Az Orbán-kétharmad az ún. Alaptörvényben a köztársasági elnökjelölt-állítás küszöbét megengedhetetlenül magasra tette: míg az előző, demokratikus rendben 50 képviselő elég volt a jelöltállításhoz, most ugyanezt a képviselők egyötöde, azaz 78 képviselő teheti meg. Nyílt levelünkre, amelyben a parlamenti kétharmadtól azt követeltük, hogy tegye lehetővé a koalíciós ellenzéki jelölt, Bárczi Benő indulását az elnökválasztáson, választ sem kaptunk.
Nem vitatjuk a parlamenti többség ama jogát, hogy ő válassza meg a köztársaság elnökét. Azt azonban megengedhetetlennek, a politikai verseny súlyos, diktatórikus korlátozásának tartjuk, hogy az Orbán-rezsim ellenében létrejött széles demokratikus összefogás jelöltjét törvényhozási ravaszkodással és gyáva politikai mesterkedésekkel zárják ki a megmérettetésből, és fosszák meg az evvel járó nyilvánosságtól.
Az ellenzéki összefogás jelöltje, Bárczi Benő, a köztiszteletben álló ifjú atomtudós és gazdálkodó, a Radványi Erdő- és Mezőgazdasági Kft. ügyvezető igazgatója, a bárci kistérség népi megbízottja és Bárc tömbházmestere milliókat képvisel. Nem a harc mezejin omlott el: az ármány lett ez ifjú gyilkosa! Sebét, melyből pirosan buzog a vér, az Orbán-kétharmad ejtette, s vele a magyar demokrácia hever hűs ravatalán.
Kelt a sötét erdőben, 2012. satöbbi."
Fenti nyílt levelünk, amit a három demokratikus parlamenti párton kívül, úm. MSZP, LMP, DK számos szervezet és magánszemély írt alá, persze csak a képzelet szülötte, Bárczi Benő ugyanis nem vállalta az egyébként biztos bukó elnökjelöltséget.
Az MSZP, a DK és az LMP tehát bojkottálni fogják Áder János megválasztását. Technikai értelemben ez annyit tesz, hogy nem veszik fel a szavazólapokat, azaz - minthogy a titkos szavazás a parlament folyosóján zajlik - nem mennek ki az ülésteremből, de ez pont az, mintha egy parlamenti szavazásnál tiltakozásképpen elhagynák az üléstermet. Ehhez képest két dolgot tehetnének: nemmel szavaznak, vagy saját jelöltet állítanak, és őrá. Az utóbbi nem sikerült: azért, mert nem találtak saját közös jelöltet. Eszükbe se jutott keresni, vagy legalábbis nincs nyilvános nyoma annak, hogy eszükbe jutott volna. (Mi biztos nem fogjuk elárulni a megfejtést - pedig csak olyanból tudunk kettőt, akiknek a személyneve -nyi-re végződik.) Ha keresnek és találnak, még mindig ott van, hogy - mivel összesen nincsenek 78-an - nem bírják elindítani, de azt már ráverhették volna a Fideszre: és akkor tényleg kihoztak annyit ebből a helyzetből, amennyit a helyzet engedett.
Sokat.
Még egyszer elmondjuk, amit elmondtunk 2005-ben, a Sólyom vs. Szili parti idején többször, és a múlt héten félig. Helyes, hogy a köztársasági elnököt az Országgyűlés választja. Azért helyes, mert helyes, hogy Magyarország parlamentáris demokrácia, és helytelen lenne, ha elnöki demokrácia lenne. (Oké: Magyarország momentán a parlamentáris demokrácia diétás változatát fogyasztja, de ez nem azért van, mert a köztársasági elnököt a parlament választja, és nem attól lenne Magyarország - ismét - valódi parlamenti demokrácia, ha az elnököt nem a parlament, hanem a nép választaná, vagy ha a parlament másképp választana elnököt.) Ha viszont az elnököt a parlament választja, akkor a parlamenti többség választja őt. Mivel az elnököt - helyesen - öt évre választja a négy évre megválasztott parlament, Magyarországon az államelnök eddig hol kormánypárti politikus volt, hol ellenzéki. Mindaddig, amíg az elnök csekély közjogi felhatalmazásokkal bír, és a kormányzásba valójában nem tud belepiszkálni, evvel el lehet éldegélni. Még akkor is, ha a matematika vastörvényei szerint húszévente (legalább) négy évre biztosan ugyanaz a párt adja a kormányt és az elnököt. De a felelősségek egyértelműek: a kormány kormányoz (többek közt azért, mert az elnök hagyja kormányozni), és ha ezt rosszul teszi, a választók elküldik.
Az tehát, hogy a Fidesz maga választ köztársasági elnököt, a rendszer logikájából adódik. Ez a rendszer nem illegitim - nota bene egyik ellenzéki párt sem állítja azt, hogy az lenne. Ennélfogva az sem illegitim, ha a Fidesz "pártpolitikust" választ köztársasági elnöknek. Nemcsak hogy nem illegitim, de kvadrál is az eddigi, mindkét politikai oldal által gondozott gyakorlattal: Göncz Árpád, aki pompás köztársasági elnököt adott, az SZDSZ ügyvivője és a 90-es választáson budapesti listavezetője volt, Mádl Ferenc elnöki mandátumát megelőzően az első Orbán-kabinetben művelődési miniszteri posztot töltött be, és Szili Katalint sem 1990 előtti tanácsi gyámügyi előadói minőségében futtatta meg 2005-ben az MSZP. Ilyenformán az, hogy az MSZP most egy köztiszteletben álló jobboldali személyiséget követel Orbánon, ugyancsak kérdőjeles. Ha megkapták volna (mondjuk Pálinkást), azt megszavazzák? És ha legközelebb ők választanak elnököt, akkor azt majd Orbán rendelheti meg tőlük? Ne hülyítsük egymást.
A demokratikus ellenzéki pártok, igen helyesen, bojkottálták az Orbán-rezsim alaptörvényének végszavazását, így demonstrálva azt, hogy az új rend nem az övék, csak kényszerűségből tűrik el, hogy bár a rendszer kárhozatos átalakítása nem jogsértések vagy erőszak árán történt, az az izé, ami keletkezett, egy kicsit mégis illegitim. Ebből azonban nem következett a kivonulásuk a teljes politikai intézményrendszerből. Ugyancsak helyesen: a bojkottal csak magukat zárták volna el a cselekvés - mégoly minimális - lehetőségeitől meg a nyilvánosságtól: a demokratikus rend restaurációjának demokratikus útjától. Lehet, hogy a politikai harc ezen módozatán egyszer majd változtatni kell (például ha Orbán elcsalja a választásokat; vagy biztosan tudni lehet, hogy el akarja). De ha ez a pillanat még nem jött el: vajon miben különbözik az Áder elnökségéről szóló szavazás a többitől? Az államfőválasztás valódi indoklás és közös ellenjelölt nélküli bojkottja így csak a gyengeség jele lesz.
Ennél még a "nem" szavazat is többet ért volna.
