A szerk.

49 117

A szerk.

Itt valaki belülről bomlaszt. Vagy csak simán hülye. Bármelyik is, nem volt jó ötlet Orbán Viktor kampánycsapata részéről „exkluzív részletekkel” bemutatni, milyen hősies munkát végzett a kormány a koronavírus-járvány idején.

Orbán Viktor bizonyára kellemesebb emlékeket őriz erről az időszakról, mint sokmillió magyar: ezúttal nem vélt ellenséggel hadakozott, hanem egy nagyon is valós világjárvánnyal, amikor válságintézkedni lehetett, bejárni, megtekinteni, szemmel tartani, csatázni, fürkészőket és portyázókat küldeni a négy égtáj felé rövid, velős parancsokkal. „Nem az első válság, amit látok, sok lében fürödtem én már” – mondja a kormányfő a propagandafilmben, amelyhez Szijjártó Pétert, Merkely Bélát, Müller Cecíliát, Maruzsa Zoltánt és Pintér Sándort is sikerült előkapni.

Arról az időszakról sok mindent el lehet mondani, de dicsekedni kár vele. Az első hullámot szokatlanul komolyan vette az Orbán-kormány, még csak nem is pálinkát, hanem maszkot, bezárkózást javasolt a globális ijedtségre, s – alighanem kisebb pánikban – olyan mértékű kórháziágy-felszabadítást írt elő, amit a kezelésre szoruló bennfekvők bántak. Indokolt volt viszont a kijárási korlátozás az első halálesetek után.

Aztán Szijjártó Péter nyakába vette a világot lélegeztetőgépért, hozott is nem egyet, hanem 17 ezret. Hiába mondta a főnöke, „nyolc­ezernél akármi történik, az háború idején is elég”.

Ez volt a duma. Valójában akkor, a járvány tombolása idején is a megszerezhető pénzről szólt minden – a botrányos lélegeztetőgép-beszerzések miatt nehéz másra gondolni. Az Orbán-kormány Kínával gyanús hátterű külföldi – például malajziai – és magyar közvetítő cégeken keresztül üzletelt, volt köztük olyan is, amelyet néhány nappal a nagy üzlet előtt alapítottak. Megjegyzendő, hogy ezeket az amúgy silány minőségű termékeket Kína más államoknak közvetlenül akár harmincadannyiért adta. A magyar állam csak lélegeztetőgépre 300 milliárdot költött 2020-ban – és a hasznot a közvetítők nyelték le. E vérforraló bizniszről végül soha semmit nem tudtunk meg, mert az adatok kiadására kötelező harmadfokú, kúriai döntés után kiderült, a dokumentációt már 2021 novemberében ledarálták. Így az sem derül már ki, hogy miért kellett a maláj cég tulajdonosának a számlájára is utalni 9 millió dollárt. Az azóta is ezerszámra raktárban álló gépekből néhány tucatot elajándékoztak a harmadik világba, a többit bagóért megvételre kínálják, de senkinek nem kellenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.