A szerk.

Inasok

A szerk.

Nehéz elképzelni, de megtörtént: kisebb revolúció tört ki a Fidesz hétfő délelőtti frakcióülésén. A felgerjedt honatyák az alig négy hónapos szakképzési törvény védelmében szálltak síkra, saját kormányukkal szemben! (Az új KRESZ sem tetszett nekik, de azt gyorsan rövidre zárták azzal, hogy Brüsszel erőlteti ránk: így lesz manapság a forradalomból szabadságharc.)

Pedig a nemzetgazdasági tárca csak egy kicsit akart módosítani azon az amúgy is halmozottan szerencsétlen szakképzési törvényen. Csak egy "legalább" helyett szeretett volna egy "legfeljebb" szócskát, és más lényegtelen apróságokat - kizárólag Magyarország versenyképességének izmosítása érdekében. Hogy tudniillik a szakképző intézetekben ne legalább 33 százalékban oktassanak (a régi 50 százalék helyett) közismereti tárgyakat, hanem legfeljebb 33-ban. A különbség érthető, ami legfeljebb 33, az lehet nyugodtan három is. Tehát, ha Pistike csupa nagybetűvel le tudja írni, hogy KoVÁSC, akkor dzsalhat is a gályapadra, hála annak a további módosításnak, amely már a kilencedikeseknek is lehetővé tenné az inasmunkát. Igen, pont ezzel a szóval, hogy "inas". S mindezt állítólag a Siemens, az Audi, a Mercedes és a Kinder Bueno kedvéért. Egy kereken, egy magyarán: a kormány be akarta vezetni a gyerekmunkát, de karakán képviselői megálljt kiáltottak egy emberként, azonos platformra terelve Pokornit és Hoffmannt, meg a többi ádáz ellenfelet.

Ugye, milyen szép történet ez? S még a közlekedési bírságokat is sokallották ezek a derék emberek, mi meg ezeket nevezzük szavazógépnek, Bólogató Jánosoknak?

Nos, igen. Minden okunk meg is van rá.

Mert vajon ki az a hülye, akinek csak most tűnik fel, hogy Magyarország kormánya gyakorlatilag a hatalomra kerülése óta azon mesterkedik, hogyan építsen tudásalapú társadalom helyett Little Chinát ebbe a szent Kárpát-hazába? Hogy ez eddig ne szúrjon szemet, ahhoz nyilván ott kellett ülni a parlamentben, és olyan ütemben nyomogatni a gombokat, hogy ne tűnjön fel a világon semmi. Tehát csak emlékeztetőül, mi is állt az immár a legendák ködébe vesző Széll Kálmán Tervben? "Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítjuk le. Föl kell kínálni a fiatalok és szüleik számára azt a lehetőséget, hogy választhassanak, hogy a 15. életévét betöltött fiatal folytatni kívánja-e tanulmányait, vagy inkább munkába áll." De amelyik marha kölke esetleg mégis tanulna, csak egy kevéskét, valami szakmát, az álljon inasnak. Mindezt belevették az alkotmányukba, s e nemes célt szolgálta a decemberben elfogadott új törvény is, ami 50 százalékról vitte le 33-ra a közismereti tárgyak minimumát, és szorgalmazta a minél előbbi inalást. Mindezeket ki az ördög szavazta meg, ha nem a most pampogók?

Ez természetesen költői kérdés, amit, ha mégis megválaszolunk, hajszálpontosan kijön, hogy milyen komoly és főként milyen hatásfokú ellenállásra számíthatunk nevezettektől. Legyünk nyugodtak, hamarosan teljesül az Audi és Chemical Bockwurst legszebb álma is: analfabéta szerencsétlenek sorakoznak fel a szalagok mellett.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.