A szerk.

Menet a ködben

A szerk.

A rendőrség - már megint - betiltotta a melegfelvonulást a fővárosban. Tavaly is ezt csinálták, mi a különbség? Csak az, hogy tavaly a bíróság végül mégis engedélyezte a parádét, s idén sincs semmi oka, hogy másképp járjon el. Minden valószínűség szerint pontosan tudta ezt a rendőrség is, amikor megfogalmazták 13 oldalas határozatukat, amiben a szokásos gumijogszabályra hivatkoznak: a közlekedés rendjének akadályozására.

Szégyelljük leírni is, annyira kézenfekvő: az úgynevezett békemenet ugyanezen az útvonalon természetesen egy fikarcnyit sem zavarta fővárosunk nyugalmas közlekedését, és nem akadályozta a minisztériumok - hétvégén feltehetően szerfelett lázas - tevékenységét sem.

E rossz dumának is beillő magyarázat felvet egy elég ijesztő kérdést, jelesül azt, hogy vajh kinek akar mindevvel tetszeni a policáj? A saját állományának, a köveket hajigálva rohadt buzizó szélsőjobbnak, a kussoló kormánynak? A BRFK levett valahonnan egy olyan erejű igényt, aminek nem akart, mert vagy tudott ellenállni.

Ráadásul, aki ezt az igényt megfogalmazta, nyitott kapukat döngetett, lévén a szerv - noha efféle mérlegelési jogosítványa nincsen - a maga részéről is a pokolba kívánja a melegeket. A magyar rendőrség kétségtelen homofóbiájára pedig a - mint mondtuk, 13 oldalas - elutasító határozat azon passzusa világít rá élesen, amelyik június 7-ére, a felvonulás tervezett napjára jó időt jósol. Ebből ugyanis az következik a határozat szerint, hogy családok tömegei lepik majd el a Városligetet, s őket nyilván zavarja a büszkeség napi díszmenet. Mert juj, mi lesz, ha ennyi sok ártatlan magyar ded lát egy rakás meleget? Biztosan bebuzul az összes kiskorú, aztán majd megnézhetjük magunkat, amikor elfogy a magyar. Nos, a rendőrségnek ahhoz speciel semmi köze nincsen, hogy jó idő esetén ki hova viszi a gyerekét, s ahhoz még kevésbé van, hogy ki mit mond annak a gyereknek akkor, ha az valami olyasmit lát, amihez esetleg nincsen hozzászokva a hétköznapjaiban. A rendőrségnek ugyanis nem fantomoktól (az általa elképzelt megrontóktól) kell megvédenie fantomokat (az általa elképzelt tisztes polgárokat), viszont mindenkit (mindenkit) meg kell védenie a tényleges bűnözéstől.

Azt viszont se a rendőrség, se más ne mondja lehetőleg, hogy jó, vonuljanak a melegek, csak ne az Andrássy úton, hanem valahol, ahol senkit sem zavarnak, mert a tüntetés eleve olyan forma, ami zavarhat bizonyos csoportokat. Ha valakit a húsvéti körmenet akaszt ki, akkor az, ha valakit a rendszeres békemenet, nos, akkor kénytelen együtt élni vele. Aki nem sért vele törvényt, vonuljon az Andrássy úton, s dobrokoljon a Kossuth téren nyugodtan. Mert ilyen a demokrácia, aminek a sérelmére egyre több gazságot követnek el az utóbbi időben ebben az országban - ezúttal a rendőrség, máskor pedig azok, akiknek most épp tetszeni akart.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.