A szerk.

Képmutatás

A szerk.

A március 30-i Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a nemzeti erőforrás miniszterének április közepéig kell megvizsgálnia, hogyan valósítható meg egyes szociális juttatások - többek között a családi pótlék, a rendszeres szociális, illetve az átmeneti segély - utalványosítása, hogy a jövőben ezeket ne pénzben folyósítsák a jogosultaknak, hanem az Erzsébet utalványon.

Hát, ez gyorsan ment! Ráadásul szélárnyékban: a plágiumbotrány, a köztársasági elnök lemondása miatti felhajtásban jószerivel elsikkadt e hír, pedig a tervezett lépés indokai és következményei egyaránt elfogadhatatlanok.

Vajon mi a kormány célja?

Egyrészt merőben pénzügyi: a monopolhelyzetbe hozni kívánt állami utalvány révén a központi költségvetés a kereskedői jutalékokból bevételhez juthat. (A napi.huszámításai szerint a kifizetett családtámogatásokból 13-26 milliárd vándorolna így vissza az államkasszába.) Másrészt az intézkedéssel a Fidesz-kormány százmilliárdos nagyságrendű vásárlóerőt terelne a favorizált hazai üzletláncok, főleg a legnagyobb, az Orbán-kompatibilis CBA felé. (Ebbe némileg belezavar, hogy uniós nyomásra az Erzsébet-utalványt üzemeltető Magyar Nemzeti Üdülés Alapítvány kénytelen lesz bővíteni a kört; e hónaptól a Tesco is áll a vásárlók rendelkezésére.)

Ez már eddig is felháborító. Ha csak arról volna szó, hogy a jobban kereső családok a gyermekeik után kapott pótlék miatt átszoknak a CBA-ba vagy Coopba, az sem volna rendjén.

De a terv egy undorítóan rosszhiszemű és aljas általánosításra építve azokat sújtja a leginkább, akiknek erre a készpénzre a legnagyobb szükségük volna. A kormány a szegényeket, a legrászorultabbakat bünteti, azokat, akiknek nem az a legfőbb gondjuk, hogy a Lidlben vagy a CBA-ban vásároljanak-e, mivel e bevételüket ruházkodásra, gázra, vízre, villanyra kénytelenek fordítani. És a kormány nemcsak bünteti, de meg is alázza az érintetteket. Az utalványosítás motivációja ugyanis részben az, hogy a családi pótlékot és az egyéb szociális segélyeket így legalább nem kocsmázzák el a jogosultak. A fideszes világképben a havi bruttó 150 ezer alatt keresők véglények, akik annyit is érnek, nem törődnek a gyermekeikkel, hanem a segélyosztás után eszüket vesztve rohannak a kispiszkosba, hogy állat módjára leittasodjanak.

Az intézkedés gyalázatos, a mögötte meghúzódó mentalitás embertelen. A pénteki körmenetben araszolva esetleg ezen is elgondolkodhatnának magas státusú hivatásos keresztényeink.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.