A szerk.

Menet a ködben

A szerk.

A rendőrség - már megint - betiltotta a melegfelvonulást a fővárosban. Tavaly is ezt csinálták, mi a különbség? Csak az, hogy tavaly a bíróság végül mégis engedélyezte a parádét, s idén sincs semmi oka, hogy másképp járjon el. Minden valószínűség szerint pontosan tudta ezt a rendőrség is, amikor megfogalmazták 13 oldalas határozatukat, amiben a szokásos gumijogszabályra hivatkoznak: a közlekedés rendjének akadályozására.

Szégyelljük leírni is, annyira kézenfekvő: az úgynevezett békemenet ugyanezen az útvonalon természetesen egy fikarcnyit sem zavarta fővárosunk nyugalmas közlekedését, és nem akadályozta a minisztériumok - hétvégén feltehetően szerfelett lázas - tevékenységét sem.

E rossz dumának is beillő magyarázat felvet egy elég ijesztő kérdést, jelesül azt, hogy vajh kinek akar mindevvel tetszeni a policáj? A saját állományának, a köveket hajigálva rohadt buzizó szélsőjobbnak, a kussoló kormánynak? A BRFK levett valahonnan egy olyan erejű igényt, aminek nem akart, mert vagy tudott ellenállni.

Ráadásul, aki ezt az igényt megfogalmazta, nyitott kapukat döngetett, lévén a szerv - noha efféle mérlegelési jogosítványa nincsen - a maga részéről is a pokolba kívánja a melegeket. A magyar rendőrség kétségtelen homofóbiájára pedig a - mint mondtuk, 13 oldalas - elutasító határozat azon passzusa világít rá élesen, amelyik június 7-ére, a felvonulás tervezett napjára jó időt jósol. Ebből ugyanis az következik a határozat szerint, hogy családok tömegei lepik majd el a Városligetet, s őket nyilván zavarja a büszkeség napi díszmenet. Mert juj, mi lesz, ha ennyi sok ártatlan magyar ded lát egy rakás meleget? Biztosan bebuzul az összes kiskorú, aztán majd megnézhetjük magunkat, amikor elfogy a magyar. Nos, a rendőrségnek ahhoz speciel semmi köze nincsen, hogy jó idő esetén ki hova viszi a gyerekét, s ahhoz még kevésbé van, hogy ki mit mond annak a gyereknek akkor, ha az valami olyasmit lát, amihez esetleg nincsen hozzászokva a hétköznapjaiban. A rendőrségnek ugyanis nem fantomoktól (az általa elképzelt megrontóktól) kell megvédenie fantomokat (az általa elképzelt tisztes polgárokat), viszont mindenkit (mindenkit) meg kell védenie a tényleges bűnözéstől.

Azt viszont se a rendőrség, se más ne mondja lehetőleg, hogy jó, vonuljanak a melegek, csak ne az Andrássy úton, hanem valahol, ahol senkit sem zavarnak, mert a tüntetés eleve olyan forma, ami zavarhat bizonyos csoportokat. Ha valakit a húsvéti körmenet akaszt ki, akkor az, ha valakit a rendszeres békemenet, nos, akkor kénytelen együtt élni vele. Aki nem sért vele törvényt, vonuljon az Andrássy úton, s dobrokoljon a Kossuth téren nyugodtan. Mert ilyen a demokrácia, aminek a sérelmére egyre több gazságot követnek el az utóbbi időben ebben az országban - ezúttal a rendőrség, máskor pedig azok, akiknek most épp tetszeni akart.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.