A szerk.

Nehéz elképzelni, de megtörtént: kisebb revolúció tört ki a Fidesz hétfő délelőtti frakcióülésén. A felgerjedt honatyák az alig négy hónapos szakképzési törvény védelmében szálltak síkra, saját kormányukkal szemben! (Az új KRESZ sem tetszett nekik, de azt gyorsan rövidre zárták azzal, hogy Brüsszel erőlteti ránk: így lesz manapság a forradalomból szabadságharc.)

A lapunk beltestében részletezett pénzügyi megszorító csomagból egy valami ordít: az, hogy Orbán a 2010-es választások előtt koncipiált politikája, nagy stratégiája, amely újrakaserolta volna Magyarországot, megbukott. Ez a csomag nemcsak valóságos katasztrófa, de intellektuális teljesítményként is mérhetetlenül szánalmas, amint azt a telefonhívásokra kivetett, megkezdett percenkénti kétforintos adó mutatja.

"Alulírottak, az Orbán-rezsim demokratikus ellenzéke, parlamenti és parlamenten kívüli pártok, politikai és civil szerveződések mély megdöbbenésünket fejezzük ki, és erőteljes hangon tiltakozunk! A kétharmados kormánytöbbség Magyarország államelnökének megválasztását nem pusztán a Fidesz belső ügyévé, az Áder János és Áder János közti 'versenyre' szűkítette le, de esélyt sem adott arra, hogy a politikai alternatíva, Áder János vetélytársa megjelenjen az Országgyűlés falai s így a szélesebb nyilvánosság előtt.

"...egy ismeretlen ember, aki megrendült hangon kért tőlem bocsánatot, mondván, ő volt az, aki meg volt bízva az otthonom megfigyelésével" - vallja meg férfiasan a hű barátnak (Magyar Hírlap) Pozsgay Imre, akinek e nyilatkozatából megtudjuk azt is, hogy őt gyakorlatilag éjjel, nappal és máskor is megfigyelték, már 1970-től. Ettől azért kinyílik a bicska az emberi zsebekben.

Valaki igazán elárulhatná már, hogy voltaképpen mért mondott le Schmitt Pál. A kármentés egyre zavarosabb és egyre fenyegetőbb fordulatokat vesz. Schmitt lemondása Schmitt erkölcsi nagyságát bizonyítja: hibázott, ám vállalta ennek következményeit - katarzis, könnyek, függöny. Eddig értenénk. De nem azt mondják, hogy Schmitt hibázott, hanem az, hogy nem hibázott.

A rendőrség - már megint - betiltotta a melegfelvonulást a fővárosban. Tavaly is ezt csinálták, mi a különbség? Csak az, hogy tavaly a bíróság végül mégis engedélyezte a parádét, s idén sincs semmi oka, hogy másképp járjon el. Minden valószínűség szerint pontosan tudta ezt a rendőrség is, amikor megfogalmazták 13 oldalas határozatukat, amiben a szokásos gumijogszabályra hivatkoznak: a közlekedés rendjének akadályozására.

Az igazság pillanatáról azt hinné az ember, hogy tényleg csak egy pillanat. Mint amikor az éjszaka lesújtó villámlás fényében oly tisztán és világosan látunk mindent, megértjük a világot, s el is tudjuk helyezni magunkat benne. Aztán megint ránk borul a sötét, s minden olyan lesz, mint volt.

A március 30-i Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a nemzeti erőforrás miniszterének április közepéig kell megvizsgálnia, hogyan valósítható meg egyes szociális juttatások - többek között a családi pótlék, a rendszeres szociális, illetve az átmeneti segély - utalványosítása, hogy a jövőben ezeket ne pénzben folyósítsák a jogosultaknak, hanem az Erzsébet utalványon.

A múltkor csak viccelődtünk evvel, pedig tényleg van valami mélyen igazságtalan abban, hogy Schmitt Pálnak végső soron a húsz évvel ezelőtt ebül szerzett kisdoktori miatt kellett elbukni. Se szeri, se száma azoknak a kormányzatközeli személyeknek, akik az elmúlt két évben nem egy kisdoktorit, hanem milliárdokat vittek haza, az egyéb módokon okozott kárról nem is beszélve, és őnekik mégsem görbül hajuk szála sem.

A Heti Hetes vasárnapi adásában a Marslakók producere megrágalmazta lapunkat és munkatársunkat.

Schmitt Pál lopott. Immár papírja is van róla. Schmitt Pál e sorok írásakor még hivatalában van, Magyarország köztársasági elnöke. Schmitt Pál feltehetően - ha szorult Orbán Viktorba még némi jóérzés - lemond hivataláról íziben.

A Velencei Bizottság (VB) listája olyan, mint a mesebeli kása Anyóka lábaskájából - nem is az, hogy sose fogyott el, de a végén annyira bugyogott már kifelé, hogy elárasztott mindent, a konyhát, a házat, az utcát, a falut; az egész országban moccanni se lehetett a nagy kásahegytől.