A szerk.

Tegye a kötelességét!

A szerk.

Az igazság pillanatáról azt hinné az ember, hogy tényleg csak egy pillanat. Mint amikor az éjszaka lesújtó villámlás fényében oly tisztán és világosan látunk mindent, megértjük a világot, s el is tudjuk helyezni magunkat benne. Aztán megint ránk borul a sötét, s minden olyan lesz, mint volt.

E különös természetfeletti tünemény hétfő délután - speciel Magyarország parlamentjében - ismét észlelhető volt. Ami a legdöbbenetesebb, nem is illant el egy pillanat alatt - véletlenül bekapcsolva maradt.

Történt ugyanis, hogy Schmitt Pál államelnök napirend előtti felszólalásában - az előző napokban tett kijelentéseit hol mantrázva, hol cáfolva - harmadszor is igyekezett elhárítani magáról és másokra kenni a felelősséget húsz évvel korábbi csalása miatt. Aztán végre kinyögte, amit kellett. Hogy tudniillik: "Ebben a helyzetben, amikor személyes ügyem szeretett nemzetemet inkább megosztja, mintsem egységesíti, kötelességemnek érzem, hogy szolgálatomat befejezzem, elnöki mandátumomról lemondjak." Előtte két napig, előtte három hónapig nem érezte kötelességének, de végül megvilágosodott. Utolsó három szava azt jelentette, hogy győzött az igazság.

Aztán sértetten, megtörten és bután elhordta magát.

Ám még ki sem ért a színről, amikor Kövér László házelnök, kiről tudván tudta ott és akkor mindenki, még ő maga is, hogy - ha csak ideiglenesen is - hamarost a bukott elnök helyére lép mint a nemzet egységének legfőbb megtestesítője, rendre utasította az elnöki picsogásba belekiabáló, belefújoló szocialistákat, dékásokat, és még mondott valamit. Csak azt, hogy: "Önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra ülő képviselők itt lehetnek a parlamentben." Ez volt az igazság második nagy momentuma.

Hiszen a napnál is világosabban megmutatkozott, hogy mit gondol a Fidesz második számú vezetője, a magyar Országgyűlés elnöke, a közeles ideiglenes államfővé emelkedésének tudatában lévő politikus a demokráciáról és a hazájáról. Az a kisebbik baj, hogy Kövér László elutasítja a képviseleti demokráciát, s szavaival az egypártrendszert áhítja. Felmerül ugyan a kérdés, hogy mi az ördögöt keres az általa addig elnökölt intézményben, de az másodlagos.

A fontosabb az, hogy Kövér László a magyar nép egy nem elhanyagolható hányadától nemes egyszerűséggel elvenné a törvényes képviselet lehetőségét. Mert szerinte méltatlan rá, ha így jobban tetszik, méltatlanokat választott magának.

Aztán este híre kelt, hogy Kövér László zárt ajtók mögött elnézést kért két szocialista képviselőtől. Hol él? E cselekedetéből logikusan következik ugyanis, hogy fogalma sincsen, mit követett el, vagy éppenséggel az következik, hogy tojik rá. Hisz különben nem zárt ajtók mögött kér bocsánatot, és nem két képviselőtől, s nem is két képviselőcsoporttól, hanem ríva követné meg az érintettek választóit. Aztán pedig rögtön a saját szavazóit is, akik abban a tudatban adták rá a voksukat, hogy egy demokratikus intézménybe delegálnak egy demokrata képviselőt, aki egyebek mellett az ő demokratikus elkötelezettségüket is képviseli. Kövér László azzal, hogy ilyen durván nekiment a demokratikus berendezkedésnek, Magyarország összes polgárát sértette meg. Jogos elvárás tehát, hogy a bocsánatkérésének ehhez méltó súlyúnak kellene lennie.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.