A szerk.

Menet a ködben

A szerk.

A rendőrség - már megint - betiltotta a melegfelvonulást a fővárosban. Tavaly is ezt csinálták, mi a különbség? Csak az, hogy tavaly a bíróság végül mégis engedélyezte a parádét, s idén sincs semmi oka, hogy másképp járjon el. Minden valószínűség szerint pontosan tudta ezt a rendőrség is, amikor megfogalmazták 13 oldalas határozatukat, amiben a szokásos gumijogszabályra hivatkoznak: a közlekedés rendjének akadályozására.

Szégyelljük leírni is, annyira kézenfekvő: az úgynevezett békemenet ugyanezen az útvonalon természetesen egy fikarcnyit sem zavarta fővárosunk nyugalmas közlekedését, és nem akadályozta a minisztériumok - hétvégén feltehetően szerfelett lázas - tevékenységét sem.

E rossz dumának is beillő magyarázat felvet egy elég ijesztő kérdést, jelesül azt, hogy vajh kinek akar mindevvel tetszeni a policáj? A saját állományának, a köveket hajigálva rohadt buzizó szélsőjobbnak, a kussoló kormánynak? A BRFK levett valahonnan egy olyan erejű igényt, aminek nem akart, mert vagy tudott ellenállni.

Ráadásul, aki ezt az igényt megfogalmazta, nyitott kapukat döngetett, lévén a szerv - noha efféle mérlegelési jogosítványa nincsen - a maga részéről is a pokolba kívánja a melegeket. A magyar rendőrség kétségtelen homofóbiájára pedig a - mint mondtuk, 13 oldalas - elutasító határozat azon passzusa világít rá élesen, amelyik június 7-ére, a felvonulás tervezett napjára jó időt jósol. Ebből ugyanis az következik a határozat szerint, hogy családok tömegei lepik majd el a Városligetet, s őket nyilván zavarja a büszkeség napi díszmenet. Mert juj, mi lesz, ha ennyi sok ártatlan magyar ded lát egy rakás meleget? Biztosan bebuzul az összes kiskorú, aztán majd megnézhetjük magunkat, amikor elfogy a magyar. Nos, a rendőrségnek ahhoz speciel semmi köze nincsen, hogy jó idő esetén ki hova viszi a gyerekét, s ahhoz még kevésbé van, hogy ki mit mond annak a gyereknek akkor, ha az valami olyasmit lát, amihez esetleg nincsen hozzászokva a hétköznapjaiban. A rendőrségnek ugyanis nem fantomoktól (az általa elképzelt megrontóktól) kell megvédenie fantomokat (az általa elképzelt tisztes polgárokat), viszont mindenkit (mindenkit) meg kell védenie a tényleges bűnözéstől.

Azt viszont se a rendőrség, se más ne mondja lehetőleg, hogy jó, vonuljanak a melegek, csak ne az Andrássy úton, hanem valahol, ahol senkit sem zavarnak, mert a tüntetés eleve olyan forma, ami zavarhat bizonyos csoportokat. Ha valakit a húsvéti körmenet akaszt ki, akkor az, ha valakit a rendszeres békemenet, nos, akkor kénytelen együtt élni vele. Aki nem sért vele törvényt, vonuljon az Andrássy úton, s dobrokoljon a Kossuth téren nyugodtan. Mert ilyen a demokrácia, aminek a sérelmére egyre több gazságot követnek el az utóbbi időben ebben az országban - ezúttal a rendőrség, máskor pedig azok, akiknek most épp tetszeni akart.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.