nem egyet, hanem 17 ezret. Hiába mondta a főnöke, „nyolc­ezernél akármi történik, az háború idején is elég”.

Ez volt a duma. Valójában akkor, a járvány tombolása idején is a megszerezhető pénzről szólt minden – a botrányos lélegeztetőgép-beszerzések miatt nehéz másra gondolni. Az Orbán-kormány Kínával gyanús hátterű külföldi – például malajziai – és magyar közvetítő cégeken keresztül üzletelt, volt köztük olyan is, amelyet néhány nappal a nagy üzlet előtt alapítottak. Megjegyzendő, hogy ezeket az amúgy silány minőségű termékeket Kína más államoknak közvetlenül akár harmincadannyiért adta. A magyar állam csak lélegeztetőgépre 300 milliárdot költött 2020-ban – és a hasznot a közvetítők nyelték le. E vérforraló bizniszről végül soha semmit nem tudtunk meg, mert az adatok kiadására kötelező harmadfokú, kúriai döntés után kiderült, a dokumentációt már 2021 novemberében ledarálták. Így az sem derül már ki, hogy miért kellett a maláj cég tulajdonosának a számlájára is utalni 9 millió dollárt. Az azóta is ezerszámra raktárban álló gépekből néhány tucatot elajándékoztak a harmadik világba, a többit bagóért megvételre kínálják, de senkinek nem kellenek.